Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-04
9 - Utódjának száz lépés programja mennyiben felel meg akár ennek a várakozásnak, akár csak az adott pillanatban meglévő lehetőségeknek? - A száz lépés jó irányba indul, egybevág az én programommal, amivel választás t nyertünk, ugyanakkor reformnak nem nevezném. És azt gondolom, hogy kevesebb talán több lett volna. - Mi a fölösleges benne, illetve mit "irigyel" belőle? - A családtámogatási rendszer átalakításával messzemenően egyetértek. Annyit tennék hozzá, hogy a vesztesekkel kommunikálni kell, hogy megértsék, jó ügy érdekében hoznak áldozatot. A borravalóknak az adókörbe vonása vagy a tőkejövedelmek egészségügyi hozzájárulással való megterhelése viszont szerintem nem átgondolt lépés. Szívesebben láttam volna ala pos előtanulmányokat, előkészítést, és csak utána a kommunikációt. - Miért nem lehetett annak idején a száznapos programmal együtt megtenni száz fontos, bár kis lépést? - A lakástámogatási rendszer igazságtalanságaihoz hozzányúltam. Az, hogy jelenleg n em kezdett a kormány nagy átalakításokba, nem jelenti azt, hogy erre ne volna szükség, hogy ne lehetne már most olyan lépéseket is előkészíteni, sőt tenni, amelyek évtizedes távlatokat nyitnak, irányokat szabnak. Alapvető az esélyek megteremtése mindenki s zámára, aminek nélkülözhetetlen feltétele a szegénység újratermelődésének megakadályozása. Kulcsszerepben van az oktatás. Ma annak, hogy ki, milyen szakmában, hol végzett, már alig van jelentősége. Folyamatosan tanulni kell, változni, igazodni, szellemileg nyitottnak, rugalmasnak lenni, s erre felkészülni. Ezért jó az, amibe Magyar Bálinték belekezdtek, de ez még kevés. Már az óvodába be kell vinni nagyobb számban a nagyon szegény gyerekeket. Nem szabad hagyni, hogy eleve hátránynyal érkezzenek az iskolákba . Ez különösen érvényes a cigány családok gyermekeire. Más összefüggésben, de ugyanez a kérdéskör: a mostani túlzott regionális különbségek sem hagyhatók így, mert elfogadhatatlanul rontják az ott élők esélyeit. Ezt akadályozhatja meg például az autópályaprogram, ami már nagyon jól beindult. Ezekre kell irányulnia a következő baloldali hosszú távú politikai programnak. Már most dolgozni kell rajta, hogy 2006ra beérjen. - Mennyiben kedveznek a szolidaritás köré szerveződő kormányzásnak a gazdasági feltét elek? - A kérdés feltehetően a lassuló Európára, benne a négy százalék körül fejlődő magyar gazdaságra utal. Én azonban mindig a diverzifikált gazdasági rend pártján álltam. Fontos számunkra Európa, de látni kell, hogy a következő időszakban mindenekelőt t Ázsia, tehát Kína, India, illetve Oroszország és DélAmerika bizonyos országai fejlődnek majd a leggyorsabban. Mi az elmúlt években egy lassuló Európában is megtaláltuk a számunkra gyors, nagyobb fejlődést ígérő speciális lehetőségeket, például az Audim otorok gyártását, mert az jelentős mértékben Németországon keresztül Európán kívülre megy. Szóval továbbra is van mozgásterünk. - Európa két politikai lassító pofont is kapott a francia, majd a holland nemmel. - Engem is sokként értek a referendumok. A z ottani kampány idején jelentős időt töltöttem Franciaországban, és éreztem az emberek ellenkezését. Most már azon kell gondolkodnunk, miként tud ebből a helyzetből Európa jól kijönni. Nem biztos, hogy számunkra most rossz a pénzügyi perspektíva. Európa e rős érdekévé vált, hogy bizonyítsa életképességét, fontosságát. Az újonnan csatlakozók előtt is. Szerintem Európa még egy kudarcot nem vállalhat. Ezért bízom abban, hogy júniusban megszületik a megállapodás Európa 20072013 közötti pénzügyi tervéről. Érdek es az is, hogy Schröder német kancellár például bármennyire is bukott az otthoni választásokon, erősebb európai helyzetbe került. Szellemileg a franciák uralták idáig az uniót, függetlenül attól, hogy ezt gazdaságuk potenciálja nem támasztotta alá. Most Né metország került helyzetbe. Ez átírhatja az erőviszonyokat Európában, bár a francianémet tandemnek, még ha fordított formában is, nincs alternatívája. Számunkra, középeurópaiak számára is lehetőség kínálkozik arra, hogy újragondoljuk szerepünket. A konce ntrikus körökbe rendeződő Európában, ha elérjük a megfelelő átközlekedési lehetőségeket a szintek között, előbbutóbb érvényesíteni tudjuk, hogy dinamikus, utolérő régió a miénk. Így a kis államok bibói nyomorúságából a kis államok integrációja válhat. Ebb en kulcsszerepünk lehet. Felértékelődünk, mert alkalmasak vagyunk az integráló, élesztő szerepre. Földrajzi helyzetünk a szolgáltatások fejlődése által meghatározott világban óriási előny. Az autópályaépítés következtében ezt egyre inkább kihasználhatjuk.
