Reggeli Sajtófigyelő, 2005. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-01-12
12 országai nem ismerik el. Kérdés, hogy a kormány valóban csak a határon túli magyaroknak kíváne kedvezni; ha igen, az súlyos diszkriminációt jelent. Az eljárás egyszerűsítésére ugyanis csak akkor van lehetőség, ha a tartózkodási vízum va gy a letelepedési engedély kiadása előtt mindenkinél eltekintenek például a megélhetés és a lakhatás feltételeinek igazolásától vagy az egészségügyi szűrővizsgálattól. Minden más megoldás az EU alapokmányaival ellentétes. A kormányfő a bevándorlás és a h onosítás szabályait rövid időn belül egyszerűsíteni kívánja, de egyelőre nem tudni, hogy sikerüle megegyeznie az ellenzékkel. A Fidesz és az MDF ugyanis kizárólag az otthon maradók kettős állampolgárságában látja a megoldást, s ezt követelik a határon túl i magyar szervezetek is. Úgy tudjuk, a határon túli magyar szervezetekkel folytatott informális megbeszéléseken kiderült: hajlanak a kompromisszumra, bár erről hivatalosan nem beszélnek. Ha így van, a Fidesznek az érdekükben engednie kell. Ha nem, akár min den maradhat a régiben. (L. K.) vissza Belátás Népszabadság • Kis Tibor • 2005. január 12. Abban feltétlenül igaza van Bugár Bélának, hogy legfőbb ideje volna már felújítani az érdemi tárgyalásokat a Gyurcsánykormán y és a határon túli magyar szervezetek között, amit a decemberi népszavazás valóban meglehetősen brutálisan szakított félbe annak idején. Abban viszont már nincs, hogy a magyarmagyar párbeszéd tengelyében változatlanul csak a kettős állampolgárság ügyét t udja elképzelni, és kapásból komolytalannak mondja a Szülőföldprogramot. Talán még ennél is furcsább, hogy Bugár a szót értés feltételeként a Gyurcsánykormányt szeretné "jobb belátásra bírni". Ez az értetlenség még akkor is jogos, ha az ember tudja: a szlovákiai politikus mostani izomgyakorlatát nem egyedül végzi; sőt, Gyurcsány "jobb belátásra térítésébe" - a múlt heti szabadkai tanácskozás tanúsága szerint - sok kisebbségi vezető hajlandónak mutatkozik beszállni. Mert hiszen Szabadka ritka egyöntetűsé ggel a tömeges kettős állampolgárság mellett tette le a garast. Vagyis egy olyan megoldás mellett, ami az adott pillanatban nemigen nevezhető konstruktívnak. Kicsit világosabban fogalmazva: akár totális zsákutcának is mondható. Mert hiszen olyan felvetés ről van szó, amit egy most hivatalban lévő magyar kormány - legyen bármilyen színezetű is - az adott pillanatban egyszerűen nem tekinthet tárgyalási alapnak. Mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy alig pár héttel korábban egy nála sokkal magasabb alk otmányos instancia: a magyar választópolgárok testülete ezzel kapcsolatban kimondta már a maga verdiktjét. És ez történetesen valami egészen más, mint amire most Bugár kapacitálja az anyaország kormányát. Más szóval: Gyurcsányt egy friss referendum kimenet elével, még inkább általános üzenetével ellentétes dologra próbálja rábírni. Lehet persze, még ezt figyelembe véve is, süketek párbeszédeként jellemezni a kialakult helyzetet (mint teszi ezt, például, az erdélyi Takács Csaba), csakhogy ehhez azért illik azt is hozzátenni: valójában csupán a partnerek egyi kének nem volt mindeddig füle az anyaországi szavazók véleményének meghallásához. Ugyanezért aztán kontraproduktívvá válik a most tapasztalt sérelmi politika is a határon túli magyar vezetők részéről. Már csak azért is, mert e meddő duzzogás teljesen célt tévesztett. Kényelmesebb - és kétségkívül kevésbé kínos - a kormányt okolni a történtekért, csak éppen ezzel nem lehet sokra menni. Igaz, a szabadkaiak óvakodnak attól, hogy egybe moshatók legyenek azokkal a kisebbségi radikálisokkal, akik közvetlenül a sz avazás után kijelentették: "már kétmillió magyar se maradt Magyarországon". De persze azért az is eléggé lehangoló és színvonaltalan dolog, hogy hivatalos kisebbségi dokumentumok a nemmel szavazók félrevezetésével magyarázzák a decemberi népszavazási kudar cot. S miközben az illetőknek eszükbe sem jut e fiaskóért a referendum támogatóit is felelőssé tenni, nem veszik észre, mennyire sérti az anyaországi szavazókat, hogy valaki látványosan az ő "megvezetésükön" sajnálkozik. A dolog annál is visszásabb, mert hiszen az anyaországban még a nemmel voksolók körében is általános együttérzést keltett a határon túliak jól érzékelhető csalódottsága. Bizonyos empátia talán az anyaországi szavazó megfontolásai iránt is elvárható volna most - vagy ha netán ez túl nagy k érés lenne, akkor legalább
