Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-07
17 A népszavazási estével az MTV Kuratórium elnöksége is foglalkozik. Az MDFes kurátorok vizsgálatot sürg etnek. Peták István szerint meg kell nézni, hogy a közszolgálati szabályzatot betartottae a televízió. Külön ügynek tartja Hajós szerepeltetését. Az SZDSZes kurátor is arra kíváncsi, hogy a tévé miért nem foglalkozott kell ő módon a népszavazással. Kozák Márton emlékeztetett arra, hogy a két főműsoridős vitát Kuncze, illetve a határon túli magyarok kezdeményezték. vissza Nép, szavazás után Népszabadság • Lányi András • 2004. december 7. A szavazópolgárnak nincs szeme, csak százalékaránya van. Ha volna, és a történtek után a szemébe kellene nézniük, mit mondanának az elmúlt napok hõsei? Elbujdosnának? Például, akik emelt fővel állították, hogy az állami kórházak eladását tiltó dönt és az orvosok magánpraxisát is érintené (pár ezer vesebeteg szavazata kedvéért még a dialízisállomások ügyét is belekeverték a dologba), vagy a kisnyugdíjasokat riogatták áttelepülők százezreivel, nos, ezek az emberek pártjuk pillanatnyi sikere érdekében t udatosan hazudtak, ezt gyorsan ki kell mondani. De nem biztos, hogy hosszabb távon könnyebb lesz azoknak, akik az idei advent első vasárnapját kollektív történelemírásra szánták: "Vasárnap el kell vágnunk a torkát a modernségnek" - így. Miért? Miért most? Csak. Vagy magyar, vagy modern. Mi lesz, ha azt a történelmet, amit írnak, egyszer majd a fejükre olvassák? Mégsem az ő gondjuk aggaszt, hanem a miénk. Leszavazunk, és együtt maradunk ismét. Mi, elvakult irredenták és rossz magyarok, posztkommunista piack erülők és nemzetivagyonvégkiárusítók. Zötykölődünk együtt tovább a metrón, a vonaton, és gyanakodva méregetjük egymást. Rossz lesz most nekünk, nehéz lesz, akárhogy dőlnek el a dolgok (mert ezt még pénteken írom, szavazás előtt két nappal). Ismét kettésza kadt az ország, amely sohase volt egészen egyben, így azután a politikusoknak biztos megélhetést kínál további szaggatása. (Bővebben erről két esztendeje A magyar helyzet címmel írtam, Létezike? című kötetemben olvasható.) Sorsdöntő kérdésekben kell vála sztanunk, de nem tudhattuk meg, hogy az "igen" és a "nem" mit jelent. Nem, mert a demokrácia alapintézménye nem működött: az érvek és ellenérvek nyilvános mérlegelése, párbeszéde elmaradt. Amikor a kórházak ügyében az egymással ellenkező álláspontok legill etékesebb képviselői rendeztek vitát - november 30án a Közgazdasági Egyetemen , arról egyetlen újság (a Magyar Nemzet) tájékoztatott úgy, ahogy, s egyetlen televíziós társaság se volt rá kíváncsi. Az észérvek vetélkedése csak zavarta volna a demagógia ha rsogását. Akárhogy döntünk, senki se mossa le rólunk, hogy pártszenvedélyek szerint döntöttünk, és nem "a dolgot magát" néztük, már amennyire "maga a dolog" a nagy füstből és ködből egyáltalán kilátszott. Hogy így történt, arról mindenekelőtt az tehet, ak i a két kérdést egyszerre, egy időben szavaztatta meg. Ettől kezdve nem határon túli testvéreinkről és nem kórházakról szólt a küzdelem, hanem arról, hogy ki győz le kit. Hiába, hogy a kórházprivatizáció megakadályozását eredetileg baloldaliak (szakszerve zet, Munkáspárt, Európai Szociális Fórum) tűzték napirendre, hiába, hogy a Fidesz korábban nem lelkesedett a kettős állampolgárság eszméjéért, most mindkét követelés a politikai jobboldalra mondott igen szinonimája lett, elutasításuk pedig minden balliberá lis számára erkölcsi kötelességgé. Akárhogy döntünk, írom ezt még a szavazás előtt, majd el ne feledjük, hogy rosszul döntöttünk. Alkalmatlan körülmények között, tájékozatlanul. Hogy érthetőbb legyen: nem a kettős állampolgárság és nem a kórházprivatizáci ó előnyeiről és hátrányairól döntöttünk, ezeket kellőképpen mérlegelni sem adódott alkalom, hanem Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor időközi választási mérkőzésén statisztáltunk, még ha a legjobb szándékkal is. Szombat, vasárnap, vasárnap este, BANG!!! � Ma gyarországon a kétpártállam rendje megszilárdult. A népnek nem nagyon akaródzott akarni.
