Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-25
4 Bécsi főhajtás az áldozatok előtt - Emlékművet állítottak a hat évtizede elhurcolt magyar zsidóknak Népszabadság • Szászi Jú lia • 2005. június 25. A magyar zsidók ausztriai halálmeneteire emlékeztek tegnap Bécsben: az egykori gettónál a város vezetőinek, a zsidó, a katolikus és az evangélikus egyház képviselőinek és túlélőknek a jelenlétében avatták fel Christian Gmeiner osz trák képzőművész szoborkompozícióját. Az ünnepélyes eseményen Sepp Rieder, Bécs polgármesterhelyettese emlékezett arra a 40 ezer magyarra, akik nemcsak magánvállalatoknál, hanem sok esetben állami, városi cégeknél is végeztek kényszermunkát, s akiknek n agy része nem élte túl a halálmeneteket. A szociáldemokrata politikus arról is beszélt, hogy Ausztria nagyon későn volt hajlandó szembenézni a múlttal. - A holokauszt tagadóival, a náci eszmék terjesztőivel szemben csak a zéró tolerancia a megengedhető - h angoztatta Rieder, aki szerint az idősebbeknek kötelességük ismereteiket átadni az újabb nemzedékeknek, felvilágosítani őket a második világháborúról. A tegnapi szoboravatás a Vándorló emlékezet elnevezésű és egykori halálmenetek állomásait érintő nagysz abású történelmi emlékprojekt része volt. A Gmeiner kezdeményezésére elindított megemlékezéssorozaton videóra rögzítik a túlélők visszaemlékezéseit. vissza Nem újdonság a bevándorlás - A nálunk letelepedő külföldiek nélkül tízmilliónál kevesebben lennénk Népszabadság • Daniss Győző • 2005. június 25. Hogy az elmúlt néhány esztendő bevándorlói nélkül jócskán tízmilliónál kevesebben élnénk már az országban, az többségünk előtt ismeretes. Jóval kevesebben tudják azt, hogy a bevándorlásnak régebben is fontos szerepe volt demográfiai helyzetünk alakulásában. Erről kérdeztük Tóth Pál Pétert, az MTA Demográfiai Bizottságának elnökét. - Magyarországról szólva a bevándorlás voltaképpen a honfoglalással kezdődött. Az ideérk ező népesség zömének határozott magyar etnikai tudata volt. A többiek "csak" velünk tartottak Etelközből. Az újonnan jöttek különféle itt élő népcsoportokat találtak. Aztán mások is érkeztek a Kárpátmedencébe: németek, kunok, jászok, románok és sok más né p fiai, lányai. Megkezdődött egy hosszú népességnövekedési folyamat. - Mennyiben zavarta, szakította meg ezt a tatárdúlás, majd a törökkel vívott harcok több évszázada? - Mindkettő óriási népességveszteséget okozott. És földrajzilag nem is egyenletesen, hanem főképpen a Kárpátmedence középső, ezen belül főképpen az alföldi, jobbára magyarok lakta vidékein. Évszázadok szükségeltettek ahhoz, hogy az ország népességszáma újra elérje a harcok, háborúk, éhínségek, járványok előttit. A középső területeken sem volt nagyobb a természetes szaporulat az országos átlagnál. A népességszám azért érhette el a középső területeken is a régit, mert a Kárpátokon kívülről folyamatosan érkezők főképpen az ország fejlettebb középső területein telepedtek le, és mert a Kárpátmedence szélső területein élőket is - a többségüknek nem a magyar volt az anyanyelvük - vonzotta a centrum. Ez a centrum valamennyivel nagyobb volt, mint a mai Magyarország. A bevándorlók pedig - ez mindig, mindenütt így volt, és ma is így van - többségükb en fiatalok, a gyermekeik általában már az új lakóhelyen születnek meg. Ez a tény növelte meg a születésszámot. Ehhez járult még egy tényező: a fejlettebb "központban" kedvezőbbek voltak a halálozási mutatók. - Mennyire viselte meg az országot a XIX. szá zad végének, a XX. század elejének nagy kivándorlási hulláma? - Nem tudunk pontos számokat. Mert a másfél millió regisztrált kivándorló közül sokan visszatértek Magyarországra, és olyanok is akadtak, akik többször megtették az utat Amerikába. Ami bizonyos : a kivándorlás a központi területeken az átlagosnál kisebb arányú volt. Hozzá kell tenni, hogy a központi területek népességét kismértékben csökkentette egy belső mozgás is - az állami adminisztráció kiépítése során hivatalnokok "belülről" a "szélekre" költöztek. - Milyen hatása volt a trianoni diktátumnak?
