Reggeli Sajtófigyelő, 2005. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-01-08
13 fejlemények pedig megerősítették a miniszterelnököt abban, hogy érdemes gondot fordítani a részletek kimunkálására. Az utóbbi hetek Gyurcsányinterjúiból egyre markánsabban tűnik elő a baloldal mai politikai crédója - megfogalmazód nak az elvek és a célok, és immár nem az általánosságok, hanem a konkréten értelmezhető álláspontok szintjén. A Magyar Narancs e heti számában Gyurcsány kijelenti: "Teljesen világos, hogy a kétosztatú politikai térben mi az egyik és mi a másik oldal. Van egy a nacionalizmussal folyamatosan kokettáló, részben klerikális, alapvetően a nemzeti, szociális populizmusra építő, hamisan történelmieskedő jobboldal - és van egy alapvetően szekuláris, nyitott, polgári képződmény, amely nyugatos és demokratikus." Az i dézett mondat máris terítékre került politológusok és publicisták egy adott, nyilvános körében. A jelenlévők azt fejtegették, hogy lám, Gyurcsány megindította a maga "egészpályás letámadását", szemben Orbánnal, aki viszont láthatóan megkísérli feledtetni r etorikai agresszivitását. Magam azt gondolom, hogy mindkét megítélés elhamarkodott és pontatlan. Az kétségtelen, hogy Gyurcsány szokatlanul élére állította a maga fogalmazásmódját, legalábbis a Medgyessy Pétertől megszokottakhoz képest. De ha jobban szemü gyre vesszük, a jobboldalról adott értékelése még eufemisztikus is kissé, hiszen tartózkodik például attól, hogy egyértelmű utalást tegyen a szélsőjobbal való aktív együttműködésre. Ez a kormányfői vélemény nem letámadás, hanem mindenekelőtt a saját politi kájának identifikálási kísérlete: Gyurcsány arról beszél, hogy mihez képest határozza meg magát a baloldal. Tegyük hozzá mindjárt, hogy amikor "nyitott, polgári képződményről" beszél, amely egyszersmind "nyugatos és demokratikus", akkor persze az elérendő eszményképet fogalmazza meg, nem a máris rögzült valóságot. A mai baloldal egyelőre nem fest ilyen rózsásan - a jobboldalon viszont rosszabb a helyzet annál is, amit Gyurcsány felvázol. Tudniillik a jobboldalnak ezidőszerint egyáltalán nincs pontos politik ai énképe; és kívülről is igen nehéz volna meghatározni a Fidesz kompakt karakterét. Orbán politikai problémája éppen abban rejlik, hogy a párt vegyesbolti kínálata mára túlságosan szerteágazó lett. A nagy áttörés ígézetében helyet adott a polcokon a szél sőjobbos radikalizmusnak éppúgy, mint a munkáspárti baloskodásnak, egyszere nyomatja a vállalkozóbarát szövegeket és az antikapitalista jelszavakat, magyar érdekek védelméről szónokol, miközben feltartóztatná Románia EUtagságát. (Noha a Fidesz is jól tudj a, hogy Verespatakot legkevésbé a magyar vétó mentheti meg, annál inkább az unió kötelező környezetvédelmi normái.) A jobboldal vezető ereje máig nem találta meg külpolitikai, mondhatni európai iránytűjét, következésképp a nemzetpolitikai kérdésekre változ atlanul voluntarista válaszokat ad. Mindehhez hozzátartozik még, hogy beleragadt a primitív kommunistázásba, amit korántsem ideológiai alapon művel - hiszen akkor nem közösködne éppen Thürmerrel , hanem ellenfelei személyes politikai diszkreditálására pró bálja felhasználni. A baloldali generációváltás azonban végképp bedögleszti ezt a lemezt; legfeljebb a radikálisok háztáji rendezvényein érdemes még lejátszani. A jobboldali feladat tehát nem kisebb, mint az alapos arculatváltás. Orbánra és a pártjára egy aránt ráférne, de egyikőjük sincs felkészülve rá. Érzékelik a józanság politikai parancsát, de túlságosan beágyazták magukat olyan közegekbe, amelyeket nem mernek odahagyni. És változatlanul nem hisznek a jobbközép konzervativizmus esélyében. Talán akadnak közöttük, akik merészebben lépnének, de a párt "demokratikus centralizmusa" erős korlát. Ennek a hezitálásnak a részeként Orbán Viktor mindenestre megkezdeni látszik saját imázsának óvatos módosítását, mert azt jól látja, hogy a gyurcsányi hiperaktivitás sal szemben neki valamiképp az ellenpóluson kell elhelyezkednie. Ha ellenfele nyomul és keménykedik, akkor ő szelíd lesz és töprengő. Ha Gyurcsány arról beszél, hogy győzni fog, és ráadásul úgy véli, az országnak ismételt baloldali kurzusokra van szüksége, akkor Orbán visszavesz a hangerőből - a "hataloméhes" jelzőt szeretné áttestálni a szocialista vezetőre. Érzékeny libikókajáték kezdődik kettejük kommunikációjában. De azért a társadalompolitikai tartalom érvényessége lesz a döntő. vissza
