Reggeli Sajtófigyelő, 2005. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-03-17
18 Hányan voltak jelen – és hányan nem? Külön folklórja van annak, hogy hányan is vettek részt a tüntetésen. Egyes megjelent verziók szerint négyen voltak kíváncsiak Eö rsire, más verziók szerint sokkal több vagy sokkal kevesebb tüntető volt jelen, mint valójában. Az akcióval kapcsolatos véleményanyagok többsége tele van butasággal, féligazsággal, ferdítéssel, a szerzők boldogtalan gyermekkorának leleteivel, stb. Persze az, ami ebben a kérdésben igazán fontos lenne – vagyis az erdélyi jobbközép hangja – sehol nem jelent meg, a sajtó nem zsarolta ki a mérsékelt jobbosokból, hogy árnyalják a képet, így járulva hozzá ahhoz, hogy az olvasók/nézők/hallgatók inkább megértsék, mi is történt valójában. A jobbközépnek kényelmesebb hallgatnia, de miért hagyjuk? Aláírásgyűjtések A balhé után két aláírásgyűjtési akció indult, az egyik Kolozsvárról, a másik Marosvásárhelyről. A Kolozsvárról elinduló egy általános szöveg volt, ami a romániai magyar antiszemitizmust ítéli el, a marosvásárhelyi konkrétan kapcsolódik az Eörsibalhéhoz, és a szólásszabadság mellett kötelezi el magát. Sajnos ez utóbbi az MTIhez az SZDSZ sajtóosztályán keresztül jutott el, ami politikai kommunikációs k érdéssé minősíti a romániai magyar értelmiségiek akcióját. Az aláírásgyűjtési beszámolók gyöngyét a Háromszék publikálta. A napilap a két levelet összemossa, a szerzőket egy kupacba rakja össze, és nagyon fontos: egyik levélből sem idéz egyetlen sort sem , egyszerűen közli: az aláírók nagyrészt ugyanazok, a szellem ugyanaz, kezicsókolom, a végén pedig ügyel arra, hogy “kontextusba helyezze” az egészet. (Háromszék, 10.3.2005) Flashmob Hogy fingani sem lehet úgy, hogy a világ ne értelmezze politikailag, ez nem valami nagy újdonság. Mégis szemléletes az, ahogy az IGENflashmobot hozta a sajtó. Fontos: sem a flashmob netes oldalán, sem magán a flashmobon nem volt semmilyen utalás Eörsi Mátyásra, az EMIre, politikai ideológiákra, politikai ellenségre vagy szövetségesre, arra, hogy kik a jó fiúk és kik a rosszfiúk, de még a szólásszabadságra sem, vagy bármilyen olyan eszmére, amely valamilyen módon politikailag behatárolható lehetne. Ez egy olyan csöppet sem mellékes apróság, amely teljesen elkerülte az ú jságírók figyelmét, és ezen nem gondolkodtak el az "árnyalat mesterei", a publicisták sem. Még a flashmob előtt ezt írja a Népszabadság: Eörsi Mátyás szabaddemokrata politikus kolozsvári előadásának megakadályozását parodizálná az az akció, amelyet csütö rtökre szervez a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) épülete előtt egy kolozsvári értelmiségi csoport. (2005. március 8.) Másnap a Magyar Nemzet ezt írja: “Tízperces megmozdulást tartanak csütörtökön Kolozsvárott azok, akik nem értenek egyet az Eörsi Mátyás ellen a múlt hét végén történt tiltakozással. Honnan ez a magabiztosság? ”Ugyanebben a mélységesen leegyszerűsítő panelben hozza a flashmobbeszámolóit a romániai magyar sajtó is. Olvasói levél Persze közben a dolgok csak tovább dagadta k – az Eörsibalhé megadta az alaphangot a március 15i elidegenedésversenynek. A sajtó/média felelősségéről szóló részt most nagyvonalúan kihagyjuk, és a fenti
