Reggeli Sajtófigyelő, 2005. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-03-21
8 miután az Európai Unió úgy döntött, elhalasztja az uniós c satlakozási tárgyalások március 18i megkezdését, sokan úgy vélték: Brüsszel időnként túlságosan magasra emeli a lécet az EUba vágyó délszláv államok számára. Kísértet járja be Európát 2001 óta. Ekkor tűnt el ugyanis a horvát hadsereg egykori tábornoka, Ante Gotovina, akit azóta megannyi európai államban véltek felfedezni. A hágai Nemzetközi Törvényszék szerint az általa vezetett csapathadtest szerbek százait mészárolta le. Rémséges cselekményeit hőstettként ünnepelte a horvát közvélemény, hiszen a horvá tok kizárólag a szerbeket tették felelőssé a balkáni háborúkért, Horvátország megtámadásáért. Jóllehet, tíz év telt el a szerbek és horvátok közötti fegyveres harcok lezárása óta, a két ország közötti kapcsolat mit sem javult ez idő alatt. A szerb állami t elevízió napokban készített felmérése szerint arra a kérdésre, barátoknak tekinthetőe a szerb és a horvát nép, a megkérdezettek majdnem kilencven százaléka válaszolt nemmel. Alig haladta meg a tíz százalékot az igenek aránya. Ezek alapján valószínűsíthe tő, évtizedekbe telik, amíg begyógyulnak a délszláv háborúk okozta sebek. Ráadásul akkor még nem szóltunk a többi balkáni válságról, a bosnyákszerb, bosnyákhorvát és az albánszerb ellentétekről. A szembenállás gyökerei a történelemben, vallási- és kultu rális különbözőségekben keresendőek. Rendkívül bonyolult okokról van szó, amelyekre nem lehet egyszerűen gyógyírt találni. Éppen ebben tévednek az Európai Unió illetékesei. Ők ugyanis váltig hangoztatják, hogy a megoldást a demokratikus multietnikus társad alom megteremtése jelenti. A boszniai, illetve a koszovói példa azonban egyértelműen azt mutatja, hogy ez egyelőre csak vágyálom, nincsenek meg a gazdasági, szociális és egyéb feltételek ahhoz, hogy ezek az elképzelések a tervek szerint valóra váljanak. A Nyugat kissé naiv hozzáállása figyelhető meg a háborús bűnökkel vádolt délszláv személyek megítélése kapcsán is. Természetesen érthető, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék a lehető legnagyobb szigorral lép fel a háborús bűnösök ellen, hiszen mindenkinek a z az érdeke, hogy töviről hegyire kivizsgálják az elmúlt évtizedben történt rémtetteket. S le kell szögeznünk azt is: bíróság előtt kell felelniük tetteikért mindazoknak, akik rémtetteket követtek el a balkáni háborúkban. Ettől függetlenül az lehet az érzé sünk, túl nagy hatalommal ruházták fel Carla del Pontét, a hollandiai testület főügyész asszonyát, aki úgy véli: nagy körültekintést igénylő feladatának akkor tesz eleget legjobban, ha vaskézzel tárgyal a balkáni vezetőkkel a háborús bűnökkel vádolt személ yek Hágának való kiadatásáról. Del Ponte asszony csekély politikai érzékről tett tanúbizonyságot, ami azért súlyos baj, mert Európa érdeke éppen azt kívánná, hogy befogadják, befogadjuk a balkáni államokat az "európai családba". Enélkül esély sincs a sokat emlegetett többnemzetiségű társadalom megteremtésére. Hága - és a Nemzetközi Törvényszéken keresztül az Európai Unió - úgy véli, csak veréssel lehet jobb belátásra bírni Szerbiát és Horvátországot, hogy a két állam adja ki háborús bűnöseit. Ez a stratégia azonban rendkívül veszélyessé válhat: a folyamatos fenyegetések hatására ugyanis ezen államokban megnő az európai uniós csatlakozást ellenzők tábora, ami komoly veszélyeket rejt magában, hiszen éppen az következhet be, ami ellen Brüsszel évek óta harcol: ismét új erőre kaphatnak a szélsőségesen nacionalista erők. Horvátországban a vártnál enyhébb reakciókat váltott ki, a csatlakozási tárgyalások megkezdésének elhalasztása. Sőt, a megkérdezettek egynegyede kifejezetten örült az unió döntésének. Mindeneset re az utóbbi időben több szó esett a tárgyalások megkezdésének kerékkötőjéről, Ante Gotovináról, mint arról, hogy az Ivo Sanader vezette zágrábi kormány valóban "európai" módon politizált, a meghozott törvényekkel igyekezett igazolni: Horvátország valóban megérett arra, hogy befogadják Európába. Sok hírmagyarázó úgy véli, Gotovina tulajdonképpen csak jelkép: az EU rajta keresztül üzent minden balkáni államnak, hogy addig nem is álmodhatnak az uniós csatlakozásról, amíg nem működnek együtt kellőképpen a hág ai Nemzetközi Törvényszékkel. Gotovina világ életében katonaként kereste kenyerét, egy nem hivatalos életrajza szerint már 18 évesen a francia idegenlégió elitegységében szolgált. Később Afrikát, illetve DélAmerikát - Guatemalát és Paraguayt - is megjárta . A horvát mellett mindmáig francia állampolgár is, amiről Párizsban nem szívesen hallanak. Állítólag szoros kapcsolatokat épített ki a francia felső tízezer jeles tagjaival. Jól ismerte például a híres zenészt, Serge Gainsbourgot, illetve a divatvilág csi llagát, JeanPaul Gaultiert. Sőt, egyes hírek szerint még a hírhedt középafrikai diktátor, a politikai ellenfeleit felfaló JeanBedel Bokassa is fogadta császári palotájában.
