Reggeli Sajtófigyelő, 2005. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-05-06
16 tudjuk kifizetni. Most játszottuk például A szarvassá változott fiút a Bárkán. Már igazán beérett a produkció, a világon bárhol megállná a helyét. Mind tehetségesebb a társulat, egyre kétségbeesettebben próbálunk együtt maradni. Még mi ndig fekete báránynak számít a szakmában? Vannak erre utaló jelek. Önnek nem feltétlenül az Operaházban kellene főrendezőnek lennie, hanem egy olyan színházat kellene igazgatnia, amibe beépíthetné a saját társulatát is. Annak idején a Nemzetire, ha nem is igazgatóként, de művészeti vezetőként, beadtam a pályázatomat. Mos t is úgy gondolom, hogy az a koncepció, amit kitaláltunk Horváth Csabával, Márta Istvánnal, ma is megállná a helyét. Nem tudom, hogy a következő alkalommal újra pályázome, nem tudom, szeretnéke bármelyik repertoárszínház igazgatója lenni. Sok a szorító t ényező, nagyon nehezen hozható létre olyan szellemiség, mint Beregszászban. De akkor hová vezet mindez? Össze fog omlani az egész színházi struktúra. Az a legnagyobb baj, hogy azoknak, akik egyre kevesebb pénzt adnak, fogalmuk sincs, hogy mit akarnak. N incs köztük egy kvalitásos ember, aki végiggondolta az egészet, és van egy koncepciója. Minden esetleges és ügyetlen. A szakma felelőssége, hogy meddig hagyja ezt, meddig leszünk beszarva. vissza Nyelvhelyességi katasztróf a Magyar Hírlap 2005. május 6. Szerző: R. Székely Julianna "A bíróság megtiltja az alperesnek, hogy az arany és ezüst lúgozást végző zagytározót is magában foglaló nagybányai ipari létesítmény termelési kapacitását 15 százaléknál magasabbra emelje." ( Részlet a Fővárosi Bíróságnak a ciánperben kedden hozott végzéséből) Príma, szép, félreérthető mondat, lehet, hogy még magyar – román – ausztrál diplomáciai bonyodalmak lesznek belőle, nem beszélve egy esetleges újabb ciánkatasztrófáról. Aki fogalmazta, nyi lván kiváló jogász, ám nem beszélni teljesen jól magyar – Grespik László helyében meg is kérdeztük volna tőle, nem tetszike román vagy ausztrál származásúnak lenni. A Nagybányán aranyat feldolgozó Transgold vállalat ugyanis, mint a helyi bányavállalat vez érigazgatója elmondta, "Románia egyetlen aranyforrása", a cég részvényeinek ötven százalékát pedig az ausztrál Eurogold birtokolja. Az ítéletet ők tehát úgy értelmezik, hogy a termelés nem növelhető 15 százaléknál jobban. Viszont a magyar fél olvasatában a "15 százaléknál magasabbra" fogalmazás azt jelenti, hogy a Transgold legföljebb 15 százalékos kapacitással működhet. Az ausztráloknak egyébként erre is volt tromfjuk, megüzenték, hogy a ciánszennyezés óta amúgy is csak évi ércfeldolgozó kapacitásuk 15 sz ázalékával üzemelnek, úgyhogy örüljenek a magyarok. A magyarok persze akkor örülnének, ha a Transgold teljesen leállna, mert a tavalyi helyszíni szemlén kiderült, hogy a felhasznált cián bármikor ismét a vízbe ömölhet. De ez most már mindegy, a bíróság jo gerősen döntött. Engem is csak érdekelne, hogy az ítélet vajon kőtáblába vane vésve, és maga a Teremtő diktáltae, vagy esetleg, a félreértések elkerülése érdekében, lehetségese szimpla emberi erővel valamit tenni. Mondjuk átpofozni kissé a mondatot és a toldalékot, hogy ne csak a román, ausztrál, de a magyar ember is megértse, mire gondolt pontosan a tekintetes bíróság. Már persze, ha tényleg és eltökélten gondolt valamire, nem pedig arra, hogy dodonaivá fogalmazott ítéletével megúszhatja az elfogultság vagy a románellenesség könnyen előhúzható vádját. vissza
