Reggeli Sajtófigyelő, 2005. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-01-13
10 Azoknak, ak ik még mindig a sérelmi politizálásban látnák a kisebbségi helyzet normalizálásának esélyét, úgy tűnik, még mindig fontosabb a románellenes indulatok szítása, mint a korszerűsödő román közélet iránti rokonszenv kinyilvánítása, ne adj’ isten, felébresztése. A román jégkorongválogatott körül kirobbant botrány napokon át a magyar tévéállomások és napilapok vezető hírei közt tartotta magát. És nem véletlenül. Olyasmi történt, amire addig nem volt példa, amit a szerkesztők joggal tekinthettek jó hírnek, ső t szenzációnak. Az történt, hogy a húsz éven aluli román jégk orongválogatott vezetőedzője megtiltotta a hargitai játékosoknak, hogy magyarul beszéljenek egymás között, ezért a fiatalok elhatározták, hogy hazamennek. Már úton voltak, amikor értesítették ők et: térjenek vissza, az edzőt leváltották. Az újságírás kézikönyveiben a jó hírt, mely egyben mindig valamiféle szenzáció is, a következő példával szokás szemléltetni: "János megharapta a kutyát." Ennek fordítottja még lehet hír, de mert viszonylag gya kra n előfordul, nem szenzáció. Ha tehát egy hír arról szólna, hogy a kutya megtámadta Jánost, de ő habzó szájjal leharapta a kutya fülét, a jó szerkesztő az utóbbi fejleményt emelné ki. A szóban forgó hír esetében azonban mégsem ez történt. Ez is viszonylag gyakori, korábban pedig kifejezetten általánosnak tekinthető információval kezdődött, hogy ugyanis a magyar sportolóktól a román nemzeti válogatott keretében (akárcsak a közélet egyéb terül etein) megkövetelik, hogy egymás között is románul beszélgessenek. Sőt emlékszünk még, nem csak ezt követelték meg. Annak, aki valamely román válogatottba bekerült, a nevét is rögtön románosították, hiszen ha valaki a nemzetközi versenyeken a román színeket képviseli, az csakis román lehet – lévén a román á llam polgárai románok. A sport a nemzeti érzelmek egyik legfontosabb gyakorlótere. Hogyan tudjanak a román nézők felhőtlen lélekkel szurkolni olyasvalakinek vagy valakiknek, akik már a nevükben sem rom á- nok? A román állampolgár román, magyar pedig csakis a magyar állampo lgár lehet. A dolgok rendjét pedig nem illik megzavarni. A nemzetközi sportversenyeken részt vevő kisebbségieknek tehát automatikusan románná kellett vedleniük. Így lett Balázs Jolánból például Iolanda Balal. Az persze önmagában sem mindennapi dolog, hogy egy román válogatott játékosainak zöme, köztük a le gjobbak is, csíkszeredai magyarok. De ez legfeljebb külföldön újdonság, nálunk közismert. S közismertek azok a feszültségek is, melyek ebből fakadnak. A bajnokságért folyó mérkőzések ugyanis – melyek mind ig egy csíkszeredai és egy bukaresti csapat között zajlanak – színtiszta román – magyar összecsapások, melye kből a románok nemegyszer legyőzöttként kerülnek ki. A gyalázat pedig elkeseredett nemzeti indulatokat generál. Az, hogy ezek a fiatalok a válogatott keretben egymás között sem beszélhetnek magyarul, ma is felháborító ugyan, de szenzációnak ma még nem szenzáció. Az azonban, hogy ma már visszautasíthatják a kényszert, mindenképpen újdonságnak tekinthető. Az pedig, hogy az edzőnek, aki a tilalmat megfoga lmazta, meg ke llett válnia az edzői megbízatástól, egyenesen példátlan. És végül az, hogy a helyébe a csíkszeredai játékosok magyar nemzetiségű edzőjét nevezzék ki a válogatott élére, már a szó legteljesebb értelmében is szenzáció. Ráadásul olyan szenzáció , mely az Európai Unióba integrálódó Románia közéletének forradalmi változása iról tanúskodik. Ennek ellenére az eseményre vonatkozó hírek a címben csaknem kivétel nélkül a magyar beszéd tilalmát emelték ki, miközben a szövetség élén bekövetkezett változás ok szinte már lényegtelenként sikkadtak el. Ami akkor is különös, ha számításba vesszük, hogy a visszahívás s a magyar edző kinevezése csak az után történhetett meg, hogy a csíkszeredai szakvezetés és a fiatalok szülei úgy döntöttek, a fiatalokat visszahívják a válogatottból. Ahhoz azonban, hogy a " zsarolás" hasson, nekünk magyaroknak pótolhatatlanoknak kellett lennünk. Vajha egyéb területeken: a gazdaságban, a kultúrában, a politikában is tartósan így lehetne! Ez esetben idehaza és a nemzetközi színtéren is a románokkal közösen öregbíthetnők Románia és a romániai magyarság hírnevét. "Zsarolni" sem igen kéne. A korrekciókat a helyzet hozná magával. Ami szintén a hír tanulságai közé tartozhatna. A szerkesztők azonban nem ilyen tanulságokat szerettek volna sugallni. A forma ezúttal is arról tanúskodik, hogy a hír megfogalmazóinál az önsajnálat ("egymás között sem engednek bennünket magyarul beszélni") előbbre való, mint az információ, hogy a román – magyar együttműködés és az európai integráció eredm é- nyeként a román közélet fokozatosan normalizálódik. Hog y Romániában is egyre inkább a szakszerűség, az eredményesség és nem a nemzeti szempontok a meghatározók. Azoknak azonban, akik még mindig a s é- relmi politizálásban látnák a kisebbségi helyzet normalizálásának esélyét, úgy tűnik, még mindig fontosabb
