Reggeli Sajtófigyelő, 2005. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-02-02
7 cigány fiatal alattomos meggyilkolása után az osztrák társadalom nagy része – legalábbis szavakban – elutasította, a burgenlandi település roma közössége azonban tud mesélni az osztrák – horvát – magyar lakosság ellenérzéseirõl . A település szélén azóta vadonatúj lakótelep váltotta fel a szégyenteljes putrikat, csökkent, vagy legalábbis kevésbé nyíltan érezhető a kiközösítettség is. Tudatos felzárkóztatási programmal sikerült a roma és más nemzetiségű tanulók közötti különbséget i s "ledolgozni", ez is az életkörülmények javulásával kecsegtet. Mégsem ez a legnagyobb változás, amiről a nem túl nagy roma közösség ezen a szomorú évfordulón beszámolhat. Az itt beszélt cigány nyelv feltámasztása az, amitől kultúrájuk fokozottabb őrzésé t, öntudatosabb új nemzedéket, nem utolsósorban pedig a szomszédos országokban élő, az ausztriainál sokkal nagyobb létszámú cigány közösséggel kialakítható együttműködést remél az itteniek egyesületi vezetése. Burgenlandban 1938ban 11 ezer cigány élt; a h olakauszt után számuk kétezerre apadt. (Országos egyesületük vezetője, Rudolf Sarkozi az egyik túlélő: ő a lackenbachi koncentrációs táborban született). Ma ötezer körül vannak, ám ez nem biztos adat: a rossz tapasztalatok máig arra késztetik a romákat, ho gy egyegy népszámláláskor a nemzetiségi hovatartozás firtatásakor ne cigánynak - inkább magyarnak, horvátnak, osztráknak vallják magukat. Az ötezer, roma származását vállaló osztráknak jó a fele Burgenlandban él - a másik fele Bécsben, otthon németül besz élnek. Saját nyelvét kevés család őrzi, igaz ez a nyelv eddig írásban nem létezett. Ez is az oka annak, hogy bár 1993 óta önálló sintiroma népcsoportként megilletik mindazok a jogok, amelyek a többi ausztriai nemzeti kisebbséget, saját iskolájuk sokáig ne m volt. Nemrégiben - a több mint 15 éve működő helyi kulturális egyesület révén megszületett ez az írásbeliség. Van már tankönyv, újság, irodalom, s egy ideje a felsőőri általános iskolában választható a románi nyelv is. Bécs, 2005. február Szlovákiában sincs csodarecept Népszabadság • Sz. J. P. • 2005. február 2. A különféle túlzó feltételezésekkel szemben Szlovákiában jelenleg 320 ezerre tehetõ a roma nemzetiségű polgárok száma. 168 városban és községben élnek bizonyos mértékig már asszimilá lódott romák, más nemzetiségűekkel vegyesen. Több tízezren ma is 338 szlovákiai település szélén laknak. A roma népesség fele erdei vagy más elhagyatott területen húzza meg magát, elképesztõ körülmények között. A romák között nyolcvanszázalékos a munkanélk üliség. Helyzetük a tavalyi szlovákiai szociális reformok után még rosszabbra fordult. mert a romák nagy része a segélyekből élt, ám ezek összege durván a felére zuhant. Munkát hiába keresnek. A drasztikus csökkentés súlyos szociális feszültségeket robba ntott ki. A munkanélküliek nem fizetnek lakbért, vízdíjat, más számlákat. Tornalján többen két év alatt fél millió koronás tartozást halmoztak fel, emiatt leállították a vízszolgáltatást. Ezután Rimaszombatban (Rimavská Sobota) fertőző sárgaság ütötte fel a fejét. A keletszlovákiai Varannón (Vranov nad Toplou) minden mozdíthatót eladtak, aztán a parkettát szedték fel, mert nem maradt pénzük tüzelőre. Ugyanezen a vidéken tavaly szinte naponta rabolták ki az élelmiszerboltokat, fényes nappal. Miután a gyakra n éhező fosztogatók ellen határozottan, olykor kíméletlenül lépett fel a rendőrség, s Tőketerebes (Trebisov) környékén a hadsereget is riasztották, a csoportos betörések száma csökkent. Néhány településen kisebb szociális bérlakásokba költöztették a legs zegényebb családokat, s többéves részletfizetési lehetőséget nyújtanak nekik a korábbi lakhelyeiken felhalmozott adósságaik törlesztésére. Tornalján 2,4 milliós állami támogatással százan kerültek lakásokba. Szentpéteren (Dolny Peter) az önkormányzat és a költségvetés kasszájából újítottak fel elhagyatott házakat és középületeket. Ennek köszönhetően csaknem harminc munkanélküli családjának végre van hova lehajtania a fejét. Ugyanez a megoldás nagy felzúdulást váltott ki a szepességi Csütörtökhelyen (Spissky Stvrtok), egyébként Mikulás Dzurinda kormányfő szülőfaluja. Ennek a településnek az egyik szélére jórészt közpénzekből és uniós támogatással épített faházakba akarták költöztetni a szomszédos Káposztafalva mellett (Hrabusice)
