Reggeli Sajtófigyelő, 2005. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-03-22
10 "Meg kell értenem az Ön népének keserű érzéseit a magyarokkal szemben és a nehézségeket, melyekkel Önöknek szembe kell nézniük, ha mérsékelni akarják egy a magyar kormányok által uszított, magyar fasiszták által üldözött és megalázott nép sov iniszta kitöréseit, mégis úgy érzem, mindkét ország általános érdeke, hogy ha már alkalmazni kell a lakosságcsere politikáját, azt legalábbis igazságos és amennyire lehet, fájdalommentes módon kellene végrehajtani." Károlyi 1945 augusztusában úgy vélte, hogy eredményeket érhetne el a két állam viszonyának javításá ban, mivel Benest huszonöt éve, míg a többi csehszlovák vezetőt is régóta ismerte. Károlyi optimizmusa alaptalan volt. Benes Csehszlovákiából nemzetállamot akart létrehozni, amelyben nincsenek kisebbségek. Károlyi ezt nem tudta. 1945 augusztusában Károlyi levelet írt Zdenek Fierlinger csehszlovák miniszterelnöknek és Jan Masaryk külügyminiszternek. Nem értette, hogy azok, akikkel londoni emigrációjában többször találkozott, és a háború utáni nemzetiségi kérdést és rendezést is megbeszélte, válaszra se mélta tják, sőt amikor hivatalos küldöttséggel Angliában jártak, elkerülték a vele való találkozást. Levelében figyelmeztette őket, hogy nagy felelősséget vállalnak magukra a magyarok kitelepítésének egyoldalú lebonyolításával. "Nem ezt ígértétek Londonban a nem zetiségi kérdéssel kapcsolatosan" – írta nekik. Magyarságcsökkenés 1945. december 3 – 6. között a két ország külügyminisztere, Gyöngyösi János és Vladimír Clementis a felvidéki magyarság sorsáról tárgyalt, eredménytelenül. Károlyi 1946 tavaszán a következ ő szavakkal kommentálta az eseményeket: "Sajnálattal, de azt kell megállapítani, hogy ez az ország (Csehszlovákia) nem értette meg a Dunamedence nemzeteinek együttműködését, nem tudatosítja, hogy az ilyen együttműködés nemcsak Magyarország, de a saját érd eke is." 1946. február 10én megállapodott a két kormány a lakosságcsere ügyében. Az egyezmény megkötése azonban nem hozott végleges megegyezést a két fél viszonyában. Lényege az volt, hogy ahány magyarországi szlovák jelentkezik kitelepülésre, a csehszlov ák hatóságok ugyanannyi magyart telepíthetnek át Magyarországra. A csehszlovák hatóságok a magyarság létszámát más módszerekkel is csökkenteni igyekeztek, például egész magyar családokat vittek csehországi kényszermunkára. Benes 1946 júniusában meghívta K árolyit Prágába. A magyar politikus örült, mert úgy érezte, "megtört a jég", és a két ország között indulhat a közeledés. Károlyi egy nagyobb dunai közösséget akart teremteni, amelyben KözépEurópa államai vennének részt. Véleménye szerint ezzel be lehetne kapcsolni Magyarországot egy nagyobb közösségbe, mert egyedül és elszigetelten előbb vagy utóbb el fog veszni. A magyar kormány csak részben támogatta a konföderációs elképzelést, amelynek megvalósítását Csehszlovákiával szerette volna kezdeni. Kezdetben csak kisebb engedményeket akart elérni, később pedig a megegyezés volt a cél a lakosságcsere ügyében. Szívélyes fogadtatás Károlyit Prágában kedvezően fogadták, amiből arra következtetett, hogy enyhülhet a két állam viszonya. Kifejtette, a csehek a "nemz etállam" gondolatától nem tágítanak. A csehszlovák vezetők mindvégig barátságosak voltak vele, ami nemcsak személyének, de véleménye szerint Magyarországnak is szólt. Károlyi prágai útja legnagyobb eredményének azt tartotta, hogy Benes újabb megbeszélésre hívta meg őt. Károlyi a lakosságcsere ügyében konkrét javaslatokat nem tett, mert a magyar kormánytól nem kapott instrukciókat ehhez. Prágai tapasztalatairól Rákosi Mátyásnak is beszámolt: "Különbséget véltem felfedezni Prága és Pozsony között. A csehek so kkal simábbak a szlovákoknál. Talán nem is örülnek annyira, hogy a szlovákok ennyire magyarfalók lettek…" Úgy látta, ha mérsékelt követelésekkel állna elő a magyar kormány, akkor ő eredményeket csikarhatna ki. Károlyi szemére hányta Rákosinak, hogy RostyForgách prágai magyar megbízott csak a cseh külügyminisztérium tájékoztatásából tudta meg érkezését. A magyar külügyminisztérium baklövésének tartotta azt is, hogy RostyForgáchot nem informálták a magyar delegációk washingtoni, londoni és párizsi tárgyalá sairól, amit ő és a megbízott is fel tudott volna használni későbbi megbeszélésein. Károlyi Gyöngyösi János magyar külügyminisztert is bepanaszolta, mert barátságtalan volt, és találkozásuk alkalmával csak a nyúltenyésztés legújabb fejleményeiről beszélget ett vele ahelyett, hogy a külpolitikai kérdéseket vitatták volna meg. Károlyi Mihály 1946. november 26án ismételten levélben fordult Beneshez, ebben kérte az elnök segítségét korábbi ismeretségük és T. G. Masaryk barátságára hivatkozva. Benes figyelmét s zerette volna
