Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-10
6 Pataky Zsolt, a Külügyminisztérium főosztályvezetője arról szólt, hogy ha a ratifikáció elakadn a, akkor az az alkotmányozás végét jelentené. vissza ERDÉLYI MAGYAR MÚLTFELTÁRÁSI VITÁK Közjáték Kolozsvárott 2005. június 08. 00:00 Utolsó módosítás: 2005. június 08. 17:11 Erdélyben hónapok óta parázs vita folyi k arról, valóban szerepe volte néhá ny írónak - köztük Sütő Andrásnak - abban, hogy az 1956os magyar forradalommal való szolidaritás vállalása miatt megfosztották állásától, és hallgatásra ítélték az Utunk című lap akkori főszerkesztőjét. Az erdélyi magyar sajtóban és értelmiségi körökben zajló múltfeltárási vitát Stefano Bottoni fiatal olasz történész egy tanulmánya robbantotta ki. Az 1977ben Bolognában született Bottoni, aki magyar származású édesanyjának köszönhetően egyformán jól beszél olaszul és magyarul, egyetemi évei alatt döntötte el, hogy az 1952 és 1960 között létezett erdélyi Magyar Autonóm Tartomány történetével szeretne foglalkozni. Doktori dolgozatához - amelyet nemrég védett meg Bolognában - végzett kutatásai során több, korábban nehezen hozzáférhető dokumentumhoz is hozzáju tott a Securitate irattárát felügyelő bizottság levéltárában (ACNSAS), a bukaresti központi levéltárban és nem utolsósorban az állami levéltár Maros megyei fiókjában. Ez utóbbiban bukkant rá a Földesügy néven elhíresült történetre: az 1956os forradalom l everése utáni erdélyi magyar közélet ezen "epizódjában" Földes Lászlót, az Utunk című hetilap főszerkesztőjét feljelentették a Román Kommunista Pártnál, és az így támasztott ügy nyomán végül kirekesztették az irodalmi életből. A történet szálainak kibogoz ása azért volt különösen kényes, mert két, jelenleg is aktív romániai magyar közéleti szereplőt hoz kínos helyzetbe: Sütő András írót, illetve Gálfalvi Zsoltot, a Román Televízió igazgatótanácsának RMDSZes tagját, a bukaresti magyar adás informális felelő sét, a Romániai Magyar PEN Klub elnökét. A harmadik szereplőt, Hajdu Győzőt, a marosvásárhelyi Igaz Szó akkori főszerkesztőjét viszont mindez kevéssé érinti, őt az erdélyi magyar közélet amúgy is a kommunista rezsim idején magát végleg kompromittált személ yiségként tartja számon. A Földes László meghurcoltatását leíró, tavaly decemberben az ELTE Szociológiai Intézete történeti szociológia tanszékének Korall című folyóiratában A hatalom értelmisége - az értelmiség hatalma címen megjelent Bottonitanulmány 1 956ig megy vissza, amikor Földes az Utunk főszerkesztője lett. Az akkor 34 éves irodalomkritikus és lapszerkesztő "zsidósága erős magyar nemzeti identitással társult, ami az első általa szerkesztett lap számaiból egyértelműen látszik" - ad hátteret Botton i. Az 1956. október 23a után válaszút elé került fiatal, a 40es évek végén vezető pozícióba került erdélyi magyar "írókáderek" néhány napig - a forradalom leveréséig - saját lelkiismeretük alapján döntötték el, hogyan foglalnak állást a forradalommal ka pcsolatban. "Hajdu Győző az első pillanattól igyekezett megerősíteni hatalmi pozícióját, és az Igaz Szó gyűlésein élesen támadta az »ellenforradalmat«" - írja Bottoni. Ám szerinte ekkor még korántsem mindenki osztotta a főszerkesztő álláspontját. Például h elyettese, Sütő és Gálfalvi, aki szerkesztőként dolgozott a lapnál, ellenezte neve közzétételét az RKP követelésére született, a forradalmat elítélő hűségnyilatkozat kapcsán. A helyzet akkor változott, amikor 1957 elején megindult az országos méretű megto rlási hullám, amely ezúttal nemzetiségre való tekintet nélkül sújtotta mindazokat, akik 1956ban nyíltan szolidaritást vállaltak a magyarországi eseményekkel. Ekkor érezte úgy az Igaz Szó főszerkesztője, hogy eljött az ideje a kolozsvári rivális, a saját l apjánál népszerűbb és liberálisabb Utunk első emberének ellehetetlenítésére. Ahhoz azonban, hogy Hajdu elindíthassa a Földes elleni támadást, információkra volt szüksége Kolozsvárról, és ezeket Sütő András - aki tiszteletbeli tagként az Utunk szerkesztőbiz ottságába is bekerült - szállította, tudjuk meg Bottonitól. A történész feltételezése szerint Hajdu csapdába csalta Földest: 1958 júliusában olyan fülest juttatott el hozzá, hogy az Igaz Szó következő, augusztus végi számában egy őt, illetve az általa támo gatott "revizionistákat" támadó írás fog megjelenni. Hibás lépésre késztette ekkor veszélyérzete az Utunk főszerkesztőjét, aki 1958. augusztus 7én és 14én olyan vonalas, az erdélyi magyar irodalomkritika elhajlásait, hiányosságait ostorozó vezércikkeket publikált, amelyek
