Reggeli Sajtófigyelő, 2005. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-03-23
14 Pénzügyminisztériumb an is van egy államtitkárunk, és ami a gazdasági életet illeti, olyan pozícióink vannak, mint például az országos gázkitermelő vállalat vezetése. - Erdélyben minden magyar kormány eddig többször ígérte azt, hogy gazdasági segítséggel, az iparban befekteté sekkel munkaadóként majd megjelennek, de mi az, ami ebből mondjuk az elmúlt 15 évben már kézzelfogható lett? Tudunk arról természetesen, hogy nagyobb magyar cégek már ott vannak, de a kisebb cégek, középvállalkozásokra is igaze ez, tehát láthatóe annak a jele, hogy akár magyar kormányzati közreműködéssel, akár a gazdasági élet saját önálló lépéseként, de egyre nagyobb szerepet tölt be, és egyre nagyobb segítséget nyújt Erdélynek? - Az elmúlt 15 esztendőben volt nagyon sok hangzatos nyilatkozat, nagyon so k hangzatos elképzelés, de ebből nagyon kevés valósult meg. Most nem a kormány befolyásától független tőkére gondolok, mert az lassanlassan azért bejött Romániába, viszont ezek a programok, amelyeket a különböző kormányok megszültek az erdélyi vállalkozás élénkítésére, ezek működgettek, de azért nem olyan nagyon látványos az eredmény. Jó program volt például az Új Kézfogás Alapítványon keresztül a kis hitelprogram, ez most is működik, ez hasznos, de ebből nagyon jelentős gazdasági mozgás nem lehetséges, én eléggé kudarcosnak tartom például a Corvinus Befektetési Társaság működését a határokon túl, tehát ezen a területen most már tényleg kellene valamit tenni. Föl kell ismerni azt, hogy itt kölcsönös érdekről is szó van, tehát Románia egy olyan piac, amelyet Magyarországnak számításba kell vennie, most már talán számításba is vehet, mert lassanlassan lesz itt is annyi tőkefölösleg, hogy azt odaát be lehessen fektetni, és amúgy is a két országnak az elkövetkezendőkben valamilyen stratégiai partnerséget kell k iépítenie, még akkor is, ha sokan ezt ma még illúziónak tartják. - Miben testesülhetne meg ez a segítség? - Például a tájékoztatás nagyon fontos, a kapcsolatteremtés nagyon fontos, a kapcsolatépítés nagyon fontos. Van olyan intézmény, amely ezzel foglalk ozik, vannak is eredményei, de én itt látom azt, hogy nagyságrendben sokkal többet kellene ezen dolgozni az elkövetkezőkben. - Pénteki hír, hogy elkészült a kisebbségi törvénytervezete az RMDSZnek, és mielőtt még elkezdődhetett volna erről a széleskörű t ársadalmi párbeszéd, a vita, máris kritika érte. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is azt vitatja, hogy miért éppen az RMDSZ lenne majd az, aki megkapja a kulturális autonómiával járó jogosítványokat. - Ezek a kollegák, vagy személyisé gek azt hiszem, nem olvasták eléggé figyelmesen ezt a törvénytervezetet. Ennek a törvénytervezetnek valóban a nagy újdonsága az, hogy a kulturális autonómia jogi kereteit megteremteni. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy ki fogja gyakorolni, természetesen nem az RMDSZ, hanem egy belső választási pont, tehát a magyarok számára valami módon megfeleló, belső választásokon létrehozott testület, amely külön jogi személlyé válna, és ez a testület gyakorolná a kulturális autonómiát. Mit jelent ez? Azt, hogy mi eg yelőre a törvénytervezetbe beírtuk azokat a hatásköröket, amelyek biztosítják, hogy egy ilyen testület beleszólhasson abba, hogy egy magyar nyelvű iskola vagy osztály, vagy egy magyar nyelvű művelődési intézmény hogyan működik, létre kelle hozni egy újabb osztályt, beleegyezünke abba, hogy valamit is megszüntessenek, hogyan nevezik ki az igazgatókat, hogyan működtetik, hogyan felügyelik, tehát egyrészt ezzel kapcsolatosan bizonyos helyzetekben ennek a testületnek kötelező véleményt kell mondani, és ezt ne m lehet megkerülni, tehát ez egyfajta vétójogot is jelent. Másrészt pedig, bizonyos helyzetekben maga a testület dönt ezeknek az intézményeknek egyikmásik dolgáról, problémájáról. - A decemberi népszavazás után meglehetősen feszült helyzet alakult ki az anyaország és az erdélyi határon túli magyarság között. Mivel lehet ezt feloldani? - Ez sajnos a magyar politikai élet gyarlósága, hogy egy kérdést nem tudott kezelni és akkor népszavazással próbálta megoldani, holott ezt előre is lehetett volna sejteni, hogy ebből konfrontatív helyzet lesz a közvéleményben. Az teljesen világos, hogy a határon túl van egy igény ennek a kérdésnek a rendezésére, és szerintem erről a következőkben is beszélni kell. Hogy hogyan lehet a feszültségeket oldani, azért
