Reggeli Sajtófigyelő, 2005. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-04-01
9 Alapvetően helytelen a határon túli magyarokkal összefüggésben a bevándorlással kapcsolatos dániai, nyugateurópai vitákat, korlátozásokat emlegetni. Ott pontosan az a gond, ha más kultúra, más nyelv és más vallási szokások jelennek meg. Az azonos kulturális alappal érkezők nem jelentenek problémát, hiszen az Európai Unióban szabad a személyek és a munk aerő vándorlása, a letelepedés. Még könnyebb a dolog, ha ez azonos nemzeti kultúrán belül történik meg! Például franciákkal a belga Vallóniában, írekkel Angliában stb. Ez a modern Európa azonos vagy hasonló vallásikulturális alapon való felfogása, verseny képesebbé tétele. Mert a mai EUban a legnagyobb gazdasági előny az lehet, ha egy nép bővíteni tudja a nagy uniós piacon belül saját nemzeti piacát. Erre mi, magyarok képesek vagyunk, hiszen részben saját magunkkal vagyunk határosak. Nagyobb a nemzeti ku lturális piac. Sokan nézik odaát a magyar filmeket, tévéket, olvassák a magyar újságokat, könyveket. Ez a reklámpiacnak is jó. Sok szomszéd országbeli magyar tölti Magyarországon a szabadságát. A turisták költeni is szoktak, és veszik a hungarikumokat. E mlékezzünk: mekkora zavart okozott több új uniós tagállamban a képzett egészségügyi dolgozók hirtelen kitelepedése Angliáb a és Svédországba a bővítés után. Őket csak idegen kultúrából érkező és nehezebben beilleszkedő személyekkel tudták pótolni, ha egyáltalán tudták. Nálunk a határon túliak azonnal fogták ezt a piaci rést, és nem kell attól félni, hogy a magyar egészségügy n yomorában - honi jelentkezők híján - nővér nélkül maradnak a kórházak. Más szakmákra is igaz ez, hiszen egy vállalkozás a versenyképességét növelheti, ha a széles nemzeti piacon a magyarul dolgozó nyomdák közül a magyarországiaknál hatékonyabbat talál a határon túl - mint például Székelyudvarhelyen a népszavazás előtt a kettős állampolgárság elleni szóróanyaggal. Minden közgazdasági elmélet ismeri a pótlólagos jövedelemnövekedést a saját piac bővítése esetén. Ezért is jövedelmező beruházás, ha támogatju k a határon túli magyarok megmaradását ott, ahol élnek, hiszen ezzel a nemzeti piacot is bővítjük. Ezt pontosan a magyar adófizetők érdekében is meg kell tennünk. Aki ez ellen lép fel, az a magyar gazdasági érdekeket sem mérte fel jól. A környező országo k magyarjainak a helyzete nem mérhető a flamandokéhoz. A flamandoknak ugyanis Belgium szövetségi államon belül önálló tartományuk van saját területtel, saját kormánnyal, parlamenttel és főleg: saját forrásokkal, költségvetéssel. Ezzel szemben a kisebbségi magyaroknak semmilyen önálló intézményrendszerük nincs arra, hogy felmorzsolódásukat megállítsák, vagy hogy közösségi élményt és közös gazdálkodási lehetőséget kapjanak egy szövetségi állam lojális polgáraiként. A középeurópai valóságot a homogén nemzetál lami alkotmányok jellemzik. Látható, hogy a kisebbségi magyarok - akár kormányon vannak, akár ellenzékben - nem tudják maguknak állampolgári alapon kiharcolni a belgiumi flamandok státusát. Mire pedig - ahogyan azt nyugateurópai naivitással ígérgetik ne kik - a polgári felvilágosodás mégiscsak meghozná ezt nekik, már megszűnnek a magyar közösségek. Hát ezért kell minden környező országban a magyarokat támogatni - például befektetni , hiszen a gondjaink és a lehetőségeink azonosak. Ezért nemcsak a szegé nyek számára kell kulturális támogatást osztani, hanem mindenkinek. Beleértve a felvidékieket. Az euró várhatóan korai bevezetése miatt ott lesz ez a leghamarabb profitábilis - a mi számunkra is. A szomszédos országok nacionalistái is tudják, hogy az EUban mindenkinek a legnagyobb és legrugalmasabb nemzeti piac kell. Ezért keresik nálunk azokat, akik "jó és konstruktív" magyarként ehhez a kiterjesztéshez érdekeink ellenére partnerek. Persze őket szeretik az EUban. Ahogy az az osztrák lett volna jó osztr ák, aki nem okvetetlenkedik annyit egy szomszédos ország nukleáris programjai miatt. És az az ír lett volna jó ír, aki elfelejti az ír szigetre vonatkozó alkotmányos kötelezettségeket. De ilyen ír és ilyen osztrák nem volt. Így a többiek elfogadták az ő sa játos érdekeiket.
