Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-21
15 Az elmúlt hetek eseményei sajnálatos módon irányították rá figyelmünket arra, hogy a keresztény hit intézményes képviseletében forgolódó egy házaink nagy többsége méltatlanul és h űtlenül végzi szolgálatát. A jelenség nem új keletű. Keresztény hitben élő, a keresztény hitet drága kincsnek érző emberek széles köre számtalanszor szembesült már eddig is azzal, hogy a templomokban, a papi szolgálatban olyan szellemiség jut szóhoz, amell yel nemcsak azonosulni nem tudnak, de az általuk evangéliumként megismert üzenettel is éles ellentétben áll. 1. A rendszerváltás utáni magyar demokrácia kormányzati ciklusai jól mutatják, hogy az érintett egyházak steril különbséget tesznek a politikai jo bb- és baloldal között. Jobboldali kormányzatok esetében szinte mindent jónak tartanak, és nincs egyetlen jelentősebb kritikai szavuk sem azok működéséről. Baloldali kormányzatok esetében ugyanakkor eleve rossznak tekintenek mindent, és elégedetlenségüknek folyamatosan hangot is adnak. A jobboldali kurzus választási sikereinek szinte történelemteológiai, üdvösségközvetítő jelentőséget tulajdonítanak, míg a baloldal kormányzati esélyeit valamifajta nemzettragédiaként vizionálják. A végletessé tágított kettős ség szellemét követve intézményrendszerüket jobboldali választási segédcsapatként értelmezik és mozgósítják, s szakrálisszentségi megnyilatkozásaikkal is a számukra egyetlen politikai irányzat javát és a másik kárát keresik. 2. Az evangélium szellemétől teljesen idegen egyházi pártosság minapi megdöbbentő jele volt, hogy az oktatási intézmények egységes költségvetési támogatására tett kormányzati kísérlettel szemben és néhány költségvetési forint vitatható veszélyeztetettsége láttán püspökeink tiszta lelk ű gyermekeket rángattak bele politikailag kétes értékű akcióikba, sőt egyenesen egyházellenes apartheidet emlegettek, nem törődve azzal sem, hogy tisztátalan beszédük az apartheid valódi mártírjainak megváltó halállal méltóságot adó Názáreti Jézus szenvedé seit gyalázza meg. Tették ezt ráadásul egy olyan demokratikus környezetben, ahol az egyházakat tekintélyes költségvetési pénzek segítik - a kizárólag általuk óhajtva működtetett - iskolák fenntartásában. 3. A politikai erőtér egyik pólusának nyájszellemű kiszolgálásában a decemberi népszavazás alkalmával egyházaink őrállói testvérgyilkos, káinita tettnek tüntették fel az Isten előtti felelősségben meghozandó döntések egyik típusát, jelentősen hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy ember és ember, keresztény és ker esztény, magyar és magyar közé befurakodhasson az ellenségeskedés, a bizalmatlanság, a megszomorodás gonosz lelke. Magatartásukról mindent elmond az egyik püspök utólagos nyilatkozata, amelyben bevallja, hogy a népszavazást az adott kérdés eldöntésére elev e alkalmatlannak találták, viszont "terjedelmi okok miatt" nem állt módjukban véleményük közlésével híveikhez fordulni. 4. Egyházaink előszeretettel tekintik magukat a társadalmi és közéleti erkölcs megjobbításában nélkülözhetetlen médiumoknak. Ezzel szemben a) látványos egyértelműséggel hallgatnak akkor, amikor a Názáreti Jézus nevének elárulására szerveződő legaljasabb tö rténelmi gaztett, a náci szellem magyarországi feltámasztásának lármás kísérletéről értesülnek, és egy emberként fordulnak el attól, hogy képviseltessék magukat az újnyilas mozgalom próbálkozásait elutasító közéleti humanizmus fórumain. Magatartásuk magyar ázataként rájuk nem tartózó, ún. politikai és rájuk tartozó, ún. nem politikai ügyekről beszélnek; b) kezdettől fogva elzárkóznak a soraikban meghúzódó pártállami ügynökök átvilágítását óhajtó elemi erejű közéletetikai kívánalomtól, még akkor is, ha ezzel kárrá és szemétté válnak a bűn és bűnbocsánat evangéliumának templomainkban hirdetett igéi. Átlátszóan hamis pozíciójuk érvényesítése érdekében bebújnak a nyilvánosság óhaja előli menekülésükhöz prózai érdekből védelmet adó jobboldal szárnyai alá. A jelen napokban különösen is nyilvánvaló a szent szövetségi frigy: egyházaink nem üdvözlik az átvilágítást végre komolyan venni látszó kormányzati szándékot, hanem mázsás hallgatásba burkolóznak, és megszégyenítő zugtanácskozásokra zarándokolnak az ügyben számuk ra kizárólagos segítséget biztosító jobboldali pártok székházaihoz. Egyházaink és egyházvezetőink méltatlan viselkedése felett érzett elégedetlenségüknek sokan sokféleképpen adtak hangot az elmúlt években. Ilyen volt az a nyílt levél is, amelyben kereszté ny értelmiségiek a történelmi egyházak vezetőit szólították meg. A válasz, mint tudjuk, az ingerült elutasítás és értetlenkedés volt.
