Reggeli Sajtófigyelő, 2005. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-05-28
4 A vita ugyanis ízekre szakította a társadalmat, politikát, pártokat, csoportokat, de még üzlet- és iparágakat is. A francia parasztnak nem kell alkotmány, nem kell a konkurencia. Miközben Laurent Fabius, a szocialista párt másod ik embere a "nem" mellett korteskedik – szeretne visszakapaszkodni a hatalom felsőbb köreibe – , Francois Hollande pártelnök, oldalán José Luis Rodríguez Zapatero spanyol szocialista kormányfővel tegnap Lilleben vívta a végső harcot az alkotmányért, Gerhar d Schröder német kancellár ugyanezért agitált Toulouseban. Mégis, kinek a jövője? Chirac elnök emlékeztette honfitársait: ez a szavazás nem a kormányról, nem a jobboldalról, baloldalról, hanem "a franciák jövőjéről, gyermekeik jövőjéről, Franciaország jövőjéről, Európa jövőjéről" szól. No meg róla, JeanPierre Raffarin kormányfőről, Franciaország majdani politikai súlyáról, befolyásának erejéről. Az igen megóvná Franciaország érdekeit Európában, amely így erős lehet – kellő ellensúlya az Egyesült Államo knak, Japánnak és Kínának. Chiracnak szégyenszemre meg kellett ígérnie a franciáknak, hogy Törökország felvétele azért nem lesz olyan egyszerű – majd arról is népszavazhatnak. Egy másik nagy csapás a jelenlegi francia elitnek, hogy "különös hálótársakat" hozott össze, emellett a kétkezi dolgozókat forradalmi hangulatba ringatta a politikusok, az üzletemberek ellen. A "nem" egy táborba terelte a szélsőjobbot és a szocialisták egy részét, éket vert a munkavállalók és munkáltatók közé. A gazdák támogatásaika t féltik, az ipar, a szolgáltatás a "szociális dömpingtől" retteg – mindattól, amit a bővítés jelent. Az egységes Európa szembeállította egymással a tagországokat, egyes rétegeket. A franciák, hollandok, osztrákok és mások túl nagynak találják, zajosnak, amelyben sokan nyújtogatják a markukat, mindenbe beleszólnak. Attól tartanak: ha lesz alkotmány, minden hatalom az eurobürokraták kezébe kerül. Brüsszel csak rámutat egy cikkelyre és "leszól" Hágának, Bécsnek, Budapestnek. A "nem" szószólói azt állítják, az alkotmány "angolszász összeesküvés", a thatcherizmus, a túl szabad verseny szentesítése. JeanLuc Melenchon fra ncia szocialista szenátor szerint "ez a dzsungel törvénye, amelyből alkotmányt gyúrtak. Nem akarok alkotmányt, amely olyan elveket kényszerít rám, melyekkel nem értek egyet." Uniós rémképek S mi lesz, ha a "nem" győz? Chirac szerint "eljő a mély instabi litás kora Európába". Ez talán ijesztgetés, de valami mégis elkezdődik. A politikusok tagadják, hogy a "nem" esetére készítettek B tervet – bár egy politikus B terv nélkül nem igazi politikus. A kis Hollandia "nem"je a jövő héten még orvosolható lenne, ám a franciáké – akik eddig az unió motorjai voltak – megpecsételheti az alkotmány sorsát. Ha őket újra szavaztatnák, az komédiává süllyesztené az alkotmányozást, akkor az alkotmányt a papírkosárba kell tenni – ahogy a brit The Economist címlapja javasolta p ár hónapja – , és az egészet, mindent újra kell gondolni. Az Európai Unió – Európa – keresztúthoz érkezett. vissza A románok orra Magyar Hírlap 2005. május 28. Szerző: Molnár Gusztáv Egy kolozsvári konferencián erdélyi , bukaresti és iasi román értelmiségiekkel találkozva megdöbbentett az a kendőzetlen nyíltság, ahogyan Amerikát istenítették. Nem tegnap óta ismerem őket, többhöz baráti kapcsolat fűz, és nem győztem csodálkozni, hogy független, a román politika színeválto zásait és a keleteurópai átlagot meghaladó, folyamatos korruptságát kíméletlen kritikával illető politológusok, jogászok, történészek, írók hogyan viszonyulhatnak ennyire kritikátlanul a világ vezető hatalmához. Aztán eszembe jutott Robert Kaplan, Amerik a talán legélesebb szemű és eszű geopolitikusa, aki még a prágai NATOcsúcs előestéjén, egészen pontosan 2002. november 10én Egy új (készséges) szövetséges című, a The New York Timesban megjelent cikkében a következőket írta Romániáról: "Ez egy olyan rész e a világnak, ahol a gyengeséget azonnal érzékelik, és ahol a helyi szövetségek a hatalom mentegetőzések nélküli kinyilvánításán alapulnak. A politikai és szellemi elit fasiszta irányba fordult, amikor a náci Németország volt az uralkodó hatalom, kommunist a irányba, amikor a szovjetek gyakorolták a hatalmat, és liberális demokrata irányba a berlini fal leomlása után. A románoknak különösen finom orruk van a hatalmi változások megérzéséhez." Az alkalmazkodás, az undorító hajbókolás ránk és a többi "középeu rópai" nemzetre is gyakran jellemző volt, de soha nem volt olyan őszinte, olyan elementáris és szenvedélyes, mint a románok esetében. Ez az őszinteség persze mindig csak addig tartott, ameddig meg nem jelent a színen az újabb csábító hatalom, amely iránt u gyanolyan természetességgel lehetett készségesnek mutatkozni.
