Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-25
13 nem választási szerv. A há zbizottság előkészít és működtet, de nem dönt. Fontos, de eszköztelen: baj esetén fohászkodhat, intelmeket adhat, de akinek nem inge, nem veszi magára. Az államfőválasztást a jegyzők kara, mint szavazatszámláló bizottság bonyolította le. Kompetenciájuk al ig több mint a semmi. Következésképpen egyetlen markáns, kellő hatáskörű, törvénysértés esetén felelősen eljáró, döntéshozó szerv nem akadt. Műhiba volt bízni abban, hogy az ügyrendi bizottság alkotmányértelmezése jó lesz és elég lesz a baj kezelésére: it t indult el a hópihe, ami végül lavinát okozott. Ellenben, ha időben kér(het)tek volna alkotmányértelmezést az ABtől, akkor az evidensen kitért volna az ide kapcsolódó Házszabályok tartalmára is, s ezek megsértése verifikált alkotmánysértést jelentett vol na. Lett volna kockázata a jobbról jött ballépésnek. Szerintem, látván a titkossággal való, tömeges visszaéléseket még így is lett volna mód valamit tenni. Se pro, se kontra hatáskör ugyan nem volt, de "helyzet" - az akadt. Ha már összejött a Házbizottsá g, de nem jutott konszenzusra, akkor az ideiglenesen parlamenti elnöki funkciót ellátó alelnök személyesen terjeszthetett volna elő a Háznak olyan határozati javaslatot, amely észleli és kezeli a visszaéléseket. Ergo: nem legitimálja az önkéntes és titkos voksolás sorozatos megsértésével született eredményt, hanem az alelnök előterjesztésére a Ház dönt: alkalmasint feles döntéssel akként is, hogy nincs törvényes eredmény, új kör jön. Helyből, kapásból, más helyett röstelkedve, fogcsikorgatva feladni egyfajt a váratlan cserkészjótettnek minősült. De miután érvényesnek, jogszerűnek mondták ki az eredményt, csakugyan nem volt és ma végképp nincs további apelláta. Az ügyrendi bizottságban jogászok ülnek. Jogász egy valamit nem tehet: gyanútlanul, naiv diák mód jára bízik a csodában, készületlen arra az esetre, ha dől a rendszer. Ki vagyunk képezve, szakosodtunk a bajra, bármikor jöhet diszfunkció, és az nem csupán díszfunkció. Tanulság és tennivaló: adekvát, kötelező alkotmányértelmezés időben, és döntésképes vá lasztási szervek, jogorvoslati módok beépítése alkotmánymódosítás révén, netán a parlamentről készülő törvénybe. 2. Kellően egyértelműeke a jelölés szabályai, főként annak a különböző fordulókra vonatkozó előírásai? Nem kellenee normát adni az esetlege s visszalép(tet)ések számára: azok alanya, időhatára, és bejelentésének módja, ill. következménye vonatkozásában? Képződhete patthelyzet a visszalép(tet)és miatt vagy más okból, ha igen, a repríz honnantól számítható, mi az ismétlés időszámvetése? A jelö lés módja és számtana összességében rendben van, legfeljebb az nem volt tiszta mindenkinek, hogy a választás 2/3dal el nem dőlt első köre után okvetlenül új ajánlás következik. Így ha egy frakció minden tagja (és nem csupán 5070 fő) jelölt, akkor a II. k örre nem veszett el a jelölési joguk, hanem mindenkié feléledt. Nem sérült az elv, hogy kiki csak egy személyt jelölhet. Hanem a politikai taktikázásra a rendszer nincsen felkészülve. Kérdés, jó válasz nélkül: vajon a jelölt egyoldalú nyilatkozattal, saj át maga lépe vissza, vagy visszavonva a jelölést akarata ellenére is visszaléptethető? Mi van, ha a II. kör után lép(tetik) vissza, jóllehet a második helyen állna, ám van egy harmadik jelölt is: e 3. jelölt vajon automatikusan lép az első helyezett mellé , vagy marad obligón kívüli? Tanúsítható: volt olyan, feltételes forgatókönyv, mely szerint ha időben kitudódik, hogy a baloldali jelölt a második kör után akar visszalépni, ez esetre előlép a talonból, statisztaként egy jobboldali "no name", s így a relat ív többség kettejük között a várt döntést hozza. Ellenkező esetben egy kései visszalépéssel a kormánykoalíció el tudta volna érni, hogy ne kapjon (abszolút?!) többséget Sólyom László, s megismételt, teljes körű szavazás végén a baloldali, koalíciós jelölt győzzön. De vajon elvitathatatlane, hogy miféle többség kell egy jelölt esetében, s azt mihez képest számítjuk? Két jelölt esetében relatív többség dönt. Ám ha azonos szavazatszámuk képződnék: itt nem ad megoldást az elnöki szavazat, ami maga is titkos volna, és már leadták!? Biztos, hogy a legelső körtől számítva kell megismételni a teljes parádét? Mi írja ezt elő, s vajon a méltó jelöltek ezt miként fogadnák? Egyáltalán nem biztos, hogy ők ezek után még versenyben maradnának. Nem jobbe az, ha - csakúg y, mint a sportban, holtversenykor - szétvívás van, s ha az egy körben nem hoz eredményt, hát közöttük jön a következő, az óra pedig áll. Norma tisztázhatja ezt is, nem pedig az ügyrendi bizottság többségi fantáziája. Még egy csavar: és hogyha megunva a ta ktikai kutyakomédiát minden jelölt visszalép, netán a jelölést kompromisszumként itt is, ott is visszavonnák? Meddig tehető ez meg, s mivel jár mindegyik stáció? Az ördög se tudja! Kár! 3. Megfelelőeke a helyettesítés mai szabályai, ha az államfői mandát um lejártakor mégsincs megválasztott köztársasági elnök? Nem kellenee alelnököt is rendszeresíteni?
