Reggeli Sajtófigyelő, 2005. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-02-26
5 Jövõ csütörtökön újra tárgyalóasztalhoz ül a bõsi ügyek intézésével megbízott magyar és szlovák kormánymeghatalmazott. Erdey György és Dominik Kocinger gyõri megbeszélésén nem várható áttörés. Legnagyobb e redmény a három szakmai bizottság mandátumának elfogadása lehet. Ha Budapestnek nem megy, akkor majd mi, itt a Szigetközben kezünkbe vesszük a dolgok irányítását - akár ezt is gondolhatta Széles Sándor máriakálnoki polgármester, aki február közepén szemé lyesen találkozott Dominik Kocingerrel. A találkozón arról a helyi kérésről esett szó, hogy a Szigetköz - a térségbeli károk kompenzálásaként - részesüljön a bősi energiából. A tervek szerint a bősi áram öt százalékát kérnék, ami húsz százalékkal lenne olc sóbb a jelenleginél. A Kisalföld című napilap információi szerint Dominik Kocinger állítólag nyitott volt a kérdésfelvetésre, s azt mondta, hajlandó a témával foglalkozni. Ha minden igaz, ősszel újra asztalhoz ülnek. Először azonban jövő csütörtökön Erde y György és Dominik Kocinger találkozik Győrben. "Az elmúlt hónapok intenzív egyeztetésének köszönhetően a szlovák féllel közösen kidolgoztuk a három szakértői bizottság mandátumtervezetét, vagyis azt, hogy ezek a munkacsoportok pontosan milyen kérdésekről tárgyaljanak" - nyilatkozta lapunknak Erdey György, aki Bős ügyében a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium jogi és közigazgatási helyettes államtitkáraként jár el. Erdey meggyőződése, hogy az idei év 2004nél több eredményt hoz. Tavaly decemberben a k ormány ugyanis elfogadta a magyar delegáció mandátumát, egyértelműen megszabva, hogy miről tárgyalhat, és miről nem. A határozat lényege: a hágai Nemzetközi Bíróság ítélete alapján hazánk az eredeti terv szerinti alsó vízlépcső megépítését elvetettnek te kinti, a dunacsúni létesítmény fennmaradását pedig nem ellenzi. Az is egyértelmű, hogy egy végleges rehabilitációs koncepcióra addig nincs lehetőség, amíg nincs megegyezés a szlovákmagyar kormányközi tárgyalásokon az alapvető kérdésekben. A kormány szerin t a szükséges műszaki beavatkozásoknak a lehető legkisebb természetátalakító beavatkozással kell járniuk, ezért a természet önszabályozó működéséhez közelítő állapotokat hoznának létre. A Szigetköz rehabilitációjára 2005ben még nincs jelentősebb pénz, his zen ez akkor lesz időszerű, ha a tárgyalások eredményeként körvonalazódik a mindkét fél számára elfogadható megállapodás. Az idén a térség monitorozására megy a legtöbb pénz, közel 250 millió forint. Emellett az alsószigetközi rész vízpótlásának kiépítésé t is jelentős összeggel támogatja a környezetvédelmi tárca. A szigetközi régió legnagyobb gondja, hogy a Duna ausztriai szakaszára felépített vízlépcsők óta nem érkezik hordalék az alsóbb szakaszra, a sebes járású folyó viszont erre nem figyelve folyamat osan görgeti, sodorja az alsóbb részekre a korábban odavitt kavicsot, ami a meder mélyülésével jár. A főág ma méterekkel van mélyebben, mint a mellékágak. Ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell, mert a korábbi vizes élőhelyek - a mellékágak és környezet e - kiszáradtak. Egyes ágakba már csak jelentősebb árvizek idején jut víz. A magyar félnek a probléma kezelésére tett korábbi műszaki javaslata - leegyszerűsítve: a Duna "visszakanyargósítása" volt. A kanyargós folyó koncepciójával hazánk először 1999be n állt elő, a szlovákok akkor elmarasztalóan nyilatkoztak a felvetésről. Mára azonban kevésbé mereven ítélik meg azt. Formálódik egy másik megoldási javaslat is magyar részről, amely a "mederfenék emelésének" további lehetséges változatait célozza meg. E gyébként nagyot fordult a világ Bős ügyében. Az 1990 óta tartott parlamenti választások közül a 2002es esetében fordult elő először, hogy a vízlépcsőkérdés nem szerepelt a politikai vitatémák között. Mindkét kormányzati formáció elkövette a maga hibáit az ügyben. A rendszerváltozás első szabadon választott kormánya, az Antallkabinet 1992ben egyoldalúan felmondta a megállapodást. Eközben a szomszéd állam sem tétlenkedett, 1991ben Csehszlovákia elkezdte a C variáns munkálatait, azaz a bősi erőmű egyoldalú befejezését. A magyar határtól pár kilométerre épülő dunacsúni gátnál 1993. október 25én megkezdődött a Duna elterelése. A két ország még abban az évben a hágai Nemzetközi Bíróság elé vitte a bősi ügyet. A bíróság 1997. szeptember 25én hirdette ki a b ősnagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében hozott ítéletét. Mindkét felet
