Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-17
18 A csütörtök este kezdődött Európai Tanács résztvevői késő éjszakáig vitatkoztak arról, hogy a négy évtizede bebocsátásra váró Törökországnak már most felvillantjáke az uniós tagság lehetőségét, vagy - ahogyan azt az ellentábort vezető Franciaország javasolta - vessék föl "különleges partneri viszony" létes ítésének a leh etőségét. A többség amellett érvelt, hogy e csúcs az Európai Bizottság formuláját alkalmazza, e szerint a tárgyalási folyamat nyitott, a csatlakozásra nincs garancia. Szóba került a késő esti vitában az is, hogy érdemese majdani védzáradéko k, szankciók kilátásba helyez é sével elrettenteni Ankarát az EUtagságtól. Az állam- és kormányfők elé terjesztett dokumentum egyebek mellett azt javasolta, hogy a tagállamok ne ideiglenesen, hanem örökre zárják le munkaerő piacukat a tör ö- kök előtt, és jele ntősen korlátozzák az országnak járó közösségi támogatásokat. José Manuel Barroso bizot tsági elnök a csúcstalálkozó előtt tartott sajtótájékoztatóján azt mondta: az Európai Unió nem a védzáradé- kokat, hanem bevezetésük lehetőségét kívánja örökösen fenntarta ni. A politikus világossá tette, hogy Tö- rökországnak hosszú utat kell megtennie a tagságig, egyöntetű vélemény szerint a tárgyalások le g kevesebb tíz évig fognak tartani. A csúcs idején Brüsszelben lobbizó Tayyip Erdogan török kormányfő több kétoldalú talá lkozót is lebony olított. Anders Fogh Rasmussen dán kormányfő az Erdogannal folytatott tárgyalásai után közölte: Ankara késznek mutatkozik arra, hogy még a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt de facto elismerje Ciprust. Ennek legkézenfekvőbb módja az lenne, ha kiterjesztené a tíz új tagállamra az EUval kötött társulási me gállapodását. Ezt várja Ciprus is Törökországtól. Tegnap a késő esti órákban egyeztettek az uniós vezetők arról is, hogy zöld utat adjanake Horvátországnak a csatlakozási tárgyaláso k megkezdéséhez. A vitában azok "csaptak össze", akik feltétel nélküli kezdést támogatnak, illetve azok, akik a háborús bűnökkel vádolt Ante Gotovina tábornok kiadásához kötnék a ke dvező döntést. vissza Halmai Katalin (Brüsszel ) A cirkusznak is meglesz az ára Nem állítom, hogy a Fidesz találta volna ki a népszavazási eredmények kétségbe vonását, a jogorvoslati lehetőségek végsőkig való kihasználását (elvégre Patrubány és az MVSZ eddig is eléggé önjáró volt), de az a mód, ahog yan ebbe a legutóbbi kalandba is gondolkodás nélkül beszállt, azt jelzi, hogy a rögtönzés mögött is koncepció van. A show, a cirkusz, az izgalom, a balhé koncepciója. Csak a folytonos szereplés, a szünet nélküli előadás a fontos, meg persze minden műsorban a rendezés és a főszerep. Ebből áll a Fidesz politiz á- lása, amely sajnos, nem is hatástalan. Pedig nincs hozzá színdarab. Nincs hozzá mű. Nincs hozzá mondanivaló (azon az egyen kívül természet esen, hogy a jelenleg kormányzók aljasak, gonoszak, elvetemülte k, hazugok és tehetségtelenek). Ezen kívül üzenetük egyetlen üzenete az, hogy üzenetnek lennie kell. Minden egyes nap minden egyes órájában. Fol yton üzennek, kinyilatkoztatnak, elítélnek, lelepleznek, vádolnak. Nem hagynak gondolkodni, nem hagynak töprenge ni, nem hagynak kételkedni, nem hagynak mással, az élet egyéb kérdéseivel foglalkozni. Nekik kell meghatároz niuk a közéletre figyelő ember napirendjét. Azonnal odamondanak, odakiabálnak, odafütyülnek, odaugranak, odarohannak, odavágnak, odacsapnak. Ahhoz a kibírhatatlan emberfajtához tartoznak, amel ynek tagjai mindig mindent jobban tudnak. Ha valaki át mond, ak kor ők feltétlenül bét, de ha az illető ho szszú vívódás után mégis bét, akkor ők azonnal, gondolkodás nélkül át. A lényeg, hogy a másiknak soha ne legyen igaza. Igazuk csakis nekik lehet, még akkor is, ha az igazuk valójában nem is érdekli őket. Számukra csak az a fontos, hogy az övék legyen az első és az utolsó szó. Nevezhetjük ezt modern, sőt posztmodern - az információs robbanás utáni - politizálásnak, amelyben csak a forma a lényeges, a tartalom nem számít semmit. Nevezhetjük kiüresedett médiapolitiz álásnak, amelyben kizárólag a média által elérhető szavazók folyamatos gyúrása, meggyőzése, izgalomban tartása és (egyidej ű- leg) gondolati kifárasztása a cél. És nevezhetjük akár kommandópolitizálásnak is, amely a demokratikus eszközöket részben lezülleszt ve (lásd parlament), részben médiacélokra felhasználva, illetve egyéb, közve tlen demokratikus módszereket (utcai jelenlét, mozgalmi szervezkedés) szigorú, hierarchikus rendbe illesz tve állandó harcot generál. Olyan harcot, amelyben nem a demokratikus vita, nem az érvek ütköztetése, h anem a csatazaj keltése viszi a politikus prímet.
