Reggeli Sajtófigyelő, 2005. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-03-04
8 még karácsony előtt kész a koncepció – részleteket azonban nem közöl a Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) k isebbségi ügyekért felelős politikai államtitkára. Ennek a koncepciónak a részletei sem kilo pott fénymásola- t ok, sem titokban kiküldött mailattachmentek formájában nem bírtak kisziv á rogni. A televízió elindítására és működtetésére hivatott Janovics Jenő Alapítvány seperc alatt, február közepére megalakul – a kuratórium vezetője Nagy Zsolt, aki az RMDSZ kampányfőnöke is eg y ben. Az alapítókon kívül több, mint 20 közéleti személyiség, illetve értelmiségi bábáskodik a televízió születés é- nél kuratóriumi tagként és tanácsadóként (csoportszervezési elméletek szerint ha 8nál több ember ül össze vita tkozni egy témáról, akkor ott az előrelépés nem valószínű). Jobboldali körök egyébként többször szó- vátették, hogy a JJA jogi értelemben néhány személy magánalapítványa. Az egyházak tiltakoznak: kevesellik a két egyházi személyiséget a kuratóriumban – ő k az arányo k ról még egyezkednének. Elvárják, hogy a televízió következetesen érvényesítse az „erdélyi m a gyarság kereszténynemzeti értékrendjét és a hitbelierkölcsi értékeit”. Értesüléseink szerint épp azért lett a JJA magánalapí tvány, hogy ki lehessen fe lejteni a képletből a püsiket (a Sapientia ebben az értelemben rossz tapasztalat az RMDSZvezetés számára). Ezzel párhuzamosan megindulnak a latolgatások: Nagy Zsolt bejelenti, a tervek szerint 2004 őszén indulna az adó. Ez egyeesett volna a választási k ampánnyal. Februárban logo, név, szlogen pály á zat még nem volt kiírva, igaz aztán sem. A kuratóriumi elnök nyereségesnek szeretné tudni az adót néhány év leforgása alatt. Ráadásul – ésszerűségi megfontolásokból – 24 órás sugárzási időről is említést te sz. Ha ez nem is jön össze, 12 órányi műsor alatt nem is érdemes belevágni – mondja. A televízió meghatározása: nem kereskedelmi, nem közszolgálati hanem közösségi. A médiások máris csóválják a fejüket: túl szoros a határidő, nem lesz elég pénz és szakem ber. A kis, M agyarországra dolgozó stúdiók túlterheltek – mint mondják – ráadásul a hazai honor röhejes, sokkal profitá- bilisabb külföldre dolgozni. Nagy dilemma az egy- illetve többközpontúság: a szakemberek szerint egyértelműen a saját, csúcstechnol ó- giá val felszerelt központ a nyerő. Ennek nagy hátránya, hogy az induláshoz azonnal 1 mi l liárd forintra lenne szükség – plussz egy stúdióépületre. A stúdióépület nem azt jelenti, hogy venni kell egy épületet, hanem: stúdióként tervezni és építeni egy új épület et. Ha kevés a pénz, akkor a már létező 30 műhellyel kellene kezdeni valamit – hangoztatja a lelkesebbje. Néhány éven belül egész Erdélyt be lehetne hálózni optikai kábellel, addig az anyagokat akár autóval is szállí t hatnák. Hogy mi lenne a televízió műsora, erre igazából nem is alakult ki jegyezhető elképzelés. Sikerként könyve lhető el, hogy az értemiségiek egy része, titokban, mélyen az íróasztal alá hajolva röhög, ha eszébe jut a tel evíziós megaprojekt. A dolog súlyos: az átlagos romániai magyar ugye nem olvas Népszabadságot, sem pedig MaNcsot, úg yhogy fel sem tűnik neki hogy mondjuk a romániai magyar lapok szánalmasan dilettánsak. Azonban nézi a nemzetközi és magyar kereskedelmi adókat! Most képzeljük el, hogy a Duna TV nemzeti siralomadóra
