Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-11
8 időt mutassák az órák. Ez nemcsak a szomszédos többségi társadalmakkal fordítana szembe, hanem rajtunk kívül mindenki más biztonsági kockázatot látna benne. Egy eurokonform nemzetstratégia mintája a második v ilágháború utáni németfrancia kiegyezés, és hosszú távú együttműködés lehet. Olyan, amelyben nem a konfrontáció, hanem a partnerség dominál: a kétoldalú kapcsolatokban a határon túli magyarok nem a túloldal, hanem a híd szerepét töltik be. Nélkülözhetetle n közvetítők a határon átnyúló együttműködésben, nyelvek és kultúrák közötti megértésben, vegyes vállalatok működtetésében, a tőkefelhalmozásban és polgárosodásban, civil szervezetek közös munkájában, különböző nemzetiségű fiatalok közös programjaiban, egy más nyelvének kölcsönös megtanulásában. Ezek nem új gondolatok, de Magyarországon a jobboldal eleve elutasítja őket, mert egyedül a más nemzetiségű többséget kirekesztő magyarmagyar együttműködésben, egyébként pedig kizárólag "a fajok cirkuszában" képes g ondolkodni. A baloldal pedig mostanáig úgy vetette vigyázó szemét Párizsra, Bécsre, Brüsszelre, hogy közben gőgösen hátat fordított Temesvárnak, Újvidéknek vagy Beregszásznak. Az elvetélt népszavazási kezdeményezés tanulsága, hogy muszáj lesz választani: vagy a nagymagyar hegemonizmus milosevicsi mintájú útja (és következményei), vagy az európai eszmék és modellek meghonosítása. Akármit mondjon is Orbán Viktor, a Kárpátmedencében csak akkor lesz érdemes magyarnak lenni, ha ugyanakkor románnak, szerbnek, s zlováknak is érdemes lesz lenni. vissza Háborús állapotok a délvidéki Tordán Magyar Nemzet 2004. december 11. 0:04 A vajdasági etnikai incidensek a minapi tordai eseményekkel egy radikálisan új szakaszba érkeztek. S ez az új helyzet úgy kezdődött, hogy a magyarok visszaütöttek. Először fordult ugyanis elő, hogy a békés délvidéki magyar kisebbség tagjai szervezetten megvédték magukat. Az előzmények ismeretesek: a Nagybecskerek melletti magyarlakta Tordára időnként átlátog attak a szomszédos Udvarnok duhaj szerb fiataljai, s az ottani kocsmában, diszkóban elagyabugyálták a fiatalokat, miközben nemzeti mivoltukban durván sértegették őket. S ezért soha semmi bántódásuk nem esett, még a súlyosabb eseteket is büntetlenül megúszt ák. Kezdődött ez még májusban, a falu templombúcsúján, amikor is zászlólengető szerbek jöttek provokálni a környék falvaiból. Mostanáig a tordaiak igyekeztek békés úton elsimítani a dolgot, hogy ne legyen belőle háború. De betelt a pohár, mert nemhogy szűn tek volna a szó szerint is véres provokációk, hanem szaporodtak. November végén verekedéssé fajult a dolog, amelyben a békésebb fél, a hazaiak húzták a rövidebbet. A provokációknak hosszú a sora: belekötöttek a diszkóban szórakozó fiatalokba, elvették mobi ltelefonjukat, sértegették a lányokat, erőszakoskodtak velük, egyiküket még meg is pofozták, nacionalista kijelentéseket tettek, korábban még fenyegetőztek is, hogy rájuk gyújtják a diszkót. A tordaiak megelégelték a dolgot, s amikor december 4én, szomb aton ismét átjöttek randalírozni a szerbek, felkészülten várták a hívatlan vendégeket. Körülfogták őket, s többüket alaposan helybenhagyták. A közben kiérkező rendőrség mentette meg a szerbeket attól, hogy örökre elvegyék a kedvüket garázdálkodástól más há zában. „Mi nem akarunk viszályt, de azt nem engedhetjük meg, hogy bántalmazzák fiainkat” – hangoztatta egy ötvenes férfi, aki maga is részt vett „a falu védelmében”. Nagybecskereken és környékén – a szerb telepes falvakban – az a hír járja már, hogy a mag yarok verik a szerbeket. Ezt pedig a fenyegetőzések követték. A hét végén majd félszázan indulnak el igazságot tenni. Feltehetőleg azonban a rendőrség már nem engedi meg, hogy háborúvá fajuljon a dolog, s hogy megostromolják Tordát. A tordaiak a rendőrsé gi fellépést is kifogásolják. A hatóságoknak lett volna idejük rá – hiszen a probléma nem új keletű – , hogy véget vessenek a verekedéseknek. De nem tették. Akkor érkeztek a szűk kétezer lelket számláló békés bánáti falucskába, amikor már megkezdődött az ön szerveződés, amikor a falu úgy érezte, hogy ha saját magát nem védi meg, senki nem fogja megvédeni. A nyilatkozatok ezt az eltökéltséget támasztják alá. Az üggyel most már tragikus késéssel a hivatalos szervek is foglalkoznak, de azt
