Reggeli Sajtófigyelő, 2005. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-02-01
8 ugyanis, ha igennel válaszol, akkor abba helyettesíthetik be, hogy bizottsági álláspont szerint Ukrajna EUtagságra jogosult állam. Így aztán a végén már erre sem mertek határozott választ adni… De miért ez a ködös kavarodás? Mert egy sor további szempont is a háttérben áll. Egyfelől, adott az öröm és megkönnyebbülés, hogy Kijevben végül is egy Európabarát irány látszik pozícióba kerülni, amivel talán a volt szovjet birodalom területén is tovább terjedhetnek az európai értékek, a tényleges demokrácia és tényleges piacgazdaság intézményei – még hozzá mindjárt egy stratégiai súlyú országban. Akad viszont egy sereg másfelől is. Kezdve magával az országgal: mindenki jól tudja, hogy ez a fordulat még nagyon is bizonytalan lábakon áll. A megismételt választás csaknem polgárháborúba torkollott, és tá volról sincs szó arról, hogy az egész ország egyetértene az új iránnyal. Mindez hamarosan abban is megjelenhet, hogy az idővel elkerülhetetlen törvényhozási választásokon könnyen ismét az oroszbarát ellenzékiek kerekedhetnek felül, megteremtve a keleti pol itikai színtér első igazán látványos hatalmi társbérletét, s vele a bizonytalanságok és kiszámíthatatlanságok korát. Folytatva a kifelé tekintő aggódással: mit csinál eközben az orosz medve? Az elmúlt évek EUkülpolitikájában visszatérő fejfájást jelente tt Putyin EUhoz édesgetése. Hogyan lehet az inkább nyugat felé orientálódó ukrán politikai tábort támogatni, és közben meggyőzni az amúgy is állandóan a bekerítettség komplexusával küszködő orosz vezetést, hogy mindez nem ellenük irányul? És végül ott v annak a jól ismert belső (uniós) aggályok. Az EU egész tavalyi éve a bővítési traumák jegyében tellett: a tízek befogadása mellett végehossza nem volt a leendő török csatlakozási tárgyalások megkezdése körüli vitáknak, miközben mindenki tudta, hogy legalá bb három újabb ország (kettő időközben már egészen biztosan) szintén a kapuban áll. Meg tude emészteni önpusztítás nélkül ennyi új – és többnyire szegény, gyökeresen más alapokról induló – országot az európai integráció? Tude érdemben kezelni olyan óriás okat, mint Törökország és Ukrajna? A törököknél – a hatalmas támogatási költségek mellett – főként a várható munkaerőáradat váltott ki riadalmat. Az ukránoknál – a szintén jelen lévő költségek mellett – elgondolkodtató a közismert (igazából már most is eg ész Európát behálózó) ukrán maffia fenyegetése. Vajon nem a tűzzel játszike az, aki ilyen körülmények között akár csak elviekben is tagsági perspektívát ígér? És még valami. Mit szólna mindehhez a hazai (uniós) közvélemény? Már a tízeknek sem örült. A t örököktől a többség szabályosan megrémült. Aztán, ha még az ukránokat is megpendítik… Tudnivaló, hogy német és francia részről mindezek miatt különösen vonakodnak akár csak utalni is a tagsági lehetőségre Kijev esetében. Mindezekből nő tehát ki az a dile mma, hogy, persze, az ukrajnai kedvező fejleményt nem akarja senki veszélyeztetni – éppen, hogy további bátorítást, támogatást szeretne valamilyen formában adni. De közben ugyanúgy mindenki tudatában van a felsorolt másfelőli tényezőknek is – akár a külpol itikáról, akár belső uniós megfontolásokról van szó. Hát ezért… vissza Ma tárgyalnak a vajdasági magyarverésekről Népszava 2005. február 1. Tegnap fejezte be vizsgálódását Szerbiában az Európai Parlament tényfeltáró bizo ttsága. A küldöttség, melynek tagja az MSZPs Hegyi Gyula, s a Fideszes Becsey Zsolt, tegnap Borisz Tadics szerb elnökkel, Vojiszlav Kostunica szerb kormányfővel és Vuk Draskovics szövetségi külügyminiszterrel tárgyalt. A bizottság vezetője, Doris Pack úgy foglalt állást, hogy a szerb kormány komolyan veszi a vajdasági incidensek ügyét, Mint mondta, néhány szerbiai párt visszaélt a koszovói események nyomán kialakult helyzettel, s ez vezetett a társadalom radikalizálódásához. A küldöttség tegnap este tért vissza Brüsszelbe, majd megfogalmazta állásfoglalását. A jelentést ma reggel az Európai Parlament külügyi bizottsága tárgyalja meg. vissza
