Reggeli Sajtófigyelő, 2005. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-01-06
11 Senki nem gondolta, hogy a GyurcsányHiller páros színre lépése a baloldalon azt is jelenti majd, hogy tabuk dõlnek meg. Márpedig a magyar baloldal új vezetõi több olyan témában is meglepték a választókat, amelyet korábban úgy kerültek a szocialisták, mint macska a forró kását. Az egyik ilyen téma a nemzet lett. A Hiller István által nyáron publikált Új m agyar szociáldemokrácia program már megpendítette a szociáldemokrácia és a nemzet új viszonyát, amit a gyakorlatba Gyurcsány Ferenc ültetett a hazafiság mint hívószó bevezetésével. Ráadásul a szocialisták a jobboldal saját fegyverét fordították ellene: az ellenzék nemzetinemzetietlen megosztása mellé újításként elindították saját "hazafiashazafiatlan" felosztást alkalmazó kommunikációjukat. Az eddigi defenzív magatartás után tehát a baloldal offenzívát indított a "nemzeti fronton". A másik tabutéma az év utolsó hónapjának központi politikai vitájává vált: az egyházak és a baloldal viszonya. A rendszerváltás óta az MSZPt bűntudat gyötörte a kádári diktatúra idején elnyomott vallásos emberek és az egyházak miatt. A jogos szégyenérzet, az egyházellenesség v ádjától való félelem teljességgel megbénította az MSZPt. A Hornkormány a vatikáni szerződés aláírásával próbálta helyretenni a baloldal lelkiismeretét. A jelenlegi kormány és az egyházak közötti új konfliktusnak két fő oka volt: az egyházi iskolák norma tív támogatásának csökkentése és az egyházak politikai szerepvállalása a népszavazási kampányban. Az egyházak mindkét ügyben vereséget szenvedtek a kormánytól. Az iskolák ügyében nehéz helyzetben voltak, hiszen a laikusok mindössze két számot, az egy főre eső normatív támogatás számait látták, amelyek közül még mindig az egyházaké volt magasabb, szemben az állami iskolákkal. Magyar Bálintnak pedig elég volt csak annyit mondania, hogy nem akar különbséget gyermek és gyermek között ahhoz, hogy az egyházakat megoldhatatlan kommunikációs feladat elé állítsa. Az egyházak tehetetlenségükben taktikai hibákat vétettek. Először arra kényszerítették az iskoláik diákjait, hogy több pénzért (!) imádkozzanak. Majd tovább rontották saját helyzetüket azzal, hogy tüntetés re vitték a gyerekeket. A népszavazási kampányban az egyes egyházak eltérő intenzitással vettek részt. Míg a Mazsihisz csak addig merészkedett, hogy a részvételre buzdítsa híveit, a református és az evangélikus egyház kizárólag a kettős állampolgárság mel letti igen érdekében kampányolt, a katolikusok mindkét népszavazási kérdésben állást foglaltak. Az egészségügyi privatizációs kérdésben elhangzott érvük gyakorlatilag a Fidesz marketingszövegét ismételte. A reformátusok vezetője a kampány elején kijelente tte: december 5én a kampánycsend ellenére is az igen szavazatokra buzdítják majd híveiket a templomokban. Kijelentését másnap finomítani kényszerült, de addigra már késő volt. Olyan közszereplőként jelent meg a választók előtt, aki önmagát és egyházát a t örvények fölé helyezi. Az iskolai akciókhoz hasonlóan a református és a katolikus egyházak népszavazási szerepvállalása is kontraproduktívnak bizonyult. A másik tanulság a Fidesz jövője szempontjából fontos. Az egyházak bevonása a politikába nem feltétle nül hoz szavazót. Sőt. Mivel a magyar lakosság kevesebb mint egyötöde templomjáró, s azok nagy része feltehetőleg jobboldali szavazó, így az egyházak politizálásával új szavazót nem tudnak elérni. Ellenben az egyházak arra kiválóan alkalmasak, hogy feldühí tsék és mozgósítsák a baloldal szavazóit. Ennek ellenére Orbán Viktor gyakran templomok előtt tart nagygyűléseket, az ellenzék politikai kommunikációjának pedig szinte állandó szereplői az egyházi vezetők. Az az eset sem tette hitelesebbé a Fidesz politiká ját, amikor napvilágot látott egy videofelvétel a templomban éppen kampánybeszédet mondó Harrach Péterről. A Fideszpolitikus reakciója egy mélyen cinikus politikusi attitűdről rántotta le a leplet: Harrach szerint a templomot pusztán egy "helyiségnek" has ználták, ahol összegyűlhettek.
