Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-16
38 helyzetet, ám a politikai győztes és vesztes azonosítása könnyű feladat lenne. A december első vasárnapján kialakult eredmény a jogi helyzetet egyszerűsítette ugyan, ám a politikait nem. A pártok a maguk valóságértelmezését próbálják elfogadtatni a választókkal. Ha a pártok viselkedésének belső racionalitása szerint próbáljuk megítélni az ügyet, azt is figyelembe kell vennünk, hogy rendelkezésükre állte valamilyen viselkedési alternatíva. A győztes/vesztes kilétének megítélése nemcsak a leadott szavazatok számától függ. Attól is, hogy a befektetett energia milyen arányban van az elért eredménnyel. Ebből a szempontból a Fidesz a n yilvánvaló vesztes. A kettős állampolgárság dolgában hirtelen többéves álláspontját adta fel, az egészségügyi privatizáció ellenzésével pedig olyan párt kezdeményezését támogatta, amely igencsak távol áll tőle, s amelynek e kérdésben vallott véleménye - a (vissza)államosítás - nem is egyezik a Fideszével. A volt miniszterelnök korábban még azt is kimondta a nyilvánosság előtt, hogy a kezdeményezések sikertelensége esetén a Fidesz egész politikáját át kellene gondolni. S még az is felmerülne benne, vajon épp olyan vezetőkre vane szüksége Magyarországnak, mint ő és párttársai. Nagyon messzire ment tehát az "igenek" győzelméért küzdve. Ehhez képest 1,9, illetve 1,5 millió szavazat: nagy kudarc. Nem maradt más menekülési út, mint a következtetések kilátásba hel yezett levonása. Vagy új offenzíva indítása. Orbán Viktor nem szegte meg ígéretét. Kis iróniával elmondhatjuk: saját és párttársai szerepét átgondolva arra a következtetésre jutott, hogy nagynagy szükség van rájuk. A politikai irányvonal felülvizsgálata azonban - és ezt irónia nélkül állíthatjuk - tényleg megtörtént. A népszavazási kezdeményezés - s épp ennek a két kérdésnek az összeházasítása - azt a célt szolgálta, hogy egyesítse a Fidesz két nagy témáját. A hagyományosat és az újat. A hagyományos a ne mzeti elkötelezettségről, a nemzet képviseletére való egyedüli alkalmasságról szól. Az új téma, amelyet Orbán Viktor februári országértékelő beszéde óta képvisel: a létbiztonság. Ebből fakadt a Nemzeti Petíció, valamint a polgárok biztonságával mit sem tör ődő "bankárkormány" harsány bírálata. December 5én kiderült: a nemzetre való hivatkozás csupán limitált sikert hozhat. Addig még sikeres, míg "kokárda módra" történik. Úgy, hogy a magyarok egyik része megbélyegezve érezze magát. A mai Magyarország hangu latát valóban a bizonytalanság: a megélhetés bizonytalansága jellemzi. 2004ben az erre való reagálás a Fidesz "innovációja". Részben ez röpítette támogatottságát 50 százalék fölé az év egyes időszakaiban. A népszavazással, a kettős állampolgárság domináns erejű kampányával aztán visszatért a "vigyük át a koronát a túlsó partra" politikához. De ez most kevésbé hatásos, mint korábban, és főként mint a materiális biztonságról szóló téma. Orbán következtetése saját szempontjából logikus: előremenekülni, mindig támadni kell, most épp a létbiztonság kérdéseinek terepén, a költségvetés kritikájával. A vezető kormánypárt nem is akart összegyűjteni kétmillió "nem" szavazatot. A célja az "igenek" küszöb fölé jutásának megakadályozása volt. Ebből a szempontból kevéss é érdekes, hogy a voksok számát tekintve az általa javasolt opció alatt maradt. Az MSZP nem kényszerült olyan helyzetbe, amelyből csak "kitöréssel" menekülhet. A miniszterelnök megtehette volna, hogy szót sem ejt a Fideszről. Nem hirdeti vesztesnek ellenfe lét, tudomást sem vesz róla. Magukra hagyja őket az "arrogáns vesztes" pozíciójában. Eközben Gyurcsány Ferenc mindenkinek, aki arra jár, kinyújthatta volna a kezét. Egyeztetésre hívhatta volna - nem a Máértra, hanem magához - a határon túli vezetőket, bizt osítva őket és közösségeiket együttérzéséről, bevonva a csalódottakat Szülőföldprogramjának alakításába. Az egészségügyben hű lehetne eddigi politikájához: a halogatáshoz. A kormányprogramból amúgy is arra következtethetünk, hogy 2006ig nem lesz struktur ális változtatás ezen a területen. A népszavazás ebben a témában véleménynyilvánítási kényszer volt az MSZP számára, amely alól most szerencsésen mentesült. A kormányfő a támadó hang helyett a megegyezési készség hangsúlyozásával, győzelmi beszéd nélkül is fölénybe kerülhetett volna a Fidesz ellenében. Lehetőség kínálkozott arra is, hogy a miniszterelnök fenti magatartása más szocialista politikusok támadó hangú szövegeivel egészüljön ki. E munkamegosztás révén az MSZP saját "kemény magját" s a konszenzusr a vágyakozó, középre húzó szavazókat egyaránt kiszolgálhatta volna. A miniszterelnöki
