Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-09
14 sétahajókázás is belefér. Bizonyos szempontból már ez is megnyugvás. A lényeg viszont továbbra is sértetlen marad: csak annak lesz könnyebb, aki eddig is jönni akart. Aki, mondhatni, már amúgy is itt volt. Ami eddig történt, abból inkább az látszik, hogy kinek, minek szeretné látni a politikai elit a határon túli célszemélyt. Milyen mondatokkal és szimbólumokkal írná körül. Mivé gyúrhatná, ha a formázás luxusát hirtelen rátestálnák az égi hatalmak. Hiszen most i s sokkal inkább az égi nagyvonalúság látszik, mi nt a föld közeli realitás. Kiről beszélhetünk esetleg, és kit kell szép lassan elfelejteni. Kinek tenne ellenőrzött körülmények között gesztusokat. Kinek udvarolna, ha megfizetnék. És legfőképpen: kitől kérne bocsánatot, ha épp elszúrt valamit. Kinek zongo rázna a Clayderman egy vadiúj bocsánatkérő showban, tömött sorok előtt, mint ahogy az az év elején Nagyváradon megesett. A kívánatos magyar inkább csak úgy átlátogat, nézdegél kicsit, elérzékenyül a főváros fényeitől, elkeveredik a jó pesti masszában: b oldog lesz és egynemű. Aztán kis idő múlva visszacsoszog. (Az időtartamon, lámlám, alkudhatunk.) A kívánatos magyar vitrinben tartja magyarigazolványát, szülőföldjén boldogul, s ha lehet, neki a szülőföld csupa nagybetű, csupa érzés, még akkor is, ha már nem több puszta földdarabnál. Egy ismerős folt a térképen. A kívánatos magyar a titkos és védett aranytartalék, ami jó, ha van, de hozzányúlni, kezdeni vele valamit, netán igazából felbecsülni vagy leértékelni nem lehet, mert csak rongy ember költi el a jö vőt. Igazából ki kellene tömni, de úgy, hogy még mozogjon. Mert akkor legalább megmarad, de a levest már nem rondítja össze. vissza Hogy volt! A lelke mélyén minden értelmes szocialista és szabad demokrata képviselő ponto san tudta: Sólyom László az alkalmas jelölt, az egész cirkusz csak erőtlenségfitogtatás Amennyiben a mostani köztársaságielnökválasztás egy kicsit is előképének tekinthető a jövőre esedékes országgyűlési választásoknak, azonnal be kell szereznünk egy kényelmes fotelt, nagy mennyiségű sós ropogtatnivalót és sarkított képcsöves televíziót, mert rendkívül szórakoztató időszaknak nézünk elébe, sok kacagással, könnyfacsaró tragédiákkal, valamint hangsúlyos burleszkelemekkel. Ne legyenek kétségeink: politik usaink ezentúl mindent meg fognak tenni a mi szórakoztatásunkért, kezdeti visszafogottságuk csak a demokrácia iránti (egyébként tévedésen alapuló, kényszeres) elkötelezettségüknek köszönhető, de a köztársasági elnök megválasztásának módja végre feloldotta bennük a görcsöket, úgyhogy jöhet az önfeledt bohóckodás. Eddig is sejtettem, hogy amikor Révész Máriusz az agyába épített súgógép szövegét szajkózza negyvenhetedszer a kamerák előtt, szíve mélyén arra vágyik, hogy tortát dobáljon és bajuszt rajzoljon az ellenfelek plakátjaira, mint ahogy abban is egészen biztos voltam: Szijjártó képviselőt csak az idősebb párttársak rosszalló tekintete tartja vissza a bebebee! – fonéma huzamos ismételgetésétől, azonban most végre nincs semmi, ami visszatarthatná őket a lelkük mélyén rejtőzködő gyermek kiszabadításától, most végre önmaguk lehetnek, és nem kell felesleges mondatokkal azt a látszatot kelteniük, mintha politikusok lennének. De térjünk vissza pár szó erejéig az előzményekre, amelyek ezt az összpárti felszaba dulást eredményezhetik. A Magyar Szocialista Párt sokáig gondolkodott, aztán úgy döntött, hogy a világ – talán nem is kis részben – akaratból áll, bár a hátsó sorokban valaki jelentkezett, hogy ezt már hallotta valahol, és mintha nem jött volna be, őt azo nban elhallgattatták, mint sólyomista elhajlót, és közös mantrázásra szólították fel a tagságot, hogy a 178 legyen ezentúl 185. Szép feladat, sokan lótuszülésbe helyezkedtek, és mondogatták maguknak, hogy a 178 az 185, letudva evvel a választási előkészüle teket. Mágikus szociáldemokrácia – mondja erre a Haitin edződött aktivista, demokratikus vudu. A Magyar Liberális Párt eközben erősen összeszorította egymás száját, és szomorúan nézte a ház előtt álló köcsögfát, amit tagjainak jelentős része jobb jelöltne k tartott a kompromisszumos Glatz Ferencnél. Újgenerációs aktivistákat állítottak a nyílászárókhoz, azzal a feladattal, hogy amennyiben jön a szavazás, mondják azt neki, hogy nincsenek itthon. A szakértők ezalatt utánanéztek, hogy lehete Magyarország köz társasági elnöke Martin Luther King, de a válasz nemleges lehetett, lévén King amerikai állampolgár, valamint halott. Más jelölt nem jött szóba, különben sem voltak ötvenen. Gyurcsány Ferenc asszisztenseinek a fejét verte a falba dühében, de nem mert megs zólalni, mert Kiss Péter már készen állt az egyik sarokban, hogy váratlanul előugorva elénekelje neki a Csillagdalt. A Fidesz vezetői annyit kacagtak ebben az időszakban, hogy egymás hasát kellett fogniuk, nehogy komolyabb sérülés legyen a dologból. Anny it kellett tenniük, hogy néztek ki a fejükből, miközben a kormányzó pártok néha
