Reggeli Sajtófigyelő, 2005. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-02-11
17 gyermekotthonban. Nyoma sincs katonás rendnek, az ebédlőben is állandó a zsivaj az étkezések alatt, és az ide kirendelt kispapoknak bizony nem mindig sikerül megfékezniük a rakoncátlankodókat. Igaz, a türelem végtelennek tűnik, így a pár perces késéseken sem akad fenn senki – amit aztán ki is használnak általában a gyerekek. Jellemző, hogy ottjártunkkor az egyik Bibliaolvasási órán a körben ülő diákok között negyedórát is várt a fiatal szeminarista, hogy a csoport tagjai elcsendesedjenek. a gyerek: rembrandtkép Az óra helyszíne az egyik tömbház pincéje, itt is termeket alakítottak ki. Igaz, a belmagasság olyan kicsi, hogy egy felnőtt ki sem tud egye nesedni, és szűk lépcsőn lehet csak lejutni a helyiségbe. De a célra kitűnően alkalmas. Az egész egy kicsit az ókeresztény katakombák hangulatára emlékeztet. Böjte atya azt vallja, "belül minden gyermek egyformán értékes, olyan szép, mint mondjuk egy Remb randtkép, legfeljebb van úgy, hogy egy kis légypiszok kerül erre a képre. A nevelő feladata, hogy megtisztítsa az alkotást." Ez Déván a legtöbbször sikerül: az ide kerülő gyerekek szinte mindegyike eljut az érettségiig, és nagyon sokan egyetemen is tovább tanulnak, a rögtönzött körkérdés alapján a mostani végzős középiskolások körében a kolozsvári Babes – Bolyai a legnépszerűbb. A központnak ma már van egy saját asztalostanodája is. Szászvárott külön óvodát működtetnek, ezt szintén fokozatosan újítják fel, ah ogy a lehetőségeik engedik. Itt körülbelül ötven gyermek él egy kolostorépületben, de szintén családokban, különálló lakrészekben. A sikerekhez az is hozzájárul, hogy Böjte atyának már bő húszéves gyakorlata van a gyermekmentésben. Ő így vall erről: "Elős zör 1983ban, Gyulafehérvárott találkoztam a feneketlen nyomorral. A pályaudvaron jött oda hozzám egy vak koldus. Kiderült, hogy a testvére gyermekeit neveli, mivel fivérét és a feleségét is börtönbe zárták, mert fát loptak. Kérdeztem, hogy hol laknak, de nem tudott pontos címet mondani. Ez furcsának tűnt nekem, így megkértem, hogy vigyen el magához. Kiderült, hogy a város határán, egy vízmosás oldalába vájt gödörben élnek mind a hárman. Onnantól kezdve igyekeztem foglalkozni velük." Világéletében úgy segí tett, ahogy tudott, ha másra nem volt lehetőség, gesztusokkal. Például fogott egy üveg kölnit, és nekiindult locsolni a nyomornegyedekbe. Ma már azért jobb a helyzet, sorra érkeznek az adományok és az önkéntesek az alapítványhoz. A látogatásunk idején pél dául négyen jöttek Magyarországról nevelőnek, egy pécsi vállalkozó pedig déligyümölcsöt, csokoládét hozott. Az intézményt mára az állam is elismeri, ami a támogatás miatt szintén fontos. Persze így is bőven szükség lenne még segítségre, hosszú a jelentkező gyerekek várólistája. Hiszen nem csak a szeméttelepen élnek nyomorgók. A helyiek például "fantomblokkoknak" nevezik azokat a tömbházakat, amelyeknek már ablakai is alig vannak, a közműveket pedig régen kikapcsolták, mert nem tudnak fizetni a lakók. Péld abeszéd és példamutatás Este misével zárul a nap Déván. Böjte atya arról beszél a gyerekeknek, hogy ne törődjenek bele sorsuk megváltoztathatatlanságába. Persze ezt is humorral, közvetlenül. Az egyik példa szerint, ha elegünk van abból, hogy ismerősünk ál landóan szőke nős viccekkel traktál minket, inkább próbáljuk meg rávenni arra, hogy – ha már poéngyáros akar lenni – mondjon inkább nyuszikásakat. Egy másik szerint "ha bemész egy szobába, ahol iszonyú mocsok és rendetlenség van, három dolgot tehetsz. Vagy leülsz, és elkezdesz sírni a látványon, vagy sarkon fordulsz, és elmész, vagy fogsz egy seprűt, és elkezdesz takarítani." Ő az utóbbit választotta. vissza Ukrajnának egy szavazata már van az uniós tagsághoz Magyar Hír lap 2005. február 11. Szerző: Kovács Andrea Munkalátogatást tett tegnap Kijevben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Ukrán partnerével, Julia Timosenkóval folytatott megbeszélése után kijelentette, hogy Magyarország "teljes szívből és mély történelmi, polit ikai meggyőződésből" támogatja Ukrajnát az Európai Unió felé vezető úton. Gyurcsány Ferenc a sajtótájékoztatón felpróbálta a Timosenkótól ajándékba kapott narancsszínű sálat, amely az ukrajnai forradalom jelképe volt, majd megjegyezte: mivel a sál túl meleg a teremben, a narancsszínt inkább nyakkendőjén – pontosabban annak egyik csíkján – , tartalmát pedig szívében viseli tovább.
