Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-09
21 elbukott, Kuncze Gábor SZDSZelnök pedig úgy f ogalmazott: bárhogy is huzigálták a kaput, nem született gól. A választók passzív rezisztenciája által kísért referendumtól több mint 5 millió jogosult - a választók kis híján kétharmada - maradt távol. Több mint hatszázezerrel kevesebben mentek el szavaz ni (3,02 millió), mint a legutóbbi, 2003as - Magyarország uniós csatlakozásáról tartott - országos referendumon, amit akkoriban maguk az ellenzéki pártvezetők is egyfajta választási bojkottként értelmeztek (HVG, 2003. április 19.). A távolmaradás lehetség es okai azonban, úgy tűnik, ezúttal jóval összetettebbek, mint annak idején, amikor az EUtagság már a szavazás pillanatában lefutottnak tűnt. A választók mostani bizonytalanságát jól érzékelteti, hogy a másfél hónapos kampány alatt nem nőtt, hanem - a köz véleménykutatók által októberben mért közel 4 millióról - folyamatosan csökkent a szavazni kívánók száma. A választóknak a jelek szerint részint elegük lett abból, hogy az elmúlt két és fél évben immár ötödször szólították urnákhoz őket, mint ahogy az sem zárható ki, hogy jelentős számban voltak olyan "elkötelezett távolmaradók", akik úgy értékelték - mint például Medgyessy Péter exkormányfő vagy Tamás Gáspár Miklós filozófus , hogy a feltett kérdésekre nem lehet jó választ adni, ezért inkább nem voksolna k. A "meghasonlottságra" utalhat az érvénytelen szavazatoknak a népszavazások történetében szokatlanul magas (2 százalék körüli) aránya is. Az alacsony részvétel sem lett volna azonban akadálya egy eredményes népszavazásnak, ha a referendumra bocsátott ké rdésekben nagyobb lett volna az egyetértés. Amióta ugyanis a parlament - 1997ben, a NATOnépszavazás sikere érdekében - jelentősen leszállította a népszavazások eredményességi küszöbét (a korábbi 50 százalék plusz 1 voks helyett 25 százalék plusz egy azon os szavazatra), már 2 millió 8 ezer egynemű válasz is elegendő egyik vagy másik álláspont győzelméhez. S bár vasárnap az "igen" szavazatok mindkét kérdésben többségbe kerültek a koalíció által propagált "felelős nemmel" szemben - ez a kórházügyben az össze s választásra jogosult 23,9 százalékát (1,9 millió "igen" szavazat 1 millió "nem" ellenében), a kettős állampolgárság kérdésében pedig 18,9 százalékát (1,5 millió "igen", 1,4 millió "nem") jelentette , a választók kevesebb mint negyedének közös álláspontj a híján az Országos Választási Bizottság nem hirdethetett győztest. A konzervatív tábor által a referendum legfontosabb tétjének tekintett - egyfajta "magyarságpróbaként" kezelt - kettős állampolgárság kérdésében egyébként a kampány kezdetén még csaknem m ásfélszeres többségben voltak az "igen" hívei a közvéleményben (HVG, 2004. november 2.). Ez az előny a vasárnap esti urnazárásig minimálisra (51,6 százalék) olvadt, sőt az utolsó napok tendenciáit tekintve még az sem zárható ki, hogy ha a kampány egy hétte l tovább tart, a könnyített honosítás kérdésében meg is fordulhattak volna az arányok. A jobboldalnak még annyi szavazót sem sikerült mozgósítania a második "igen" mellett, mint ahány voksot a júniusi európai parlamenti választásokon a FideszMPSZ és az MD F együttvéve kapott (1,6 millió szavazat). Holott ezúttal minden bizonnyal nem elhanyagolható arányban baloldali, illetve liberális átszavazók is támogatták legalább az e gyik "igent". Még az MSZP társadalompolitikai tagozata is erre buzdított a kettős állampolgárság ügyében, s azokból a korábbi tapasztalatokból, hogy a szocialistaszimpatizánsok táborától nem idegen az egalitárius szemlélet - illetve nagyon is élő a korábbi évtizedek viszonylagos komfortérzetének elvesztése miatti félelem , arra lehet következtetni, hogy kórházügyben is sokan lehettek, akik pártkötődéseik ellenére a népszavazás kezdeményezőinek elvárása szerint ikszeltek. Az egészségügyi szolgáltatások mag ánosítását fenntartással kezelők többsége azonban a biztos szavazók körében egy percig sem volt kétséges, amit az is jelez, hogy végül 65 százalékuk voksolt így, s egyetlen megye sem akadt, ahol ne ez lett volna az urnákhoz járulók többségének az álláspont ja. Kevesebb mint százezer további "igen" szavazat pedig már "ügydöntőbe" fordította volna át a referendum kórházprivatizációs részét, azaz a parlament nem tehetett volna mást, mint hogy - a népszavazás első kérdésében kezdeményezőként fellépő Munkáspárt és a hozzá csatlakozott FideszMPSZ szándékának megfelelően - leereszti a sorompót az egészségügy magánosítása előtt. Az állampolgárságra vonatkozó kérdésben viszont még a kezdeményezők által hallani vágyott válaszhoz leginkább közelítő eredményt produkál ó fővárosban sem jött össze a legalább egynegyedes választói
