Reggeli Sajtófigyelő, 2005. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-05-10
21 saját állampolgárának tekint, attól az óhajtól vezetve, hogy az érdekelt személyek kettős állampolgársága megszűnjék azáltal, hogy e személyek az egyik Szerződő Fél állampolg árságát önként választják, elhatározták, hogy a jelen Egyezményt megkötik, és e célból meghatalmazottaikat kinevezték, akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után a következőkben állapodtak meg:” Szinte szó szerint ez a szövegezés sz erepel a Romániával és a Szovjetunióval kötött egyezményekben is. Mindez leleplezi azt, hogy a revíziós törvényekkel magyar állampolgárságot szerzett személyekre vonatkozó korábbi jogi szabályozás (526/1945. M.E. számú rendelet, 5.070/1945. M.E. számú re ndelet és 1948. évi LX. tv.) ellenére az érintett személyek ténylegesen nem vesztették el magyar állampolgárságukat, kettős állampolgárságuk fennállt, ezért volt szükség az úgynevezett baráti államokkal a tömeges kettős állampolgárságot megszüntető kétolda lú egyezményekre. Egyedül Jugoszláviával nem került sor ilyen egyezmény megkötésére. Ez azt jelenti, hogy a fentiekben részletesen kifejtett okok alapján a Délvidék 1941ben visszatért területein (a mai SzerbiaMontenegro, Horvátország és Szlovénia 1941e s területvisszaszerzéssel érintett részein) 1941ben élő magyarok, illetve ezen személyek leszármazottai magyar állampolgárságukat nem vesztették el, mai napig is magyar állampolgárok, tehát joggal igényelhetik mindazon jogosítványokat (pl. útlevél, konzu li védelem), amelyek a magyar állampolgárokat megilletik. III. Európa számos országa, a szomszédos országok közül Románia, Szerbia és Montenegró, valamint Horvátország már megoldotta a saját országhatárain kívül élő övéi részére az állampolgárság szélesk örű biztosítását. Ezt az Európai Unió is a tagállamok belügyének tekinti. A módosító javaslat nem kollektív módon javasolja kiterjeszteni a magyar állampolgárságot, hanem egyedi nyilatkozatokkal induló eljárásokban javasolja biztosítani azt, a nyilatkozat ot benyújtók részére. A magyarságot érintő tömeges állampolgárságvesztés gyökere a trianoni békeszerződésig nyúlik vissza. Ettől függetlenül mégis indokolt a módosító javaslatban szereplő (7), (8) és (9) bekezdésekben különkülön körülírni a módosító jav aslattal érintettek körét aszerint, hogy milyen különböző jogi környezetben veszítették el magyar állampolgárságukat. Azonban a magyar állampolgárság visszaszerzésének lehetőségét csak egyazon elv alapján ajánlhatjuk fel, hiszen az érintett magyarság mindv égig szülőföldjén maradva szenvedte el a történelmi folyamatokat a Kárpátmedence bármely szegletében. Ez az elv pedig már nem a honosítás. A fentiek megismerése alapján az egyoldalú nyilatkozattétellel, illetve az egyoldalú igazoláskéréssel történő álla mpolgárság szerzés jelenti az igazságos és méltányos megoldást a határainkon túl élő magyarok XX. századi kálváriájára, szenvedéseire. Ezzel a megoldással, itt, az anyaországban élők saját magunknak is tartozunk. A módosító javaslattal a jelenleg hatályos állampolgársági törvény 5/A. §ában foglaltakat egészítjük ki, azaz szüntetjük meg annak diszkriminatív jellegét. Hiszen a jogalkotó a hatályos törvény szerint a diktatúra éveiben a magyar állampolgárságuktól megfosztottaknak a törvényben említett köre ré szére már korábban biztosította, és ma is biztosítja a jogfosztottság felszámolását azzal, hogy egyoldalú nyilatkozattal visszaszerezhetik magyar állampolgárságukat. Azonban a diktatúra éveiben az azóta már megszűnt Csehszlovákiával, a szétesett Szovjetunióval, valamint Romániával kötött kétoldalú szerződések alapján a magyar állampolgárságuktól megfosztott, határainkon túl élő magyarok részére a jogalkotó még nem bizt osította ugyanezen lehetőséget. Még annak ellenére sem, hogy az elszakított országrészekben élők jellemzően nem hagyták el szülőföldjüket, és a fent említett szerződéseket „az emberi jogok jobb érvényesülése érdekében” a magyar állam felmondta az 1992. évi VII. és az 1999. évi LXI. törvényekben.
