Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-11
6 A feladat nem volt csekély: miután Orbán felfüggesztette a jóléti populizmus demagógiáját a nemzeti populizmus kalandjáért, úgy kellett visszasasszéznia a nemzeti petíció retorikájához, hogy legalább a híveknek ne legyen nyilvánvaló a kettő közötti, egymást kizáró ellentét - amit a szavazás végeredménye egyértelműen bizonyított. Azokra ugyanis, akik vasárnap határozott nemmel szavaztak, aligha gyakorol nagy vonzerőt a lehetőség, hogy ha majd Simicska Lajos diadallal visszatér a hatal omba, ő elhozza a létbizonytalanságban szenvedőknek a jóléti rendszerváltást. Ám a szavazatok megszámlálása után nem is a kételkedő kívülállók meggyőzése volt a feladat, hanem a vert sereg azonnali vigasztalása, mielőtt maguktól mérnék fel a vereség súlyát . Ugyanezt a célt, a vereség elkendőzését szolgálja a kettős állampolgárság kérdésének további napirenden tartása is. Ha volt értelme a Magyarok Világszövetsége kezdeményezése mögé állni, akkor az indok nem lehetett más, mint hogy a nemzeti érzelmű néphez fellebbezzen a Fidesz a "nemzetietlen" kormánypártok ellenében. Miután a nép egyértelműen elutasította a fellebbezést, és ezt állítólag azért tette, mert létbizonytalanságban szenved, akkor talán nem túl következetes dolog mindjárt másnap viszszamenni a " nemzetietlen" pártokhoz, és a "létbizonytalanság" felszámolása előtt követelni tőlük azt, amire az ellenükben kikényszerített népszavazáson nyolcmillió szavazópolgár közül hat és fél millióan nem mondtak igent. Az abszurditást csak fokozta Dávid Ibolya ult imátuma, hogy ha a népszavazási végeredmény ismeretében (annak dacára) március 15éig nem képes a parlament megalkotni a kettős állampolgárságról szóló törvényt, akkor oszlassa fel önmagát, és adja át a hatalmat olyan erőknek, amelyek erre képesek. Ugyan m ilyen erőknek? Talán meg kellene koronázni a Duna jegén Patrubány Miklóst? Az ellenzéki pártoknak is érdemesebb lenne inkább elgondolkodniuk a szavazási eredmények valóságos okairól. Elsőként mindjárt arról, hogy nem tudták, de nem is igen próbálták bizon yítani, hogy a kettős állampolgárság megadása nem jár komoly áldozatokkal a jelenlegi magyar állampolgárok részéről. Ellentmondásos volt a Fidesz kommunikációja: egyik érvükben azt állították, hogy a kettős állampolgárság megadása érzelmi kérdés, nem kell foglalkozni az anyagi kihatásaival. A másikban azt, hogy ha mégis tekintetbe vesszük a pénzügyi következményeket, akkor sem vesztünk, hanem még nyerünk is. A határon túl élő magyarok helyzetét tekintve sem volt világos, hogy érzelmi vagy anyagi okokból ke llene nekik tömegesen megadni az állampolgárságot. A szavazási kezdeményezés egybemosta az egyes országokban élők helyzetét, holott nincs egyformán szánandó helyzetben a határon túli magyarság egésze, sőt, nem is mindegyik él rosszabbul, mint az itthoniak. Az európai integrációt figyelmen kívül hagyó vagy megelőző, csak a magyar kisebbséget és csak a magyar állam forrásaiból megcélzó felzárkóztatás - az állampolgárság megadásának tételezhető anyagi célja - a magyar gazdaság és társadalom jelenlegi helyzetét tekintve vállalhatatlan. Az állampolgársággal járó egyenlő anyagi lehetőségek és jogok megtagadása - a "másodosztályú állampolgárság - viszont a magyar útlevél megszerzése után kevéssel ugyanolyan érzelmi kérdéssé, vele politikai viták tárgyává vált volna , mint maga a kettős állampolgárság. Egyelőre azonban az érzelmi elemek domináltak. Rendkívül fontosnak tartom, amit Ágoston András mondott a kampányzáró vitában: neki csak arra kellene a magyar útlevél, hogy a mellényzsebébe rakja, és a temerini piacon m utogassa, hogy mindenki lássa. Azon a piacon vert félholtra öt magyar fiatalember egy szerbet, amellett a ház mellett, amelynek falára kicsit korábban a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom provokatív rendezvénye idején az irredenta Hiszekegy mondatait fe stették. Ott akarta pukkasztani Ágoston is a Seseljtelepen élő, Koszovóból és Boszniából menekült, munkanélküli szerbeket a zsebéből kilógó magyar útlevéllel. Egy másik példa: már a szavazás eredményének visszhangjaként lehetett olvasni, Székelyudvarhely en arra büszkék a magyarok, hogy náluk még a szilveszter éjfélt sem akkor üti az óra, mint Brassóban vagy Bukarestben. A szaporítható példákból egyértelmű: a magyar útlevél falat emelt volna vagy a meglévőt magasította volna a szomszédos országok többségi társadalmai és a magyar kisebbségek között, és akik követelték, azok jelentős részének ez is volt a célja. A népszavazás rendkívül nehéz helyzetbe hozta azokat a mérsékeltebb magyar politikusokat, akik a szomszédos országok uralkodó koalícióiban is a befol yásos döntéshozók szűk köréhez tartoznak, és e minőségükben rengeteget tettek az ottani magyarok érdekeinek
