Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-16
20 Himnusz, Szózat. Csakhogy éppen e két vers üzenete ró ránk olyan terhet, mint amilyent a Krisztus korabeli zsidóság politikai vezetői (a jobb, ha egy ember veszik el elven lévők „felelősségében” tetszelgők) róttak a minden korok ártatlan zsidóságára. A kaini jel homlokunkra került! A népek már nem bántanak. Félnek hozzánk nyúlni, mert a fertőzés veszélyétől félnek! Ennél az állapotnál talán jobb lenne fölkínálnunk magunkat.. Jöjjenek a szomszédból a Tiszáig, a Balaton déli partjáig…Végre legyen valakié ez a táj, aki majd vigyáz rá és szereti (nem csak jóllakik rajta és belőle!) és nem nézi közömbösen, hogy „mi történik ott belül”. Mert az úgynevezett magyar állampolgárok arcán semmi más sem olvasható most, az érdektele nségbe fulladt népszavazás után csak a közöny üressége és a jövőtlen érdektelenség. De se baj! Vigasztalja a vigasztalásra szorulókat az a tudat, hogy ha annak idején betartják a wilsoni elveket – talán – , akkor is ugyanilyen szétesett állapotot tükrözött volna a népszavazás. De hát semmi új a nap alatt! A nemzet, a haza iránti érdektelenségről írta 1526ban Burgio pápai követ: ha Magyarországot 3 forintérért meg lehetne menteni, a magyar urak közül nem volna három, aki ezt az összeget összeadná. A románok másként csinálták 1918. december 1én! Jól tették! Övék is lett Erdély és a Partium a maga 106 ezer négyzetkilométerével és több, mint 5 millió lakosával (ők csak példa a többiek közül). A kettős állampolgárság ügyét sem bocsátották népszavazásra … Mi me g nem féltettünk mást, csak Forintjainkat és nem is tudjuk, hogy mit, mennyit vesztettünk e „fogadáson”. S kik fogadtattak velünk önmagunk ellenében? Azok, akik parlamenti székeiket még a majd’ 330 ezer négyzetkilométeres Magyar Királyság, és annak 21 mill ió lakosa okán bírják. Nem a 93 ezer négyzetkilométerre zsugorított és egyre fogyó magyarság okán! Mert a maradék kis országnak nem lenne szüksége ekkora létszámú parlamenti képviseletre (és annak üres széksoraira)! De jól vagyunk tartva, fogjuk be a szánk ! Hiszen az anyagi jólét minden jele itt van utcáinkon, házainkban, gyereknél, felnőttnél egyaránt. Mobil telefonok használatában például világelsők vagyunk. S mennyi minden másban is… De valami igen hiányzik: az ami a létezőt (még a tárgyak világában is) azzá teszi, aminek lennie kell (ene)! De csak az anyagi bőség és jólét egyáltalán nem elég a jövőhöz! Ezt is megírták már régen, mint annak idején az Írásban a próféták tették. Többek között Szabó Zoltán, a harmincas évek neves publicisztája is, amikor ez t írja címként egyik könyve elejére: Cifra nyomorúság. Ő legalább megtalálta a szót! Mi pedig ne keressük, mert arra, amiről beszélnek e sorok, ami 2004. december 5én történt, arra nincsen magyar szó, nincsen fogalom! Idegen nyelvből sem fordíthatjuk magy arra, mert ott meg sem született. Egyszerűen csak azért, mert ők tudják, amit mi nem akartunk tudni, hogy mi az anya, mi a testvér, mi a nemzet, mi a haza, és mivel tartozunk mindezeknek! Olvassuk el a Szózatot! Vörösmarty rég „megfestette” azt a bizonyos sülyedő nemzetet, melynek sírgödrét népek veszik körül… (Szózat). Ebben a sírgödörben saját gyalázatunk hullámai borulnak fölénk. Ezért nem nézhetünk berzsenyis bizalommal a sírgödör nyújtotta nyugalomra, mert nem érdemeljük meg azt sem (Fohászkodás). De nem ezzel zárom a gondolatsort, fájó szívem kínzó panaszát. Bízom abban, hogy Megtagadott Testvéreink nem tagadással válaszolnak, hanem szívük mélyén megértik: több, mint 100 éve mossa lelkünkből a liberális hegemónia, majd a társául szegődő bolsevizmus mindazt, ami minket magyarrá és európai néppé tett. Itt szeretném megszólítani azokat, akik megköszönik az igent mondók igenjeit. Higgyék el, mi nem tudtunk másként, csak igennel szavazni, mint ahogyan ők sem tudnak mások, csak magyarok lenni. És azt, hogy nekünk jobban fáj a szégyen, mint nekik a „nemek” és otthonmaradottak tagadása, hiszen miénk a gyalázat immár örökre! A jövőt illetően bizalmat kelthet bennünk, hogy nem mindannyian hajtottunk térdet Baál előtt! Lehet tehát szent magja, maradéka a magyar nemzetnek is, mint ahogy az Úr választott népénél is gondoskodott ugyanerről. Ez a szent mag zarándokolt csendes hűséggel a nehéz évtizedekben Csíksomlyóra és törte szét a diktatúra láncait, s tart zarándoklatot évről évre Mária lábainál…A zarándok pedig még azokat is belefoglalja imádságába, akiktől a legtöbbet szenvedte! Akik még útjában is akadályozták. Reméljük, ha nem zarándok önmagunkért, de Szűz Máriáért és nemzetünk közös jobbjaiért megáld és megtart minket is az Úr, mint ahogy megáldotta és megtar totta választott népét. Mert ez isteni áldásnak és megtartásnak köszönhetően köszöntött a világra az első karácsony! vissza Románia: Basescu új választást ír ki, ha nem lesz kormányalakítás Magyar Nemzet Online 2004. decem ber 15. 16:07
