Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-25
24 Ezt Hiller István mondta. Nyilván különbséget akart tenni a nemzethez tartozók és az állam területén élők között. Ám erre nem kell új fogalmat létrehozni. Mindig tudtuk KeletEurópában, hogy az egy nemzethez tartozók nem élnek feltétlenül egyazon állam területén. A nyereség, a veszteség, az öröm vagy a kockázat nagyobb? Itt nincs nyereség. Ez mindenképp sebet ejt rajtunk. Pár év múlva azt kezdik majd vizslatni, ki mikor jött. Mióta él itt? Borzasztó lenne. Nem kevésbé érdekes - bár nem annyira zajos - történet a kórházprivatizáció. Szerintem létezik elidegeníthetetlen társadalmi (össznépi) tulajdon. A vasút, a kórház, a közszállítások, a villanyvezeték. Nem osztom a véleményét. De beszéljünk csak az egészségügyről, amely - mint tudjuk - avítt szerkezetben működik. Több pénz kell, ebben mindenki egyetért. És még valamiben. Hogy nem akar több járulékot fizetni, sőt. Ebből következik, hogy - ha a kormányok nem tudnak eleget ráfordítani - pénz csak magánmegtakarításokból származhat. Aki ezt meg akarja akadályozni, konzerválja az elfogadhatatlan állapotokat. De hát a befektető a pénzét hajtja. Ez nevetséges. Nyilv án azért fektet be, hogy a profitja meglegyen. De ha azonnal kiveszi, leromlik az intézmény. Abban érdekelt, hogy hosszú távra ruházzon be. Ráadásul a folyamat - a privatizáció - el is kezdődött. Tehát lesz egy tartalmas, kettős népszavazás, ahol eldől ez is. S akkor szavazunk róla, amikor - mint tudjuk - a hátralévő időben az egészségügyben már nem történik semmi. Akkor sem erőszakolhatunk ki kényszerhelyzetet. Itt is hamis a kérdés, mert arról szól, hogy nem lehet egészségügyi szolgáltatást magánkézbe ad ni. Ám az alapellátás, a patikák, a rendelők, a művesekezelés java, részben a laboratóriumok működtetése máris magánkézben van. S akkor nem is beszéltünk az egyházak által működtetett egészségügyi intézményekről. Nem irigylem: lélektanilag nehéz a két nem et ugyanolyan dinamikával képviselni, mint a két kemény Fideszigent. Mégis szavazni kell. A kettős állampolgárság ügyében ne fogadjuk el a kényszert, hogy olyan dologra vegyenek rá bennünket, aminek következményei felmérhetetlenek. A kórházprivatizáció e setében azért szavazzunk nemmel, mert az igen konzerválja a jelenlegi állapotokat. Látnunk kell: mindig lesznek olyanok, akik a pillanatnyi politikai nyereség érdekében a hosszú távú károkozástól sem riadnak vissza. vissza Népszavazási légtornászat 168 Óra 2004/47 Szerző: Bányai György Mi legyen a sorsa a határon túli magyaroknak? Miként érinti kedvezményes állampolgársághoz jutásuk őket és az itthoniakat? Őszintéke az igenek? Hazafiatlanoke a nemek? Szerzőnk a politika világában bolyongott, a véleményhatárok m entén. Az MDF reagált leggyorsabban. Kis párt, légies mozgás. Ők már a népszavazási kezdeményezés előtt ott álltak a startvonalon. Jó másfél esztendeje a fórum frakciója - Csapody Miklós javaslatára, aki utóbb saját indítványát visszavonta - előállt a parlamentben egy törvényjavaslattal, amely (bizonyos kritériumok teljesülése esetében) áttelepülés nélkül megadta volna a honi állampolgárságot minden külföldinek, aki bizonyítani tudja, hogy van magyar felmenője. Az Országgyűlés tárgysorozatba vette... é s nem tűzte napirendre. Az MDF szakadófélben levő, de ebben még egységes képviselőcsoportja a Magyarok Világszövetsége által indított aláírásgyűjtés sikere után, ez év nyarán ismét a törvényhozók figyelmébe ajánlotta korábbi javaslatát. Hiába.
