Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-09
28 népszavazás második kérdése tehát a dolog lényegét illetően ez utóbbi feltétel eltörléséről szólt. Ha a kezdeményezők szempontjából végül is totális kudarc nak nevezhető 18 százaléknyi (másfél millió) igen szavazat helyett legalább 25 százalék (tehát még egy félmillióval több) helyeselte volna az elgondolást, az Országgyűlés kénytelen lett volna megváltoztatni az 1993. évi LV. törvényt. A szavazóközönségnek azonban minden jel szerint több esze volt: nagyarányú távolmaradásával, illetve a kérdés felerészben nemmel való megválaszolásával annak a véleményének adott kifejezést, hogy a dolog felvetése egyszerűen nem tűnik relevánsnak. A határokon túl élő magyarság nak legfeljebb a 60 százaléka (két és fél millió ember) lakik a szomszédos országokban, s közülük több mint félmillió számára - Magyarország, illetve Szlovákia és Szlovénia május 1jei EUcsatlakozásával , ha egyáltalán létezett ez a probléma, mármint az anyaországhoz kötődés állampolgári jogon, az itt lakás kényszere nélkül, okafogyottá vált. Az uniós polgárokra - a választójogon kívül - lényegében ugyanazok a szabályok vonatkoznak az EU egész területén. Hasonló helyzet vár két év múlva (Románia csatlakoz ását követően) a keleti határainkon túl élő magyarságra is, amely annyi előnyt azért már ma is élvez - például a szovjet vagy a jugoszláv utódállamok polgáraihoz képest , hogy ha akar, vízum nélkül utazhat az EU országaiba. Igazi, ma még nehezen leküzdhet őnek látszó hátrányokat tehát a külföldi magyarságnak alig 10 százalékát kitevő vajdasági és kárpátukrajnai magyar kisebbség tagjai szenvednek el. Az effajta érvelésnek azonban egy pillanatig sem jutott hely sem a népszavazási kampányban, sem az azt övez ő érzelmi kitörésekben és lelkipressziógyakorlásban. Nem beszélt már senki sem az EUról, sem például arról: milyen mértékben veszélyeztetheti a kettős állampolgárság követelése az autonómia ügyének előremenetelét Romániában. Pedig korábban még arról is h allani lehetett, hogy ez ügyben nemcsak Markó Bélának, az RMDSZ elnökének, de idehaza a Fidesz egyes vezetőinek is markánsan eltér a véleménye Orbán Viktorétól, aki azzal, hogy aláírta a Magyarok Világszövetségének népszavazási felhívását, eldöntötte a kér dést, pártja milyen álláspontra helyezkedik a kettős állampolgárság ügyében. Onnan kezdve pedig minden a politikai versenyfutás utóbbi években megszokott sémája szerint zajlott. Ilyen értelemben persze most a kudarc is Orbán Viktoré. Hiszen miért is hitté k volna el neki a szavazók, hogy ha annak idején, az általa vezetett kormány négy éve alatt senki sem próbálta meg az állampolgársági törvény ilyetén való radikális megváltoztatását, és Orbánék beérték a magyarigazolvány - inkább csak az érzelmi húrok peng etését folyamatában tartó, de politikailagdiplomáciailag és főleg jogkövetkezményeiben nem igazán kockázatos - bevezetésével, akkor most mi végre ez a hirtelen fordulat? Ha pedig valakiben felmerült a gyanú, hogy az igazi cél - legalábbis rövid távon - ne m ez a fajta "nemzetegyesítés", hanem teljesen hideg számítás, hogy tudniillik az újabb polgárok netalántán több Fideszszavazót is jelenthetnek, annak ettől kezdve már igazán nem volt szüksége további impulzusokra ahhoz, hogy vagy el se menjen szavazni, v agy a nem karikát ikszelje be. De még szerencse, hogy így történt. Azzal ugyanis, ha az ország polgárainak száma viszonylag rövid időn belül akár 1015 százalékkal is megnőtt volna, anélkül hogy az új polgárok a Magyar Köztársaság területére költöztek vol na, a társadalom nagyon hamar ott találhatta volna magát, ahol utoljára a két világháború között volt. Először csak felerősödhettek, később szövetségbe, pártba szerveződhettek volna azok a politikusok és támogatóik, akik Trianont nem egyszerűen a kettős ál lampolgárság útján történő egységesüléssel, hanem az elveszett területek hangos visszakövetelésével próbálták volna meghaladni. Egyszerre mérgezhették volna a szomszéd népekhez való viszonyt, és szigetelhették volna el Magyarországot teljesen Európában, ah ol az effajta revíziót egyetlen kormány és egyetlen, magát európainak valló politikai képződmény sem támogatja. És nem biztos, hogy a történet végén a dolog egyik vesztese nem maga a Fidesz lett volna. Ha ugyanis továbbra is igényt tart arra, hogy az Európ ai Néppárt egyik alkotóelemeként emlegessék, ha vezetője a mértékadó európai konzervatív politikusok közt érzi jól magát, akkor az effajta szélsőségek barátságát már aligha fogadhatta volna el. Ami a végső elszámoláskor akár több szavazó elvesztését is jel entette volna számára annál a félmilliónál, amennyi most, egy ilyen következmények lehetőségét is felvető "kapunyitáshoz" hiányzott. vissza Összetartozunk? Heti Válasz 2004. december 9.
