Reggeli Sajtófigyelő, 2005. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-03-14
6 Egy Nemzeti Konzultációs Testület alatt én azt értem, hogy az egy viszonylag sokszínű társaság, amelyik a nemzetnek - az egységes nemzetnek - a különböző oldalait mutatja be, megjeleníti a különböző értékeket, érd ekeket, véleményeket. A névsorból az látszik, hogy kiváló emberekből áll a Nemzeti Konzultációs Testület... Azzal van a probléma, ami hiányzik a testületből. Attól félek, hogy a testület csak egy szeletét, Orbán Viktor elképzeléseivel összhangban lévő szel etét jeleníti meg a mai magyar társadalomnak. A társadalmat megszólítani elvek, programok, eszmék mentén lehet, egy olyan gyakorlat ígéretével, ami az emberek sorsát képes jobbá tenni. A Fidesznek mindenképpen szüksége van arra, hogy új választói rétegeket érjen el, mert a jelenlegi, körülbelül 1,8 milliós táborral nem lehet választást nyerni. Viszont sem a Fidesz, sem Orbán Viktor nem állt elő a mai napig olyan érvényes gondolati struktúrával, olyan világképpel, amely mentén a nemzet valóban egyesíthető, a mely mentén fel lehet számolni a politikai polgárháborút. Azért nem működhet valójában jól a Nemzeti Konzultációs Testület sem, mert állóképekben feldolgozhatatlan az a problémahalmaz, amely a jelenlegi Magyarországon valóban létezik. Úgy látom, csak a pár tok felett születhetnek ma olyan követelések, amelyek a társadalmi problémákra jó megoldást kínálhatnak. Ilyennek tartom például a Védegylet köztársaságielnökválasztással kapcsolatos javaslatát. Azt mondja Orbán Viktor is, hogy az igazi közélet a pártok felett van. Egyelőre nincsen tapasztalatunk arról, hogy azok az elképzelések, amelyekről beszél, menynyire reálisak. Hiszen ez azt jelentené, hogy ő valóban elfogad olyan kezdeményezéseket, amelyek nem tőle, hanem máshonnan indulnak ki. Erre egyszerűen nem volt még példa. Visszatértünk oda, ahonnan elindultunk. Szerintem a nagy szavak mögött egyetlen dolog húzódik meg. Az, hogy még a Fideszben esetlegesen feltámadó demokratikus vitákat is megelőzve olyan helyzet alakuljon ki, amikor egy politikai vezető szerepe abszolút megkérdőjelezhetetlen. De a jelenlegi demokratikus struktúrák figyelembevétele nélkül legyen az. Tehát nem a parlamentarizmus, de még csak nem is a közvetlen demokrácia színterein - hiszen a polgári körök, amikor valóban működni akartak, b lokkolva lettek - és nem a lényegében szintén blokkolt Fidesz színterén. Attól tartok, hogy a meglévő intézmények fölé emelkedés szándéka mozgatja őt. Talán az a szándék vezeti, hogy a nép akaratából lehessen első számú vezető. Ezt akkor érhetné el, ha val óban lenne olyan programja, amely a nemzeti polgárháborús helyzetet felszámolja. Az nem elég, hogy azt mondjuk, idejöhetnek a vályúhoz a Kádárrendszerben felnőtt emberek is... A Fidesz 2002es választási veresége után ön azt mondta, hogy Orbán Viktornak azért nem kell jelet adnia a polgári köröknek, mert ő maga a jel. És hogy ő nem a Fideszé, ő a nemzeté. Azzal kezdtem, hogy én egy éven át egészen komolyan hittem abban, hogy ő lesz az az ember, aki a jel arra, hogy meg kell szüntetni ezt a szembenállás t, mivel nincs két Magyarország, nincs két nemzet. De jelenleg nem egyesítés, hanem megosztás folyik... Nem a mellőzöttségből fakadó keserűség mondatja önnel mindezt? Ha felkérte volna Orbán Viktor, hogy legyen a Nemzeti Konzultációs Testület tagja, váll alja? Nem. Ez a feladat messze meghaladná a képességeimet. vissza Pulitzeremlékdíjasok Népszabadság • Munkatársunktól • 2005. március 14. Hárman a kitüntetettek közül: Keresztury Tibor (literatura.hu), Váradi J úlia és Márton Anna Kép: MTI - Szigetváry Zsolt Öt kategóriában, összesen hat alkotónak, újságírói közösségnek ítélte oda az elismerésről döntő kuratórium a vasárnap Budapesten átadott idei magyar Pulitzeremlékdíjakat. Az életmű kategóriában a több m int fél évszázada a Magyar Rádió szerkesztőjeként tevékenykedő, tudományos témákkal foglalkozó Márton Anna kapta a díjat, míg publicisztikáiért Cs. Gyimesi Éva erdélyi irodalomtörténész, kritikus, valamint Végel László vajdasági regény- és esszéíró, public ista vehette át az
