Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-01
29 jogosultságok megszerzése elől. Aggodalomra tehát semmi ok. Magyar útlevéllel a zsebben sem a képzett és keresett szakembereknek, sem a munkanélküliké nt tengődőknek nem fog eszükbe jutni, hogy szerencsét próbáljanak az anyaországban, vagy miért is ne, az Unióban bárhol. Mindenki marad szépen a fenekén ott, ahol megszületett, mégis büszke lesz, hogy hozzánk tartozhat, kihúzhatja a derekát és belenézhet a tükörbe. Milyen felemelő, és még csak pénzbe sem kerül - nem kell felülni mindenféle baloldali meg liberális zavarkeltésnek Ehhez a programhoz asszisztálnak a hajdan magyarságuk miatt meghurcolt határon túli politikusok, az egyházak és a nemzetikörös élcs apat rádióelnököstől, Sajtóklubostól, Hír Tvstől. Tizenöt millió magyar újra együtt. Ide vele régi kardom! Nesze neked Trianon. Merjünk nagyot álmodni, merjünk nagyok lenni! - halljuk a régi kampányszlogent. A dolog persze nem ilyen egyszerű. Tudják ezt a Fideszben is, mégha nem is szeretik valós kérdések megválaszolására fecsérelni a tetterőt. Nem kell jogi végzettség ahhoz, hogy valaki belássa: két fajta államolgárság nem létezik. Ezentúl az is ismert, hogy a nemzeti alapon történő megkülönböztetést a h onosításnál az európai uniós jog is tiltja. Ezeket a kereteket jócskán feszegetik már a mai bevándorlásra és állampolgárságra vonatkozó rendelkezések is. A letelepedési engedély megszerzése után ugyanis egy hajdan magyar állampolgár leszármazottai egy év a latt teljesértékű magyarokká válhatnak, míg egy ilyen felmenővel nem rendelkező személynek erre nyolc éve is rámehet. Ha törvény születik a kettős állampolgárságról úgy, ahogyan mostanság ezt a Magyarok Világszövetségében elképzelik és láttatni szeretnék, akkor a helyzet csak bonyolódik, és nem is kicsit. Jogszabályok egész sorát kell átírni, kibővíteni az új törvény szellemében. Nem nagyon hallani viszont logikus érvelést arról, hogy mi a gond valójában a jelenlegi bevándorlási szabályokkal. Biztos, hogy rengeteg türelemre, erős idegrendszerre és kitartásra van szüksége annak, aki tényleg a Magyar Köztársaság polgára szeretne lenni, de magyar nemzetiségűnek egykét év alatt elintézhető. Persze nehéz munkavállalási vízumot szerezni, lakhelyet és megélhetést igazolni, kibírni a hivatali sorbanállásokat és megérteni a követelményrendszert, mégis sokan megtették ezt Romániából, Szerbiából, Ukrajnából, Horvátországból. Volt aki családot egyesített, volt aki vállalkozást indított, vagy egyszerűen csak szerzett ma gának munkát Magyarországon. A délszláv háború idején sokuk menekültként jött és azóta már teljes jogú állampolgár. Legálisan dolgozhatnak, jár nekik a társadalombiztosítás, az ingyenes oktatás és a nyugdíj. Adóznak és járulékokat fizetnek. Választók és vá laszthatók, bár nem Magyarországon születtek. Tekintélyes részük mindezen túl megtartotta, megtarthatta eredeti állampolgárságát is. Kettős állampolgár. Valódi. Ezért nem látom be miért kellene egy új törvénnyel a csökkentett jogú állampolgárságot is létre hozni. Mindenesetre érdekes lenne majd nézni, ahogy a képviselők a kölségvetési szavazásokat meghazudtoló tempóban igyekeznek a hazai jogszabályokba beépíteni a határontúli másodrendű állampolgárság fogalmát. Egy útlevél, ami csak utazásra jogosít és ninc s mögötte valódi tartalom, az megkülönböztet. Ha úgy tetszik hülyébe vesz. És meg is alázza mindazokat, akiknek az érdekeire hivatkozva népszavazást kezdeményezett annakidején a Világszövetség. Az ok, hogy mindez hatalom éhségből vagy ködös nemzeti hevüle tből történt, ma már talán nem is érdekes. Vasárnap viszont szavazni kell. Megfontoltan. Arról, hogy akarunke egy olyan törvényt, amiről még azt sem lehet sejteni, hogy ténylegesen mi lesz benne. Azt sem, hogy mindannak, amire majd kiterjed milyen hatásai lesznek, itthon és a határok másik oldalán. Egy biztos, a határon túli magyaroknak nem sok jót tartogat. Ahol jó a helyzetük, ott szinte semmit sem jelent egy állampolgárságnak nevezett utazási könnyítés, ahol viszont rossz, ott nem segít. Egyrészt újabb atrocitásoknak teheti ki a magyarokat, másrészt a diplomácia kezét is megköti. Akit ez büszkeséggel tölt el, az bizony tényleg jól teszi, ha néha vet egy pillantást a tükörbe. A mostani állás szerint az már biztos, hogy sikerült ismét megosztani az ország ot. Mégcsak nem is észérvekkel, hanem lelkiismereti alapon. Orbán Viktor és a Fidesz pedig azt teheti, ami számára talán a leginkább fekszik: lebegtet. Aki látta a televízióban a pártelnököt, tudja miről van szó. Ebből nem lehet rosszul kijönni. Némi halovány bűnbánat után hirtelen el lehet feledkezni arról, hogy annakidején, kormánypártként hallani sem akartak a kettős állampolgárságról, helyette született a magyarigazolvány meg
