Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-06
13 Az európai alkotmány ratifikálásának folytatását szorgalmazta szombaton Berlinben Gerhard Schröder német kancellár és Jacques Chirac francia elnök, és megpróbálja meggyőzni Tony Blair brit kormányfőt is, hogy ne akadályozza ezt. Csakhogy ma Jack Straw külügyminiszter a parlamentben várhatóan bejelenti: egyelőre levennék a napirendről a népszavazást előkészítő törvényjavaslatot. A béna kacsa és a halott kacsa találkozott szombaton Berlinben – írta tegnap a londoni The Times Jacques Chirac és Gerhard Schröder találkozójáról. Chiracnak ugyanis a népszavazást követően végképp elszálltak az esélyei arra, hogy a 2007es elnökválasz táson megpróbálja megvédeni posztját. Schrödernek pedig gyakorlatilag semmi esélye, hogy újraválasszák az őszi előre hozott választásokon. A két vezető ennek ellenére úgy vélte, megmenthetik a francia és a holland elutasítás miatt összeomlani látszó alkotm ányos szerződést. Európát ebben a nehéz helyzetben nem szabad magára hagyni, és a közösséget előrevivő francia – német motor nem állhat meg – vélték. Csakhogy a motor már korábban is többször lefulladt. Például amikor Párizs és Berlin képtelen volt a többie kkel elfogadtatni jelöltjét, a belga Guy Verhofstadtot az Európai Bizottság elnöki posztjára. Nem sikerült a tagállamok egy szorosabban együttműködő csoportját sem létrehozniuk. Végül kénytelenek voltak a védelmi együttműködésbe bevonni NagyBritanniát is, pedig az elitcsapat elképzelése eredetileg éppen az euroszkeptikus britek ellenében jött létre. A motor akadozásának igazi oka sokak szerint az az arrogancia, amellyel Chirac és Schröder a két ország közötti együttműködést saját politikai és nemzeti érde keinek érvényesítésére használta, s a döntésekből kihagyta a többieket. Az eddig leginkább csendes morgásban megnyilvánuló elégedetlenségnek a hét végén többen nyilvánosan is hangot adtak. "Azt szeretném, ha a francia – német csúcstalálkozón a felek kevésbé lennének nyitottak egymás felé, és sokkal befogadóbbak a többi tagállam irányába" – nyilatkozott Pawel Swieboda, a lengyel külügyminisztérium Európaügyi államtitkára az International Herald Tribunenek. De nemcsak az új tagállamok érzik úgy, hogy rossz irányba mennek a dolgok: a német elemzők és az ellenzék egyaránt változtatna. Helmut Kohl kancellárként egyegy csúcstalálkozó előtt órákat töltött azzal, hogy telefonon felhívja a kisebb tagállamok vezetőit – mondta az IHTnek Andreas Maurer, a Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Német Intézetének kutatója. "Kohl sohasem vette magától értetődőnek a kisebb tagállamok támogatását. Minden fontos döntés előtt felhívta őket, elmondta, hogy mi várható, mi a német álláspont, és ki mit nyerhet általa. Schröder elhanyag olta a kisebb és az új államokat" – fejtette ki. Hasonlóan nyilatkozott Friedbert Pflüger, az őszi választásokon esélyes német kereszténydemokraták parlamenti csoportjának szóvivője is. A liberális szabad demokraták külügyi szóvivője szerint pedig az elmú lt másfél év számos területen Európa újranacionalizálásáról szólt. Német – francia nyomásra vizezték fel az euró stabilitását garantáló paktumot, tették a polcra a szolgáltatások szabad áramlását elősegítő irányelvet, és a két ország vezetői ennek jegyében b írálták a bővítést, az új tagállamok adópolitikáját. A német – francia együttműködés akkor tölthet be igazán új szerepet Európában, ha Schröder helyébe Angela Merkel, Chiracéba pedig Nicolas Sarkozy lép – írta a The Financial Times elemzője. Igaz, egyiküknek sincsenek olyan Európavízióik, mint elődeiknek, de a közösségre mint a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és a nemzetközi befolyás eszközére tekintenek. S talán éppen ez az, amivel a mai fiatalok megnyerhetők Európának. Ráadásul mindketten nagyobb barátsággal tekintenek az Egyesült Államokra, és a liberálisabb gazdaságpolitika hívei, mely nyitottabbá teszi őket a britekkel való együttműködésre. Különösen, ha a szociális kérdésekben a kontinentális modellt jobban értékelő Gordon Brown veszi át Blair helyét. Blair, aki júliustól tölti be az EU soros elnökének posztját, mindenesetre máris meghirdette, hogy a lisszaboni gazdasági reformokra kíván koncentrálni. Ugyanakkor külügyminisztere be kívánja jelenteni, hogy egyelőre nem foglalkoznak a népszavazáss al. Pedig épp ma harminc éve szavazta meg a britek több mint kétharmada, hogy ne lépjenek ki az Európai Gazdasági Közösségből. • rn ▪ Féltik az eurót Pozitív hangot kell megütniük mai tanácskozásukon az eurózóna pénzügyminisztereinek, ha el akarják k erülni, hogy a politikai válság gazdaságivá terebélyesedjen. Az euró múlt héten régen nem látott mélypontra zuhant a dollárral szemben. A közös valuta hitelé nek fenntartása érdekében a minisztereknek keményen érvényesíteniük kellene a pénzügyi fegyelemre v onatkozó szabályokat, és a túlzott deficit miatt eljárást kellene indítaniuk Görögország, Olaszország és Portugália ellen, mivel államháztartási hiányuk már többször át lépte a stabilitási paktumban a GDP legfeljebb három százalékában engedélyezett szintet. Csakhogy amikor a vezetők a politikai egységet akarják demonstrálni, akkor nehéz büntetőeljárást kezdeményezni több tagállam ellen. Különösen, hogy korábban hasonló helyzetben Németországgal és Franciaországgal szemben elnézőbbek voltak. A francia parl ament kormánypárti elnöke, JeanLouis Debré közölte:
