Reggeli Sajtófigyelő, 2005. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-02-07
9 Jelentéstartalmak Az Európai Parlament A vajdasági magyar politikusok elérték azt, amit elérhettek. És most van min tűnődniük . Az Európai Parlament tényfeltáró bizottságának brüsszeli szóbeli beszámolóját először csalódással fogadták a Vajdaságban. Többre számítottak; arra, hogy a belgrádi kormányzatot határozottan elítélik, őket pedig hangzatosan megvédik. Ezek az elvárások nem vol tak reálisak: a szóbeli jelentésnél kedvezőbb nemigen érkezhetett. Elvégre a bizottság beszámolójában megerősítette a vajdasági magyar politikusok állításainak jó részét. Megállapította például, hogy voltak "etnikai színezetű" incidensek, tehát, hogy valak it azért bántalmaztak, mert kisebbségi származású. Elhangzott az is, hogy a rendőrség és az ügyészség vonakodik feltárni az esetek nemzetiségi hátterét, a hatóság eljárásai lassúak vagy el sem kezdődnek. A bizottság még a Horvátországból, Koszovóból, illet ve Bosznia és Hercegovinából a Vajdaságba menekült szerbeket is megemlítette mint potenciális bajkeverőket, magáévá téve a vajdasági (nem csak magyar) politikusok kissé leegyszerűsítő és nem feltétlenül mindig helytálló véleményét. A tényfeltáró bizottság szerint nincs jele annak, hogy a magyarokat módszeresen és szervezetten üldöznék a Vajdaságban. Evvel a megállapítással is egyet lehet érteni: az már korábban is valószínűsíthető volt, hogy a belgrádi kormány abban hibázik, hogy nem veszi komolyan az inci denseket, és nem lép fel erélyesen ellenük. Ám annak nem volt jele, hogy a kisebbségek elleni akciók bírnák a kormány egyetértését, netán éppen Belgrád utasítására történnének. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy kormány érzéketlen és lassú, vagy parancsot ad egy nemzeti közösség megfélemlítésére, netán elüldözésére. A volt Jugoszlávia területén máshol is voltak súrlódások többség és kisebbség között, ám tömeges atrocitás csak akkor történt, ha azt valamelyik politikai központ jóváhagyta és akarta. Az első, i ngerült nyilatkozatok után a vajdasági magyar politikusok már békülékenyebb hangot ütöttek meg. Vélhetően felismerték: önmagában már az nagy eredmény, hogy a tényfeltáró bizottság létrejött, és Szerbiába utazott. Arra is rá kellett jönniük, hogy a bizotts ág akkor sem készíthetett volna kedvezőbb jelentést, ha nem két, hanem mind az öt tagja magyar. Létezhetett volna ugyanis másmilyen olvasatuk is az eseményeknek: Jelko Kacin, Szlovénia EPképviselője a bizottság utazása előtt például azt mondta, hogy szeri nte "egy szomszédos állam manipulálja legnagyobb kisebbségét" (azaz azt állította, Magyarország gyakorol nyomást Szerbiára). Kacin akkor még úgy vélte, hogy "a gazdasági kilátástalanság miatt változik az etnikai összetétel, ám nem csupán a magyarok költözn ek el, hanem a szerbek és mások is". Az EUtagállamoknak korábban is voltak fenntartásaik a vajdasági panaszokat illetően. Nehéz is magyarázatot találni arra, hogy a magyarok – és más kisebbségek – zaklatására miért volt érzéketlen a Vajdasági Magyar Szöv etség (VMSZ) mindaddig, amíg elnöke a végrehajtó hatalom részese volt. Miniszterelnökhelyettesként Kasza József nem sokat tett azért, hogy a rendőrség kötelékében több magyar szolgáljon, hogy egy mostani javaslatát említsem. Arra is felfigyelhettek, hogy a VMSZ a helyhatósági választási kampány idején szólt leghangosabban az etnikai incidensekről. Az EUnagykövetek is óvatosan közelítettek a kérdéshez január 19ére datált jelentésükben. A nem nyilvános dokumentumot röviden ismertető hírportál, az Index.hu szerint a nagykövetek megállapították, hogy "számos incidensre került sor" tavaly és tavalyelőtt, ám "számuk azóta csökkent, konkrét fizikai erőszakra ritkán került sor, és nem minden esetben lehet etnikai jellegűnek tekinteni". Nem azt akarom mondani, h ogy nem volt etnikai színezetű incidens a Vajdaságban. Szerbiában a kisebbségeket – így a magyarokat is – számos alkalommal inzultálták. Az EP tényfeltáró bizottsága és az EUs nagykövetek is úgy vélik: elsősorban a szerb hatóságoknak kell a jelenség ellen fellépniük, az eddiginél határozottabban és gyorsabban. A vajdasági magyar politikusok tehát elérték azt, amit elérhettek. És most van min tűnődniük. Az első: eddigi politikájuk vajon meddig folytatható? A VMSZ kampánya, amely egyszerre sugallt valamifél e "európai, magyar megoldást" (s közben szerb nyelvű óriásplakátja bődületesen rossz fordítással jelent meg), és közben a közösséget veszélyeztető atrocitásokról szólt, nem hozott áttörést. Ellenkezőleg: a párt rendkívül gyengén szerepelt (persze ennek nem csak a rossz kampány volt az oka). A vajdasági