Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-25
28 tartozik az államigazgatási eljárások körébe: a belügyminiszternek a jogszabály huszone gy hónapos határidőt ír elő a honosítási kérelem előterjesztésére. A gyakorlatban ez valóban el is tart másfélkét évig (ez nyilván függ az ügyek mennyiségétől, az apparátus létszámától, hozzáállásától); ennyi idő alatt ellenőrzi a Belügyminisztérium Beván dorlási és Állampolgársági Hivatala a törvényi feltételek meglétét, de adott esetben a papírok megjárják a rendőrséget és a Nemzetbiztonsági Hivatalt is. Csúszást okozhat, ha a csatolandó nagyszámú igazolások közül hiányzik vagy lejárt valamelyik, és a del ikvenst hiánypótlásra kérik fel. Ha mégsem tartaná a hivatal a határidőt, akkor nincs mit tenni: a késedelemnek nincs szankciója. Az előterjesztés ezután a köztársasági elnök elé kerül; őt ugyan nem szorítja határidő, de általában néhány hónapon belül megs zületik a döntés. Az eljárás végén nem készül formális határozat, ezért az elutasítottak nem tudják meg az indokokat, jogorvoslatra nincsen lehetőség. Az egyetlen, amit tehetnek, hogy újra próbálkoznak. E fent leírt folyamat csak egy év jogszerű itttart ózkodás után indítható el, ahhoz pedig előzőleg tartózkodási vagy letelepedési (bevándorlási) engedélyre van szükség. Ezt megelőzően pedig még a határ túloldalán kell tartózkodási (D típusú) vízumra szert tenni, amelynek elintézési ideje szintén nem egy hé t. A szándék létrejöttétől az állampolgárság megszerzéséig hosszú évek telnek el az ilyenolyan papírok beszerzésével és hivatali sorban állással, amit az állampolgárságra vágyók esetenként méltán érezhetnek megalázónak. A kedvezményes honosítás a jogalkot ói értelmezésben jelentheti ezen eljárás egyszerűsítését, lerövidítését is. Jönnek a magyarok! Jelenleg a teljes honosítási folyamaton végighúzódik az a nagyon fontos elem, hogy a kérelmezőnek életvitelszerűen Magyarországon kell élnie, azaz lakóhellye l kell rendelkeznie, és biztosítania kell a megélhetését. Ennek kihagyása az állampolgárságot kizárólag a származáshoz kötné, az eddig az állam politikai közösségére vonatkoztatott fogalmat az etnikaikulturális felfogással váltaná fel. Ez nem huszonegyedi k századi európai gondolat, bár pontosan nem látható előre, hogy a magyar állampolgárságeszme megváltoztatásának milyen nemzetközi következményei lennének. Az állampolgárság fogalmának meghatározásakor az egyik precedensértékű esetben, a Nottebohmügybe n a hágai Nemzetközi Bíróság 1955ben az effektivitás elvét fogalmazta meg. Bár a második világháború idején Nottebohmmal mint az ellenséges német állam állampolgárával bántak Guatemalában, a bíróság a kártérítési ügyben nem ismerte el a pénzen vett licht ensteini állampolgárságát, mert - és ez a lényeg - az állampolgárság valamely személynek egy állam lakosságához való tényleges, szoros kötődését fejezi ki. Ezzel szemben a luxembourgi Európai Bíróság az 1992es Michelettiügyben más megközelítést alkalmazo tt. Az argentinolasz kettős állampolgárságú férfi Spanyolországban szeretett volna letelepedni, de mivel a korábbi lakhelye Argentína volt, és Olaszországgal nem tartott fenn valódi, szoros kapcsolatot, a spanyol hatóságok megtagadták ezt tőle. A bíróság azonban kimondta a közösségi jog elsőbbségét, tehát nem tagadható meg az uniós (olasz) állampolgársággal járó letelepedési jog akkor sem, ha a tagállami szabályok ezt az effektív kapcsolat hiányában lehetővé tennék. Az is igaz azonban, hogy az állampolgárs ágról szóló 1997es európai egyezmény a Nemzetközi Bíróságnak a Nottebohmügyben hozott ítéletét veszi alapul. Az EU egyes tagállamaiban (egységes szabályozás ugyanis csak a minimális követelményekre van) a kettős állampolgárság kezdeti elutasítását most anra valóban a toleráns megközelítés váltotta föl. Ez azonban nem a határokon túlra került kisebbségekkel van összefüggésben, hanem a migráció általánossá válása az oka: az állampolgárság hiánya ne legyen a bevándorlók beilleszkedésének az útjában, másrész t az emberi jogi fejlemények következtében már nem feltétlenül kell a migránsoknak megszakítaniuk a származási országhoz fűződő jogi kötelékeiket. Éppen ezért az unióban az állampolgárság megszerzése egyedi mérlegelésen alapuló folyamat, melynek feltétele az adott ország területén való hosszabbrövidebb idejű tartózkodás (e kérdéssel részletesen foglalkozik Tóth Judit tanulmánya: Miért nem lehet, ha szabad, Beszélő, 2003. október). A kettős állampolgárság szabályozása tehát alapvetően a bevándorláspolitiká val összefüggő kérdés, ami, ugye, jelenleg Magyarországon föl sem merül.
