Reggeli Sajtófigyelő, 2005. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-04-21
21 Bukarestnek ugyanakkor jócskán akad még tennivalója az infláció megfékezésében. A folyó fizetési mérlegek meglehetősen magas - tavaly 7,4, illetve 7,5 százalékos - hiányát Bulgáriában és Romániában is ellensúlyozza a tőkebeáramlás, a közvetlen külföldi beruházások növekedése, aminek a közelgő EUcsatlakozás is kedvez. Függetlenül azonban attól, hogy a választási ciklus végén avagy elején tart, mind a bolgár, mind a román kor mánynak szembe kell néznie azzal a politikai kihívással, hogy a hízelgő makrogazdasági mutatókat az uniótól egyelőre lelkes lakosság vajmi kevéssé érzi a saját pénztárcáján. A 8 milliós Bulgária és a 22 milliós Románia csaknem megegyező, 2003ban 2300 euró körül mozgó egy főre jutó GDPje az újonnan csatlakozott EUtagállamok átlagszintjének még a felét sem éri el. vissza "Ah, kérem, párszor van befolyásom, máskor nincs" – Interjú Habsburg Ottó, európai pa rlamenti képviselő vel HVG 2005. április 20. Szerző: Réti Pál "Az öregség kevés előnyeinek egyike, hogy az ember tudja a politika szereplőiről, honnan jöttek, ismeri az apjukat, sőt a nagyapjukat is." Efféle bonmotkkal szórakoztatta a minap washingtoni hallgatóságát Habsbu rg Ottó (93 éves), szokatlanul hosszú tapsot kiváltva. A HVGnek a globális politikáról és a Monarchia utódállamaihoz fűződő meghitt kapcsolatáról beszélt. HVG: Washingtoni látogatása Kossuth jegyében telt: megkoszorúzta szobrát a Kongresszus épületében, beszédet mondott a Kossuth Házban, a névadó hatalmas portréja előtt. Nem zavarta, hogy a Habsburgok nem mindig szerették ennyire az ő trónfosztásukkal egyidejűleg megválasztott kormányzót? H. O.: Már első amerikai látogatásom idején, 1940ben is beszédet mondtam a Kossuth Házban. Mindig is úgy gondoltam, a történelmünk közös, vannak benne ilyenek is, olyanok is, de mindegyikük a miénk. Amikor március 15én valahol beszédet mondok, gyakran szóvá teszik, hogy képzeli ezt egy Habsburg. Erre én mindig visszaké rdezek: Mit gondolhatott Kossuth fia, amikor Ferenc József minisztere lett? HVG: Beszédeiben - ezt tette most is - évek óta drámai színekkel ecseteli Oroszország diktatúrává való visszaalakulásának a veszélyeit. Mi az oka annak, hogy lényegesen súlyosabbn ak látja az ottani helyzetet, mint németországi vagy franciaországi konzervatív elvbarátai? H. O.: Sokan nem is tudják, mi folyik Oroszországban. Kísért a múlt. A gazdasági és a politikai vezetés egybefolyik: Putyin legközelebbi munkatársai, az országot va lójában irányító "politbüró" tagjai mind egyegy gazdasági egységért is felelősek. A kormány tagjainak jó része a KGB munkatársa volt. De látok pozitív jeleket is: családomnak vannak ifjú tagjai, akik Moszkvában ugyanabba a német középiskolába járnak, amel yben Putyin leányai is érettségiztek. Azt mondják, évek óta most először van olyan hangulat, hogy lehet bírálni a rendszert. HVG: Az Európai Uniót egyenesen óva inti attól, hogy közeledjék Moszkvához. H. O.: Oroszországban még nem ért véget az imperializm us. A világméretű dekolonizáció korában ők az utolsó nagy gyarmati állam. Franciaország, Portugália példájából tudjuk, milyen megpróbáltatásokkal jár a gyarmatok elvesztése. Kell nekünk Európában megint egy ilyen? Márpedig a soknemzetiségű Szibéria előbb v agy utóbb le fog szakadni. A Vlagyivosztokot magában foglaló terület kormányzója évek óta mondja: a kínaiak 1520 éven belül békés eszközökkel visszahódítják az Amurvidéket, olyan nagy számban telepednek át a folyó túloldaláról, és vásárolnak ingatlanokat , alapítanak vállalkozásokat. HVG: Nincs ebben a próféciában valami birodalmi irigység az ön részéről: ha már a mi birodalmunk elenyészett, dőljön össze végérvényesen az övék is? H. O.: Nézze, a miénk sosem volt gyarmatbirodalom. Ez volt a mi akkori liber álisaink nagysága. A 19. század végén, amikor mindenki rohant, hogy kolóniákat szerezzen, akkor a mi miniszterünk, Schmerling, azt mondta, mi várunk. HVG: Akkoriban még létezett az Oszmán Birodalom is. Mit tart afelől, hogy az utód Törökország talán nem i s olyan sokára az Európai Unió tagja lehet?
