Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-23
9 regényem. Nem azért vártam ennyit, mert a hatalom retorzióitól féltem: sokáig tartott, amíg megtaláltam a saját hangomat. Addig is a pozsonyi Madách Kiadónál volt szerkesztő. Föltételezem, sok gondjuk akadt azzal : vállaljáke a remek, de rizikós írásokat. Fordítva történt: kiváló írás kevés érkezett, annál több "elvtársi", silány kéziratot kellett kiadnunk. Vállaltuk, hiszen így legalább azt az egykét kitűnő művet is megjelentethettük. Nem gondolt arra, hogy Mag yarországra költözik? Akkoriban nálunk már elkezdődött a kultúrpolitikai enyhülés. A nyolcvanas évek elejétől publikálhattam Magyarországon. Amikor az egyik novellámat betiltották Pozsonyban, átküldtem a Tiszatájnak, ahol megjelent. Ösztöndíjas lettem, rés zt vettem az ellenzéki Örley Kör összejövetelein. A regényeimnek jó visszhangjuk volt itt - otthon kevésbé. Később is így ment ez: az elismerést mindig itt kaptam, otthon esetleg utólag. Stílusát mindig is az abszurd humor jellemezte. A hatalom semmitől s em tart jobban, mint a gúnytól. Önt nem zaklatta a politika? Békén hagytak. Talán nem is értették az írásaimat. És a magyarországi elismerések bizonyos fokú védelmet adtak. A rendszerváltás idején közéleti szerepet is vállalt. Pozsonyban szónokoltam '89 n ovemberében. Egymásfél évig tartott, mire kijózanodtam. Előtte a Független Magyar Kezdeményezés egyik vezetője voltam. Liberális polgárjogi mozgalomként indult, sejtelmünk sem volt róla: annyira felgyorsulnak az események, hogy a nagypolitikában találjuk magunkat. Még parlamenti képviselőnek is megválasztottak. De rájöttem, nem lehet politikusnak és írónak lenni egyszerre. Az irodalmat választottam. Ráadásul fél évvel a novemberi tüntetések után már nyomultak a szlovák nacionalisták, zavaros, hangos embere kkel törtek hatalomra Me%u010Diarék. Nem lehetett könnyű akkoriban magyar írónak lenni. A magyar kultúrától szinte minden állami támogatást megvontak. A szlovákok közül is csak azoknak jutott busásan, akik Me%u010Diarékhoz közel álltak. A liberális szelle mű szlovák folyóiratok megszűntek, a kulturális intézmények vegetáltak. Szerencsére magyarországi alapítványoktól sikerült minimális segítséget szerezni. Ilyen körülmények között hoztuk lére a Kalligram Kiadót, hogy legyen Pozsonyban egy olyan szellemi köz pont, amely összehozhatja a legjobb pozsonyi, magyar, cseh, román, lengyel alkotókat. Különféle szervezetektől forintonként kellett összeszedni a könyvek költségeit. Egy idő után belefáradtam. Nem akartam infarktust kapni. Amikor felajánlottak egy tanári á llást az egyetemen, elváltam a kiadótól. Mit jelent kisebbségben lenni az irodalomban? Ma már semmit. A "kisebbségi író" idejétmúlt fogalom. Ennek a rendszerváltásig volt jelentése. A negyvenes évek végétől a szlovákiai magyar irodalom el volt zárva a bud apestitől, még a hatvanas években sem juthattak el hozzánk a folyóiratok. Me%u010Diar idején viszont a nacionalista uralom összefogásra késztette a szlovákiai és a magyar értelmiséget. A legnagyobb szlovák tudósok és művészek nyilvánosan álltak ki mellettü nk. Ám azt is el kell mondanom, hogy a felvidéki magyarság gyakran érezte és érzi úgy: a magyarországi belpolitika játékszerévé válik. Hogy érti ezt? Vélt és valós érdekeinkre hivatkozva sokszor csak eszköznek használnak minket az itteni közéleti csetepat ékban. Egyesek büszkén verték a mellüket, mekkora magyarok, aztán meg nyíltan vagy burkoltan ellenezték az uniós csatlakozást. Nem ismerték fel: nekünk, az úgynevezett kisebbségi magyaroknak - akikért ők annyira odavannak - elemi érdekünk, hogy együtt menj ünk Európába, és szűnjenek meg a határok. A magyarság ügyében rengeteg itt az üres szólam, a propagandaduma. És ne higgyék, hogy mi nem halljuk meg a hamis hangokat. vissza Lényegi módosítás történt a román szenátus jogi b izottságában a kisebbségi törvénytervet szövegében Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: Bukarest, 2005. június 22., szerda (MTI) - Néhány technikai módosítással átment a romániai kisebbségi törvénytervezet a román szenátus emberi jogokkal, fele kezetekkel és kisebbségekkel foglalkozó bizottságában, de
