Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-17
13 támogatás esetében? És milyen jogon kötnek össze egy (mondvacsinált) elszámolási vitát egy közérdekű újságírói kérdéssel? Ezzel reméltek elhallgattatni? Vajo n nem emlékszik a mostani elnök, hogy az a bizonyos támogatás kinek ment? Vagy neki a pillanatnyi érdeke fontosabb egy valóban kényes magyar ügynél? A HTMH elnökének eljárása megerősít abban: valami bűzlik a hivatal környékén, amit mindenáron megpróbálna k eltussolni. Most már csak azért is végigcsinálom az ügyet, de azon is gondolkodom, hogy újabb büntetőfeljelentést teszek hűtlen kezelés gyanúja miatt. A kérdéseimre pedig akkor is választ várok, ha időközben lecserélik a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökét. vissza • Lukács Csaba, Magyar Nemzet ROMÁN SAJTÓSOK RÓLUNK A sztereotípia: a magyarok szavatartóak, jó szakemberek, de irredenták [16.6.2005] Bianca Pădurean, a Realitatea TV kolozsvári tudósítója hülyeségnek tartja a BBTEkarok szétválasztását. Most induló interjúsorozatunkkal román sajtósokat bírunk rá: mondják el őszintén, kertelés nélkül, mit gondolnak örökzöld témáinkról: az autonómiáról, a magyar karokról, az RMDSZről, illetve a magyarokról úgy általá ban. Első interjúalanyunk Bianca Pădurean. Szabad képzettársításban mi jut eszedbe az autonómiáról? Bianca Pădurean: – Az első dolog: szélsőségesség. Szeparatizmusra gondolok, sajnos. És ha empátiával próbálsz közeledni a dologhoz? – Több szabadság ot jelent, szólásszabadságot. Nem kell többé inkompetens személyektől függjél, saját magad kezeled a pénzed. Te tudod a legjobban, mire van szükséged, nem? Azért van szükséged autonómiára, hogy jobban fel tudd használni a rendelkezésre álló erőforrásokat. Milyen kép él a magyarokról a román sajtóban? Változotte ez az utóbbi években? – Itt különbséget kell tenni: másképp kezeli a magyarokat a központi, illetve a helyi sajtó. Tudományosan bizonyított, hogy minél távolabbra kerül valaki egy olyan helytől, ahol esetleg interetnikus konfliktusok vannak, annál nagyobbnak tűnik számára a konfliktus. Ezért lehet olyan olténiaiakat találni, akik sokkal nacionalistábbak, mint az erdélyiek. A bukaresti sajtó sokkal könnyebben felkapja a vizet ha autonómiáról szó l, mint az erdélyi. A helyi, kolozsvári sajtó azt hiszem, fair módon kezelte a témát. Persze, van egyegy olyan kiadvány, ami néha elveti a sulykot, de ez azt hiszem nálatok is így van. Akár Kolozsváron is a magyarok és románok párhuzamos valóságban élne k: ugyanazt a teret lakják be, de nagyon kevés közös témájuk van, és viszonylag ritkán érintkeznek. Te mit gondolsz erről? – Amikor az Insomnia kávézó megnyílt, egy magyar költészeti fesztivált szerveztek. Akkor jöttem rá, hogy én nem érthetem meg a vers eket, mert nem tudok magyarul. Az első dolog tehát a nyelvi korlát. Azután pedig – valljuk be őszintén – mindkét fél azt gondolja magáról, hogy jobb a másiknál. Mivel mi többségben vagyunk, úgy tartjuk, hogy bizonyos jogokat élvezünk veletek szemben. Ti, mivel kisebbségben vagytok, ugyancsak jogokat követeltek. Azt hiszem, ezzel magyarázható ez a párhuzamos világ. De nemcsak a románmagyar viszonyokra jellemző ez: egy adott pillanatban Szebenben a szászok és a románok egy utca különböző oldalain kellett közlekedjenek. Ez a bezárkózás egy kisebbségi reflex.
