Reggeli Sajtófigyelő, 2005. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-01-07
15 Timosenko liberális közgazdásznak és a demokrata párt egyik oszlopának számít; a Handelsblattnak már korábban úgy nyilatkozott, hogy „jó miniszterelnök lennék”, újabban abban is biztos, hogy kellő szavazatot tud öss zeszedni a parlamentben, de a helyzet ismerői szerint erről csak ő van meggyőződve. A német lap lehetségesnek tartja, hogy a szocialisták vezetője, Olekszandr Moroz lesz a befutó, mivel neki mindkét oldalon jó az ázsiója. vissza Tabula rasa Romániában Világgazdaság 20050107 Szerző: Szalay Hanna A héten adta áldását a Nemzetközi Valutaalap az új román egykulcsos adórendszer bevezetéséhez. A szlovák példa alapján ettől nemcsak a belső pénzügyi kötelezettségek egyszerűsödé sét, átláthatóságát és ezáltal a bevételek növekedését várják, hanem a külföldi tőkebeáramlás felgyorsulását, volumenének bővülését is. Calin Popescu Tariceanu új kormánya a december 29i eskütétel napján azonnal, első ténykedéseként döntött az adóreformr ól, amely az idén január elsejei hatállyal 16 százalékban állapította meg az egységes, egykulcsos személyi jövedelemadó és társasági nyereségadó rátáját azzal, hogy rövidesen az áfa is hasonló mértékű lesz. Eddig a többkulcsos szja 18 – 40 százalék között mo zgott, a nyereségadó 25 százalékos volt; az áfa még 19 százalékos. A tbjárulékot szintén csökkenteni készül az új kormány, mégpedig a jelenlegi 49,5ről 39,5 százalékra. Vagyis a tehermérséklés tetemes, s ezt az IMF romániai képviselője is jó politikának minősítette, habár rutinszerűen figyelmeztetett a költségvetési hiány veszélyeire. A nemzetközi példák azonban nem igazolják az ilyen aggályokat, s az a tény, hogy Popescu meg merte lépni ezt a merész intézkedést, arra vall, hogy Bukarest szakítani akar az elmúlt évtizedben is folytatott, hagyományos „tilitoli” politikával. Amikor a kormányon lévők egyfajta hatalmi és erőpolitikával tartják sakkban egyrészt „alattvalóikat”, másrészt a külföldi partnereket, így biztosítva saját befolyásuk lehetőleg örökös fenntartását. Ezt szokás a térségben – tisztelettel vagy lefitymálva – ügyesnek nevezni. Most, hogy a decemberi választási folyamatban a romániai szavazópolgárok úgy döntöttek, véget vetnek ennek a vircsaftnak, és új embert küldtek Traian Basescu bukares ti főpolgármester személyében az elnöki palotába, hirtelen tabula rasa (tiszta asztal) keletkezett, a gyökeres újrakezdés lehetőségének ritka pillanata állt be. Aminek a jelentőségét nem szabad eltúlozni, hiszen végül is a környezet ugyanaz, és a hagyomány ok sem változtak meg azzal, hogy pártvezetővé átalakulva ellenzékbe szorult az a Ion Iliescu, aki az elmúlt 14 évből tízben köztársasági elnök volt (előtte pedig Ceausescu szűkebb körének tagja, hogy azután a kivégzését is jóformán ő vezényelje). Budapes tről több okból szokás általában fenntartással kezelni a mindenkori bukaresti kormányalakításokat. Ezek egyike kétségtelenül a magyar kisebbség, amely számára – egy bizonyos ideális állapothoz képest – nem lehet jó román kormányt alakítani. De ahogy a több i indokot, úgy az idealizálást is félre kell tenni. Lassan az RMDSZ is beletanul a maga szerepébe. Abba, hogy ha vezetői egyszer letettek a politikai tagoltságról, és vállalkoztak az ottani magyarság „en bloc” nemzetiségi képviseletére, akkor nem válogatha tnak a romániai politikai erők között azon az alapon, hogy melyiknek az ideológiája szimpatikusabb számukra. Akkor meg kell várniuk, melyik román erő kap kormányalakítási megbízást, és annak kell a kormányon belüli vagy kívüli támogatást biztosítani – ahog yan a parlamenti erőviszonyok alakulása vagy az arcmegőrzés szükségessége megkívánja (majd) – , annak fejében, hogy a sajátos magyar érdekekre az ország vezetői tekintettel lesznek. Az éppen most letudott, elkapkodott Nastasekalandhoz hasonló fejlemények a jövőben kerülendők.
