Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-21
9 Ha a brit fél év sem hoz megállapodást a büdzsé főszámairól, úgy a 2006os osztrák elnökségre marad a probléma. Az Európai Bizottság szerint a megállapodástól számítva egymásfél évre van szükség a végrehajtási utasítások kido lgozására. Ez elsősorban a felzárkózási alapok működtetéséhez kell. Danuta Hübner, az illetékes EUbiztos mindenesetre még most júniusra rendkívüli EUcsúcs összehívását sürgette tegnap. Ez azonban nem több politikai üzenetnél: ilyen csúcshoz jelenleg ninc s tagállami akarat. Ha tehát csak az egy év múlva, 2006 júliusában debütáló finn elnökség alatt születik meg a megállapodás, a 2007es EUprogramok minden bizonnyal csúsznak. Ha akkor sincs egyezség, úgy az EP a 2006os alapokon határozhatja meg a követk ező évi pénzeket. Furcsaság: 2007re így több pénz jutna, mint az - érvényben maradt, a britekhez átkerülő - luxemburgi javaslat szerint, amely a hét évre 871 milliárd eurót irányoz elő. Ez a csomag ellentétben állna a nettó befizetők érdekével, ezért (elv ileg) megfúrhatnák a végrehajtási utasítások kidolgozását; ez már valóban katasztrófafilmbe illő történet lenne. Tegnapra egyértelművé vált, hogy Luxemburgban nem fújják le a július 10re tervezett népszavazást az EUalkotmányról. Marek Belka lengyel kor mányfő viszont úgy nyilatkozott, hogy a népszavazásosról a parlamenti jóváhagyásra kellene áttérni. vissza Hogyan tovább, Európa? Népszabadság • Sz őcs László • 2005. június 21. Játsszunk el a gondolattal: az Amerik ai Egyesült Államok mély politikai válságba zuhan. Nincs szövetségi költségvetés, mert Kalifornia és Texas sajnálja a pénzt Alabamától és Arkansastól. Gondok vannak az alkotmánnyal is. Virginiában és Connecticutban nem ratifikálták azt a kiegészítést, amel y az egész szövetségi politikát gördülékenyebbé tenné. És fájhat a fejük a munkavállalóknak, vállalkozóknak. New Hampshire és New Jersey akadályozza, hogy a szegényebb, spanyol nyelvű dolgozók hozzájuk vándoroljanak. A Minnesotában erős Északi Liga elnevez ésű párt ki akarja léptetni az államot a dollárövezetből, és újra be akarja vezetni fizetőeszközként a minnesotai guldent. Nem annyira emiatt, hanem az általános válság okán a tőkebefektetők, a hatalmas magánnyugdíjalapok menekülnek a dollártól, és a fo nt, az euró felé fordulnak. A kongresszus válságtanácskozásra gyűlik össze, de a képviselők nem értik egymást: az egyébként országszerte túlfizetettnek tartott chicagói légi irányítók sztrájkja miatt néhány kisebb indián nyelv tolmácsa nem érkezett meg Was hingtonba. Megannyi képtelenség? Az. Elég egy történelemkönyvet megvenni ahhoz, hogy világossá legyen: az Egyesült Államokat más történelmi erők másképpen hozták létre, mint az Európai Uniót. De egykét bekezdésnyi tréfát talán megérdemel az utóbbi, amel y rendre a modern történelem legsikeresebb integrációjához méri magát. Nem véletlenül. Az EUt és elődeit az "egyre szorosabb unió" vezérelvének kényszere hajtja. Nem lehet egy ponton megállapodni, és azt mondani: eddig mentünk, s nem tovább! Fél évszáza ddal ezelőtt a mindössze hat államra kiterjedő Európai Szén- és Acélközösségnek még nem volt olyan problémája: mennyit kell Hollandiának befizetnie ahhoz, hogy a lengyel régióknak is elég pénz jusson? Később az egyre szorosabb unió mind horizontálisan, min d vertikálisan nagy fába vágta a fejszéjét. Bátran fogott a bővítésbe és a mélyítésbe is. Az elmúlt három hét eseményeinek függvényében talán nem túlzó a következtetés: e két folyamat csúcspontját (a tavalyi, tízes EUbővítést és az alkotmányos szerződést) rosszul időzítették. Valószínűleg különkülön is nagy, nehezen emészthető falatról van szó - de együtt bizonyosan. Az persze (ma még?) elképzelhetetlen, hogy az EU a napi működést kizáró válságba essen. Európai alkotmány és büdzsévita ide vagy oda, az u nió fő politikái - a közös agrárpolitika, a felzárkóztatási alapok, a schengeni határőrizet - velünk maradnak, tovább élvezzük hasznukat, vagy éppen látjuk kárukat. Marad a közös valuta, az euró is. Ám nagy kérdés, hogy az elmúlt fél év pofonjai után az EU kénytelen lesze alacsony profilon, "technikai szinten" tartani magát, és az európai élet kisebbnagyobb szeleteinek szabályozására fordítani energiáját. Vagy éppen ellenkezőleg: a jelenleginél jóval határozottabban ki mer lépni a világpolitika színpadá ra, hogy ott valóban 454 millió polgárt képviselő erőként jelenjen meg. Paradoxon: a világ hét legfejlettebb országát tömörítő G7ek négy
