Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-02
28 EMNT és az RMDSZ közötti párbeszéd megkezdését is: „Értetlenséggel tapas ztaljuk, hogy az EMNT által kezdeményezett és állhatatosan szorgalmazott párbeszéd elől az RMDSZ szövetségi elnöke, különféle helyszín- és időpontbéli ürügyekre hivatkozva, rendre újból és újból kitér. Mindazonáltal, az autonómia egységes képviseletének sz ükségszerűségét szem előtt tartva, továbbra is elengedhetetlennek tartjuk és sürgetjük az erdélyi magyar autonómia közös képviseletét. Az RMDSZszel való együttműködés, már csak a szervezet parlamenti képviseleti monopóliuma okán is: megkerülhetetlen.” Az RMDSZ, mint az sejthető volt, továbbra sem hajlandó változtatni önfeladó politikáján, továbbra is hitelesíti azt a román kurzust, melyről találóan mondotta Szabédi László fél évszázada: hogy lényege az, hogy mindent meg kell adni a magyarságnak, amit meg n em adni lehetetlen. Végkövetkeztetésünk sajnos változatlan: az RMDSZ mindaddig nem fog készséget mutatni a párbeszédre, amíg vezetői biztosnak érzik a magyar nemzeti önkormányzatból lett román versenypárt pozícióit. Legközelebb 2008ban lesz esély a tárgya lásra, feltéve, ha az autonomista oldal addig fel tud állítani egy bejegyzett pártot. A „nem lehet” kétkedő pesszimizmusára pedig most is csak azt felelhetjük: „lehet, mert kell ”. vissza Katona Ádám levele Markó Bélához K apu 2005. május Nos, az eltelt közel egy esztendő alatt valóban önmaga, illetve az RMDSZ iránti elemi erkölcsi kötelessége lett volna „a nevezett három közéleti szereplőnek” tájékoztatnia a közvéleményt az efféle sajtóközlemények valóságtartalmáról, és a rról, hogy esetükben a román államérdek vajon azonose a romániai magyar nemzeti közösség érdekeivel; nem pedig – mintha mi sem történt volna – a belső választást mellőzve (Maros megyében), illetve nevetséges gyarlóságokkal tarkítva (Udvarhely székben), új ra besétálni a bukaresti Szenátus RMDSZ frakciójába. Persze nem olyanszerű, semmitmondó, látszat beszámolókkal illene előállniuk, amilyeneket (törvényhozói frakcióvezető minőségükben) például KELEMEN Attila képviselő meg VERESTÓY Attila szenátor a legutó bbi Szövetségi Képviselők Tanácsa elé terjesztett. 3. Rendben megérkezett az Elnök úrtól a folyó hó 18án, elektronikus postán küldött fölkérés a MÁRTON Árpád képviselő úr által összehangolt törvényelőkészítő bizottság termékének minősítésére. Tekintve, h ogy nem tartózkodtam ennek a terméknek megérkezése napján Székelyudvarhelyen, csak három nappal utóbb olvashattam. Azóta platformunk elnöksége és valamennyi email útján elérhető tagjával, illetve külső szakértőinkkel tüzetesen megvizsgáltuk a szóban forgó Kisebbségi törvénytervezet ún. munkapéldányát, illetve elkészítettük hozzá az EMK módosító és kiegészítő javaslatait. Mivel a világhálón nem sikerült rábukkanunk magyar demokrata szövetségünk törvénytervezetének magyar nyelvű változatára, f. hó 25én SZ EPESSY Lászlóhoz, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatójához fordultunk, akinek szintén – akárcsak a Hivatal munkatársainak – kitartó keresgélés után, sem sikerült megtalálni a törvénytervezet magyar szövegét; mert ilyen nem létezik. Ezért kénytelenek vagyu nk az ún. munkapéldány román szöveget az EMK magyar nyelvű kiegészítő és módosító javaslataival összeházasítani. Ismeretes egyébként, hogy mi voltunk mindkét követelés első megfogalmazói, hirdetői az 1989. decemberi változások után a Dunamedencében, hasz nosítva a nemzetközi jogtudomány legújabb eredményeit, illetve tekintetbe véve a Romániánál összehasonlíthatatlanul demokratikusabb jogrendszerű és hagyományú nyugati államok „etnikai kisebbségkezelési” gyakorlatát. Hasonlóképpen ismeretes, hogy következe tesen támogattuk CSAPÓ József, majd BAKK Miklós statútumkészítési munkálkodását, még pedig azoknak a jeles RMDSZ tisztségviselőknek makacs ellenakciói közepette, akiket „NKBUKcsoportként” emlegetnek. Úgy véljük, hogy ezeket a tényeket meg körülményeket talán ma, midőn a személyi autonómiánkat biztosítandó kisebbségi törvénytervezetről értekezünk, célszerű lett volna, célszerű lenne az RMDSZ csúcsvezetésének is szem előtt tartani. Vajon méltányosnak tekinthetjüke ezt az eljárást, amely bennünket egy „elk észített” törvénytervezet szöveggel szembesít, és mindössze néhány napot biztosít véleményünk írásba foglalására, ahelyett, hogy – az RMDSZ korábbi, a mostaninál demokratikusabb gyakorlatát követve – a szövegszerkesztő bizottságot eleve paritásos alapon ál lították volna össze, például bevonva azokat, akik 1015 éve küszködnek a sok vihart látott Szövetségünk hajóját az önrendelkezés, sőt az önkormányzás (vulgó: autonómia) vizeire kormányozni. Az is kétséges, hogy munkánk eredményeit milyen mértékben hasznos ítja „a bizottság”, amely csak egy ilyen, erősen fogyatékos „munkapéldányt” hozott nyilvánosságra. Szólnunk kell arról, hogy az „NKBUKcsoport” meg klientúrája több mint egy évtizede több nyelven híresztelik országvilág előtt, hogy Szövetségünk nem töreks zik ún. etnikai jellegű autonómiákat létrehozni, holott ennek éppen az ellenkezője igaz! Ugyanezek az RMDSZ színekben politizáló személyek ugyancsak országvilág előtt
