Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-15
8 A z európai integráció hat alapító országa közül kettőben is nemet mondtak a választók az unió alkotmányára. Az elutasító döntés a brüsszeli központban és a tagállamokban is nagy vihart kavart. Sokan aggódva, mások kárörömmel máris az EU temetésére készülnek . A történtek alapos elemzést érdemelnek. Meg kell vizsgálni: mit rontottunk el, hogy két olyan ország választói mondtak nemet, ahonnan közel fél évszázada elindult Európa egyesítésének gondolata? És mire mondtak nemet? Valamennyi elemző egyetért abban , hogy Franciaországban és Hollandiában a választók elsősorban a népszerűtlen kormányt utasították el. Azt kell alaposan megvizsgálni, hogy miért utasították el sokan az egységesülő Európa eszméjét és az Európai Unió tevékenységét is. Ennek alapján lehet m egfogalmazni, hogy mit kellene tenni az állampolgárok véleményének megváltoztatásáért. A nem szavazatok egy részét a munkahelyek és a szociális vívmányok elvesztésétől való félelem motiválta. A gazdasági nehézségeket az emberek elsősorban a bővítés száml ájára írják. A tizenötök gazdasági gondjai azonban évekkel megelőzték a bővítést. Amikor a bővítésről döntöttek, még szárnyalt NyugatEurópa gazdasága. Mire azonban megtörtént a tíz ország felvétele, már megtorpant a növekedés. Ez elsősorban az új tagokat sújtja, mert felzárkóztatásukhoz így jóval kevesebb pénz áll rendelkezésre. Az uniót érő új, globális kihívásoknak, a gazdasági verseny kiéleződésének, a klímaváltozásnak, a terrorizmusnak nincs köze a bővítéshez. De a nehézségeket ezek is súlyosbítják. Érdemes lett volna figyelembe venni azt a javaslatot, hogy a 12 csatlakozni kívánó országot a felkészültségüktől függően, háromnégy csoportban, egyegy szakasz után szünetet tartva kellene felvenni. Személyesen tapasztaltam, hogy ezeket az érveket az unió meghatározó országainak vezetői szűk körben méltányolták, de a teljesítmény szerinti differenciálást nem vállalták. Dolgozni kell azon, hogy a 15ök állampolgárai megértsék: nem volt hiba a bővítés. Megerősítette Közép- és KeletEurópa stabilitását, meg növelte az EU világgazdasági és világpolitikai súlyát. Hosszabb távon jótékonyan hat a közösség gazdasági növekedésére és versenyképességére is. A gazdaság nehézségeire nem megfelelő válasz a bővítési folyamat leállítása. Sokak szerint az EU működése nem elég átlátható, nem elég demokratikus, s nem is elég hatékony. Az alkotmányban szereplő változások egyik fő célja épp a működés átláthatóbbá, demokratikusabbá és hatékonyabbá tétele. A nemmel szavazók éppen azt az eszközt vetik el, amely az általuk kíván t változásokat alapozhatná meg. Az alkotmány elutasítása nem enyhíti, inkább súlyosbítja az EU nehézségeit. A Barrosobizottság stratégiájának célja a jólét, a szolidaritás és a biztonság erősítése. Ehhez a gazdaságipénzügyi alapokat a lisszaboni straté gia újraindításával lehet megteremteni. A gazdasági növekedés gyorsításával, új munkahelyekkel és a versenyképesség fokozásával. Ez biztosítja, hogy az emberek jogos igényei teljesüljenek, nem a sehová sem vezető elutasítás. Fennáll az a veszély, hogy a nemek hatására felerősödik a tagállamok körében a nemzeti önzés. Márpedig az EU jövője inkább a szolidaritás erősítését igényli. Az új tagállamok felzárkózása a közösség egészének érdeke. Ez megfelelő pénzügyi támogatás nélkül nem megy. A 200713 közötti k öltségvetés kereteiről már a június 1617i csúcstalálkozón meg kellene állapodni. Ez jelezné a tagállamok elkötelezettségét az integráció elmélyítése mellett, s ellensúlyozhatná a francia és holland népszavazás elutasító döntését. A kérdés: hogyan továb b? Erről az állam- és kormányfőknek kell dönteniük, mégpedig most. A legegyszerűbb: folytatni a ratifikációt. A többi országnak is megadni a jogot, hogy véleményt nyilvánítson. Ez egyszerű, de nem igazi megoldás. Ugyanis újabb elutasító döntések is szüle thetnek. Egykét népszavazást még meg lehet ismételni, de többet aligha. Az egész alkotmányt újratárgyalni reménytelen. De járhatónak tűnik az elvégzett munka eredményét úgy megmenteni, hogy az alapelveket közérthető formában összefoglalva bocsátanák nép szavazásra, míg a jogipolitikai részleteket a tagállamok parlamentjei és az Európai Parlament hagyná jóvá. Ez időigényes, de
