Reggeli Sajtófigyelő, 2005. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-01-18
21 Épeszű románt ma má r aligha lehet tényleg riogatni azzal - bár politikai bolondok mindig maradnak , hogy a magyarok megint visszaveszik Erdélyt. S ha ettől nem tart, akkor nem fél az erdélyi magyaroktól, sőt azok és Magyarország viszonyától sem. Mi több, mennél kevésbé félt i államterületét, annál inkább eltűri a kisebbségi autonómia lehetőségét is. Már ha egyre kevesebb és kevesebb oka van a bizalmatlanságra - és ha ezt a bizalmatlanságot nem szítják sem Budapestről, sem Bukarestből. Ahogy - alantas választáspolitikai okokbó l - teszik most Pozsonyban. De ez most szerencsére nem tartozik ide. Szerencsére a magyarromán viszonyban megkezdődött a bizalom építése, méghozzá nemcsak jóindulatból - az is kell , hanem valódi érdekből. S igazából ez kell. Annak elfogadása, hogy a bel átható jövőben a két ország egymásra utalva boldogulhat csak az EUban és a NATOban, Ukrajna és a Balkán peremén. Egymásra uszító nagyhatalmi "gazda" végre nincs. Sőt: egymásra utaló nagy szövetségesek vannak. Ma már Nyugaton nemcsak összekeverik Budapest et Bukaresttel, hanem össze is boronálják őket: együtt kell lennetek, nincs mese. Bukapest, te csodás!, brr. Valóban: az integrációkban, ha együtt vagyunk, több pénz, nagyobb befolyás jut mindkettőnknek, mint különkülön. Ezt belátva (nagy fordulat), és már ebből kiindulva viszonyul Bukarest a magyarokhoz, a trianoni határon belül és túl is. S mi is túl vagyunk már a trianoni határon. Kétszeresen. Épeszű magyar nem reméli már kiigazítani. Néhány röpke év, és az Európai Unió eltünteti ugyanis. Ezt látva (nagy fordulat), Budapest mihamarabb uniós szövetségesként akar viszonyulni a románokhoz. Most először mindkét fél részéről jámbor óhajnál is sokkal több a megbékélés, sőt a megbarátkozás vágya. Emlékszünk: a jámbor óhajokban, mindketten, mindig csalatkozt unk. A tartós, tárgyi és távlatos érdek viszont mindig lehet egy nagyszerű barátság kezdete. Ilyen kezdet kezdete lehet, hogy sem a régi, sem a legújabb keletű vitákat nem hagyjuk elmérgesedni. Nem durvulunk be évek óta húzódó, pedig egyszerű ügyön (csík szeredai konzulátus), vagy évtizedekre veszélyesnek látszó terven (Verespatak). Hanem? Megértjük, ami nekik mégsem olyan egyszerű, vagy amit nem éreznek a várt haszonnál veszélyesebbnek. Meddig? Egyrészt a józan ésszerűség, másrészt - ez a fontosabb - a kö zös érdek határáig. Hiszen Romániának sem érdeke, hogy környezetvédelmi atombombát telepítsen a saját területére, és az sem érdeke, hogy egy jogos magyar konzulátusi igény irracionális beidegződések miatt kielégítetlen maradjon. Miért nem? Mert uniós, sőt európai ország akar lenni. S ezt Magyarország úgy használhatja ki a maga javára, hogy közben Románia is a saját javára tehet. De itt van egy harmadik határ - ezt viszont nem szabad átlépni. Románia hozzánk képest néhány éves hátrányban van az integrációs folyamatban. Mi már bent vagyunk az unióban, ők kettő, de lehet, hogy csak három év múlva jutnak be. Kialakulhat két, egymást erősítő tévképzet. Nálunk az, hogy most nyomásgyakorlási, sőt zsarolási lehetőségünk van - náluk az, hogy mi nyomást akarunk gyak orolni rájuk, zsarolni akarjuk őket. Ha így lesz, akkor visszasüllyedünk a bizalmatlanság történelmi mélységeibe. Hogy ne így legyen, két, egymást erősítő módja is van. Az egyik egyszerűen az, hogy mi is, az EU egésze is, elvárja Romániától az uniós felt ételek tényleges teljesítését. Azt, amit Románia magának is akar: az uniós, sőt európai normákat. A másik mód cirkalmasabb: segítünk is ebben. Közös uniópolitikai tervezéssel, akár gazdasági és pénzügyi egyeztetéssel, és azzal is, hogy szólunk Románia - ér dekében. Mert, bármilyen furcsa megszoknunk, most Románia sok érdeke a magyarok érdeke is. Ez tényleg a kezdet kezdete: Bukarest rádöbbent, hogy szomszédai közül Magyarországgal a legjobb a viszonya, ráadásul a legígéretesebb is. Bár még a bizalomban is cs ak bízunk, végre egyszer jól használjuk ki egymást. Aztán szokjuk meg, nyolcadíziglen. vissza Szlovákiai magyar autonómia: Budapest bizakodó NOL • Népszabadság Online • 2005. január 17. A kormány bízik abban, hogy tár gyalásokon rendezni lehet a szlovákiai magyar autonómia kérdését - közölte a kormányszóvivő Budapesten.
