Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-06
13 A népszavazást a Magyarok Világszövetsége kezdeményezte, amely szervezet elnöke, Patrubány Miklós reményei szerint "ugyanazt a szerepet töltheti be a magyar emberek világméretű szabad szerveződésében, mint a himnusz, vagy a nemzeti színű zászló a szimbólumok világában, és a Szent Korona a magyar á llamiság megjelenítésében". Ehhez képest a magyarországi magyar emberek, kik a himnuszt és a nemzeti zászlót jól ismerik, semmit nem tudnak arról, hogy kik alkotják ezt a szövetséget, csak arról értesülhettek, hogy minden komoly politikai erő felmondta vel ük az együttműködést, de Tőkés Lászlóval és Duray Miklóssal is hol perben, hol haragban voltak, és mégis, most arra a kérdésre kellett felelnünk, amit ők tettek fel: akarjuke hogy a határon túli magyarok de mit is? A témára fokozatosan ráhangolódó Fideszérvelés szerint csak azt, hogy miközben mindenki marad, ahol van, a kitaszítottság XX. századi érzése múljon el a "kívül rekedt" magyarságról. A kormányoldal olvasatában éppen az a kérdés, hogy ott maradnake. Ha jönnek, ha tovább mennek, az kezelhetetlen helyzeteket okozhat, de talán mégsem, nem tudjuk biztosan, mint ahogy semmit sem, azonkívül, hogy a határon túli magyarok a könnyen felvehető hazai szavazólapokkal jobbra boríthatják az itteni politikai egyensúlyt. Ezek azok a szempontok, így együtt, amel lyel egy jóérzésű választó nem tud mit kezdeni. Aligha véletlen, hogy a világ úgy alakította kultúráját, hogy csak kivételesen hívja népszavazásra az embereket, egyébként politikusokra bízza a döntéseket. Ők természetszerűen bomlanak egymással szemben álló csoportokra, s a választópolgár viszonylag könnyen választhat közöttük. De arról dönteni egymagunkban egy kiáltó igennel vagy egy elforduló nemmel, hogy mi jó egy általunk bizony nem ismert embercsoportnak, ha már mérlegelni kell, ha nem hitre pattanunk, kegyetlenül nehéz. Nem csoda, hogy a választók túlnyomó többsége elmenekült előle. Kíméletlenség volna ezt más magyarok iránti közömbösségnek tekinteni. Inkább a kétségbeesett tanácstalanság gesztusa ez. És semmit nem mond el arról, hogy aki így vagy úgy s zavazott, az segítette húsz éve, szállással, bejelentkezéssel nekik, vagy csak most használja az olcsó erdélyi cselédséget. A friss eredmények birtokában vegyük úgy, hogy nem volt kevés az igen és nem volt sok a nem. Ne a vita folytatódjon, ne is belpolit ikai következtetésekről, győztesekről és vesztesekről szóljanak diadalittas, vagy indulatos elemzések, ne a sebeket mélyítsük tovább, inkább a kármentésre szövetkezzenek a politikai erők - a határon túliak támogatásában szülessen konszenzus. Róluk - velük. Egyben megegyezhetünk: nem ez volt az a nap, amelyen a himnusz második sorát, a "jókedvvel" kezdetűt könnyen lehetett mondani. És akkor a ma még beláthatatlan folytatásról, mármint hogy "megbűnhődte"e, szó se essék. vissza Eredménytelen kettős igen Népszabadság • Lencsés Károly • 2004. december 6. A választók nem adták meg a kellő támogatást a határon túli magyaroknak kérésükre kötelezően megadandó kettős állampolgárság ügyének. Az egészségügyi privatizáció megtiltását sem támogatta a törvényhozókat kötelező mértékben a mintegy hárommillió szavazó. A vasárnapi ügydöntő népszavazáson egyik kérdést sem támogatta elegendő számú választópolgár, így a parlamentnek nem kell törvényt alkotnia sem a határon túli mag yarok kedvezményes honosításáról, sem az egészségügy privatizációjának leállításáról. A részvételi arány - a szavazatok 99 százalékának összesítése alapján - 35,5 százalékos volt, tehát a nyolcmillió szavazásra jogosult polgár közül 2,96 milliónyian adták le voksukat. Ez azt is jelenti, hogy a referendumot kezdeményező Magyarok Világszövetsége, illetve a Munkáspárt, valamint a kampányba bekapcsolódó politikai pártok együttesen is képtelenek voltak elegendő embert mozgósítani ahhoz, hogy a referendum eredmén yes legyen. Ehhez ötven százalékot meghaladó részvételre, de legalább az egyes kérdésekre leadott kétmillió azonos szavazatra lett volna szükség. A határon túli magyar nemzetiségűek kedvezményes honosítását a szavazók 51,55 százaléka - azaz 1,49 millió po lgár - támogatta, és ennél csupán 87 ezerrel voltak kevesebben azok, akik nemet mondtak a kettős állampolgárságra. A kórházprivatizáció kapcsán a magánosítás leállítását támogatók és az azt ellenzők között már lényegesen nagyobb volt a különbség: erre a ké rdésre a választók 65, 01 százaléka szavazott igennel. A referendum e tekintetben csaknem eredményes volt, mert az igennel voksolók száma csupán 120
