Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-09
17 Mindenekelőtt a Fidesz. Amely ismét egyszer nagyon világosan megmutatta, hogy nem érdekli más, csak a hatalom. Saját céljai érdekében pedig minden eszközt felhasználhatónak tart, tekintet nélkül arra, hogy összhangban vannake a demokratikus alapel vekkel, vagy esetleg az alkotmánnyal. A Fidesz fő célja még csak nem is az volt, hogy győzelemhez segítse Sólyom Lászlót. Tőle ugyanis félnek, hiszen az Alkotmánybíróság élén megmutatta, kizárólag elveit követi és nem befolyásolható. A nagyobbik ellenzéki pártban úgy érezték, a parlamenti választás előtt egy évvel arra van szükségük, hogy meghiúsítsák a kormánypárti jelölt győzelmét. Ehhez persze kellett a szabad demokraták magatartása is, de még ezzel együtt is bizonytalanok voltak egészen az eredményhirde tés előtti percekig. És emiatt olyan súlyos hibákat követtek el, amelyekből minden választópolgár megláthatta az igazi arcukat. Sorra megcsúfolták a titkos államfőválasztásnak az alkotmányban is lefektetett demokratikus szabályait. Először azzal, hogy táv ol maradtak az első fordulótól. Bevallottan taktikai okokból. Áder János már idézett szavai szerint azért, hogy "kiugrassák a nyulat a bokorból". Vagyis felmérjék, milyenek Szili Katalin esélyei és egyúttal megnézzék, számíthate szavazatokra soraikból is. Aztán megvádoltak két pártot is azzal, hogy összejátszanak. Az egyik a szocialista - amely ugyan Áder szerint több jobboldali képviselőt is megvett, mégsem tudott győzni , a másik az egykori koalíciós partner, az MDF, amelynek több tagja - állítólag - na gyobb össszegeket fogadott el, hogy Szilire szavazzon. Ezeket az állításokat egyelőre senki sem igazolta. A második forduló előtt még azzal is megpróbálkoztak, hogy elérjék a titkos voksok nyilvánosságát, ám ezen a ponton Sólyom László (is) közbelépett és felkérte az őt jelölő pártot, tegyen meg mindent a szavazásnak az alkotmányban is előírt rendjéért. E minősített esetek közül akár egy is elég volna, hogy a Fidesz kiiratkozzon a becsületes és szavahihető pártok klubjából. Ám ha valaki arra számít, hogy l egalább valamelyikért esetleg bocsánatot kérnek a társadalomtól, a félrevezetett választópolgároktól, az nyilván súlyosan téved. Négy éves kormányzásuk alatt az ország hozzászokhatott, hogy a Fidesz agytrösztje úgy véli, bármit lehet mondani és tenni, ami céljaikat szolgálja. Most ugyanez történt és a választópolgár az államfőválasztás két napjából is levonhatja a megfelelő következtetéseket jövőre. Ha akarja. Abban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy a hét végén - amikor a két nagy párt egyformán kongres szust tart - két teljesen különböző párt mutatkozik majd meg. Az egyik a magabiztos, győztes és önmagával nagyon elégedett Fidesz. A másik pedig a kudarc után önmagát kereső, vitázó és bizonytalan szocialista párt. S ha az előbbi a körülmények szerencsés ö sszjátékának is köszönheti, hogy sikerült elérnie jelöltjének győzelmét az elnökválasztáson, az utóbbinak mélyen magába kell néznie a kudarc okainak keresésekor. Ez pedig még akkor is igaz, ha tudjuk, a koalíciós partner nélkül ezt a vereséget sosem érték volna el. De pontosan emiatt is szorgalmazta a miniszterelnök, hogy már a hét végén kongresszuson értékeljék a történteket és ne húzzákhalasszák tovább a következtetések levonását. A parttalan és koordinálatlan vita ugyanis még többet ártana a nagyobbik kormánypártnak, mint Szili Katalin veresége. Ebben a helyzetben a szocialisták jobbat nem tehetnek, mint hogy napirend re térnek a történtek felett és immár a következő időszak feladataira - a száz lépés programjának megvalósítására és a következő választás előkészületeire - koncentrálnak. Ha ehelyett bűnbakot keresnek és a koalíciós partnert szapulják, azzal sok hasznot m aguknak nem hajtanak. Természetesen a szabad demokratákat joggal érheti kritika. Egy kulcsfontosságú ügyben többségük magára hagyta a koalíciós partnert. Ez még akkor is tény, ha az államfőválasztás nem szerepel a közös teendőkről kötött szerződésben és ha jóelőre megmondták, hogy pártpolitikust nem támogatnak, különösen, ha az illetőt Szili Katalinnak hívják. De a veszekedés vagy a vita a keddi szavazás eredményét már nem változtatja meg. Márpedig Gyurcsány Ferencnek, a kormánynak, a szocialista pártna k, de még az országnak is az az érdeke, hogy megmaradjon a koalíció. Ha ugyanis bármelyik oldalon felmondanák, kevéssé valószínű, hogy Gyurcsánynak lenne lehetősége - vagy ereje - a kisebbségi kormányzásra. Ez esetben viszont előrehozott választásokat kell ene tartani, amire a koalíció két pártja biztosan nem készült még fel és nyilván szavazóiknak is idő kell ahhoz, hogy elfelejtsék az államfőválasztás körüli hercehurcát. Ha viszont a következő egy évben teljesítik, amit az utóbbi hetekben célul tűztek ki, akkor pozitív képet is kialakíthatnak magukról még a most bizonytalan szavazókban is.
