Reggeli Sajtófigyelő, 2005. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-02-10
13 bojkottált, túlhajtott nacionalizmus páternoszterén. Hova visz? Hol a vészleállító? Orbán a kulimunkát Patrubányékra hagyta, de a vereség következményeit neki kell viselnie. Nyáron hegedült, télen táncol. És Patrubány? Nos, ő éli világát. Befutott. Műkedvelőként közös darabban játszhatott a "nemzet színészeivel". Persze tudja, ilyen kövér fénykéve nem esik rá tíz évig. Ezért még akk or is fenn ágált a színpadon, mikor az összes főszereplő az öltözőben dobálta le az átizzadt jelmezeket. Bíróság, újraszámlálás, fenyegetőzés, gúnyolódás Rytkó Emilián. ("Alig molett hölgy, ajánljuk társkereső kluboknak.") Patrubányból a váratlan siker a l egrosszabbat hozta ki. Szórakoztak vele, és a fagylalt visszanyalt. A képmutatás emelte őt trónra, a trikolórba burkolózó cinizmus. Csak a székelyek álldogáltak Gyergyószentmiklós főterén zászlókkal, fáklyákkal a sötétben, a könnyeiket nyelve. Csak ők. vissza A Gázhercegnő 168 Óra 2005/6 – Glóbusz Szerző: Kulcsár István Az unió helyzetét vázoló beszédében Bush elnök Viktor Juscsenko hatalomra kerülését, a demokrácia ukrajnai győzelmét korunk egyik nagy mozzanataként ért ékelte. Mindamellett nem egyértelmű, hogy valóban a stabil demokrácia győzötte az EU és az Oroszország között elterülő 48 millió lakosú országban. Kétséges továbbá, hogy mennyire lesz tartós az eddig felvázolt JuscsenkoTimosenkoféle irányvonal, ha ugy an ilyesmiről egyáltalán szó lehet. Az ukrán Verhovna Rada (Legfelső Tanács) ugyan szinte egyhangúlag hagyta jóvá Viktor Juscsenko államfő miniszterelnökjelöltjének, Julija Timosenkónak a személyét, valamint az új kormányfő által előterjesztett koalíci ós kormány összetételét és programját, de hát hogyan is mondhatott volna nemet arra a programra, amely szerint "a Napnak Nyugaton kell felkelnie, és az embereknek boldogoknak kell lenniük"? (Jurij Lucenko szocialista politikus szarkasztikus jellemzése.) A tömegakciók, tüntetések, erőszak, csalások jellemezte háromfordulós elnökválasztási kampányban Julija Timosenko, az önmagáról elnevezett tömb vezére mindvégig ott állt a mérsékeltebb Juscsenko mögött: a nagygyűléseken, tüntetéseken, nemzetközi sajtóérteke zleteken rendszerint a szó szoros értelmében is. Gyújtó hangú beszédeiben, agreszszív nyilatkozataiban gyakran sokkal radikálisabb hangot ütött meg, mint az ellenzéki elnökjelölt, mindamellett (vagy éppen ezért) ő volt a Juscsenkokampány motorja, aki vas következetességgel, egy Jeanne d'Arc hevületével ostorozta Leonyid Kucsma korrupt rendszerét. Az erőviszonyokat felmérve az új elnök aligha tehetett mást, mint hogy őt bízza meg a kormányalakítással, noha tudta, ez a lépése párthíveinek körében sem talál á ltalános helyeslésre, Moszkvában pedig (amelyre persze a Nyugatbarátnak kikiáltott Juscsenkónak is szüksége van) eleve kihívásnak tekintik. Oroszországban máig nem függesztették fel a Julija Timosenko elleni és az Interpolnak is továbbított körözést, amel yet orosz hivatalos személyek megvesztegetése címén adtak ki. De hát a hajdani dnyepropetrovszki vezető pártkáder menye, aki a kilencvenes évek elejének zűrzavarában lett egykettőre milliárdos, hazájában már börtönben is ült (előzetes letartóztatásban) az orosz Gazprommal lebonyolított kolosszális üzletei (innen a "Gázhercegnő" név) után állítólag be nem fizetett adók miatt. (Előzőleg miniszterelnökhelyettes volt, de bírálta Kucsma államfőt, és ezért repült.) Az országban egyébként sem akkor, sem azóta ne m mentek a szomszédba hasonló gyanús üzelmekért. Pavlo Lazarenkót, az idejében disszidált volt miniszterelnököt tavaly az USAban helyezték vád alá csalás, pénzmosás és zsarolás gyanújával. (Lazarenko, aki korábban Julija mentora volt, állítólag a Timosenk o család birtokolta ukrán országos villamosenergiahálózat repülőgépén szökött meg Ukrajnából.) A tízévi országlás után nemrég távozott Kucsma elnök veje, Dmitro Pincsuk pedig a privatizálás során - ellenfelei szerint - mélyen a reális ár alatt vásárolta m eg a Krivoj Rogi acélműveket... Ám a lakosság számottevő része nem a nagytőkést, hanem az "ukrán álom" megtestesítőjét, a szegény dnyepropetrovszki kislányból népvezérré lett asszonyt látja a most negyvennégy éves Julija Timosenkóban,
