Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-21
13 helyét kereszténydemokrata vetélytársának. Blair ráeszmélt, hogy hic Rhodus, hic salta, itt a soha vissza nem térő alkalom. Ebből a szempontból, még ha ellenérzést ébresztett is az unió többi résztvevőjében a visszatérítési csata, amely látszólag uralta a brüsszeli csúcsot, Blair számára valószínűleg csak ürügy volt ez a válság kirobbantásár a. Persze jól jön a briteknek, ha megtarthatják azt a nem csekély összeget, amelyet a közös mezőgazdasági politika kárpótlásaként kapnak, a lényeg azonban az, hogy Blair nyilvánvalóvá tehette a többiek előtt: megkövült szemlélet a francia parasztot (meg új abban egyes keleteurópait is) hizlalni a tudomány, a kutatás, a jövő alakításának rovására. A londoni kormányfő tervei alighanem ennél is nagyra törőbbek. Nem csak ő, elődei is – főként Margaret Thatcher – fölmérték, hogy a közös mezőgazdasági politika P árizs és Berlin (korábban Bonn) eszköze volt az európai kettős hegemóniájuk biztosítására. A két hatalom kezdettől megállapodott abban, hogy a franciák kénytelenkelletlen tudomásul veszik a korabeli német gazdasági fölényt, amelyet részben ellensúlyoz ugy an a francia force de frappe, a nukleáris ütőerő, cserébe pedig az Élyséepalota – belpolitikai megfontolásokból – átmentheti az idejétmúlt gall mezőgazdaságot is. Így fél évszázadon keresztül a Párizs – Berlin(Bonn)tengely finoman szólva motorja, valójába n azonban konzerválója volt az integráció hatalmi viszonyainak. Akkor, amikor az uniónak voltak hozzájuk mérhető más középhatalmi tagjai is, például éppen NagyBritannia, illetve Olaszország vagy Spanyolország. Olyanok, amelyek nem csak a népességi mutatók ban, de gazdasági kapacitásban is, növekedésben is beérték őket, s akkor a briteknek a munkanélküliség és az infláció megfékezésében elért eredményeiről még nem is szóltunk. Ez a rendkívül fontos minőségi változás serkenthette arra Tony Blairt, hogy nagyo bb fába vágja a fejszéjét. Hetekkel a mostani csúcs előtt a mértékadó, állításaikat alaposan kontrolláló vezető nyugati lapok már pedzegették, hogy a brit kormányfő nem egyébre törekszik, mint a francia – német uniós hegemónia megrendítésére. Minden melléktö rekvése mellett az a nagy ambíciója, hogy ezt a tengelyt megrepeszti, s átveszi valamelyik vezető helyét. Az unió kizárólagos brit hegemóniát persze nem fogadna el, ezért ésszerű megoldásnak tűnt a gyöngébb Franciaország kigolyózása. Az pedig a legjobbkor jött, hogy Németországban közeleg a kormányzati őrségváltás, és a kereszténydemokrata Angela Merkel késznek mutatkozik alkalomadtán elfogadni Blair szövetkezési közeledését. És mert a brit kormányfőnek, úgy látszik, tényleg kifinomult a taktikai érzéke, ő már hármasban gondolkodik. Nagyvonalúan a huszonötök egyik új keleteurópai tagját, a gazdaságilag ugyan gyönge, de népességére nézve mégis a fontos Lengyelországot venné be a triumvirátusba. Nem tagadható, hogy az unió ezzel tényleg gyökeresen megújulna. Ellenvetésként megemlíthető, hogy ilyen húzással Európa éppen azt az irányzatot segítené győzelemre, amely ellen az alkotmányt elvető "nem" szavazók hadakoztak, vagyis a szociális szempontokat jobbára mellőző liberális szemléletet. De hát bármennyire ádáz volt is ellene a küzdelem, ez inkább hitvita volt, mint Madách Tragédiájának konstantinápolyi színében a Homousion és a Homouision engesztelhetetlen híveinek az összecsapása. Hiszen a szociális piacgazdaság is a tőke teljes szabadságára, a piaci verseny k orlátlanságára épül, tehát mindenképpen a liberalizmusnak igyekszik érvényt szerezni. És ha megfontoljuk, hogy Párizsban Nicolas Sarkozy, aki az Élyséepalota kapuján dörömböl, Chirackal ellentétben ugyancsak inkább az angolszász liberalizmussal rokonszenv ezik, Blairnek nem is olyan rosszak az esélyei – ha tényleg vannak ilyen szándékai – Európa elrablására. És még az is megtörténhet, hogy ebben az esetben Párizs akár át is mentheti magát. vissza • Várkonyi Tibor publicista Fel kell oldani az ellentmondásokat [2005.06.21 ] UNIÓ - Magyarország az első öt haszonélvező ország közé tartozik Somogyi Ferenc és Baráth Etele még lát okot a derűlátásra – Magyarország érdeke, hogy minél előbb elfogadott költségvetése legyen az unió nak, és ez a 2007 – 2013 közötti időszakra szóló büdzsé tartalmazza az eddig elért magyar pozíciókat – jelentette ki Baráth Etele. Az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter szerint a jelenlegi ellentmondásokat úgy kell feloldani, hogy erősödjék az új tagállamok helyzete. Ennek érdekében a Visegrádi Országcsoport (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) és a balti államok az év második felében közös kompromisszumos javaslatokat terjesztenek elő Brüsszelben.
