Reggeli Sajtófigyelő, 2005. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-02-08
12 Az elemzés Fehéroroszországot és Kazahsztánt a klasszikus típusú államok közé sorolja, Grúziára, Moldáviára és Ukrajnára úgy tekint, mint amelyeknek a vezetése nem tartja ellenőrzés e alatt az egész országot, s a külföld hathatós támogatására szorul, az el nem ismert államok közé pedig többek között Csecsenföldet, DélOszetiját, Abháziát, a Dnyesztermelléki köztársaságot és Karabahot sorolja. Ilyen körülmények között Oroszország sz ámára egyetlen járható utat lát csak a tanulmány szerzője, mégpedig azt, hogy egy globális, nemzetek feletti Nagy Oroszországot építsen ki, amelyben a különböző népek megtarthatják saját arculatukat. Ha körülnéz az ember a térségben, megállapíthatja, hogy roppant nehéz összeegyeztetni az egymástól eltérő vagy egymásnak ellentmondó érdekeket. Nemcsak Oroszországnak kell szembesülnie az új helyzettel, hanem több olyan volt szovjet tagköztársaságnak, amely eddig sikerrel ellenállt minden gyökeres változásnak. A szovjet korszakban is vezető szerepet betöltött államférfiak játszák ma el a szovjetellenes fordulat hőseinek a szerepét, miközben ugyanolyan görcsösen ragaszkodnak a hatalomhoz, mint tették ezt a Szovjetunió felbomlása előtt. Nem véletlen, hogy az uk rán mozgalom Oroszország mellett elsősorban Fehéroroszországot, Moldovát, Azerbajdzsánt és Kazahsztánt jelölte meg a demokratizálási politika célpontjának. Azerbajdzsánban a rendszerváltozás után Heydar Aliyev vette kezébe a dolgok irányítását. A Szovjet unió fennállása alatt a KGB azerbajdzsáni vezetője volt, majd a kommunista párt első embere. Több volt szovjet köztársaság gyakorlatához híven, Azerbajdzsánban is az elnök fia lett az utód. A Transparency International korrupciós listáján Azerbajdzsán a li sta végén helyezkedik el, olyan országok társaságában, mint Burma, Csád és Paraguay. Kazahsztán elnöke a közelmúltban adott utasítást kormánynak arra, hogy avatkozzon be a magángazdaság ügyeibe, és csapjon le az oligarchákra és a nagy monopóliumokra. A do log szépséghibája a durva állami beavatkozáson túl az, hogy az országban éppen Nazarbajevet és családját sejtik a legnagyobb holdingok mögött. Az már nemcsak sejtés, hogy a legnagyobb médiastruktúrát, az "Almamed ia"t az elnök idősebb lánya és annak férje ellenőrzi, aki mellesleg érdekelt az üzleti világban is. Türkmenisztán demokráciája is említést érdemel: Niyazov Türkmenbasinak, vagyis minden türkmén atyjának nevezteti magát. Ő is a kommunista párt első embere volt, 1991ben elnökké választották, 1999ben már örökös elnök lett. Ebben a minőségében elképesztő dolgokat művelt. Hogy csak néhányat említsünk: felállítatta aranyszobrát a főváros közepén, parfümöt, repülőteret, joghurtot, kikötőt, meteoritot neveztete tt el magáról. Tavaly azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy betiltotta a szakállt, az aranyfogat, a nyugatias ruhát, miközben kötelezővé tette az őt ábrázoló kitűző viselését. A türkmén ló napján pedig úszómedencés, légkondicionált luxus szabadidőközp ontot nyitott - lovak számára. Tette ezt egy olyan országban, ahol a lakosság 35 százaléka a létminimum alatt él. Nehezen tudom eldönteni, hogy nem áprilisi tréfáról vane szó abban a tavalyi hírben, miszerint Niyazov megreformálta a naptárat, s a januárt magáról nevezte el. Az viszont biztosan nem vicc, hogy ezer ember befogadására alkalmas jégpalotát építtet a sivatagos országban. S, hogy a kommunista múlt mindenestül feledésbe merüljön, a világ egyik legnagyobb mecsetjét is felépítik Türkmenisztánban. A szovjet korszak mai újgazdagjai, természetesen, nem akarják feladni a korábbinál is gyümölcsözőbb pozícióikat. Csakhogy a grúz és az ukrán példa arra inti őket, hogy vagy a fehérorosz elnök diktatórikus módszereihez folyamodjanak, vagy engedjenek a gyeplő szorításán. Mindkét változat igen kockázatos. Amiben egyáltalán reménykedhetnek a diktatórikus módszerekkel kormányzó vezetők, hogy az Egyesült Államok elnézőbb lesz velük szemben, mint Ukrajna vagy Grúzia esetében. Ugyanis éppen ők azok, akik nagyvonalú an biztosították területüket az amerikai hadsereg számára, hogy afganisztáni és iraki küldetésüket sikerrel teljesítsék.
